Szerintetek ha egy pici gyerek (1-1,5 éves) nagyon eleven "rossz", akkor az nevelés kérdése, vagy egyszerüen ilyen a mentalitása?

"Az ütés az, amikor megütök úgy valakit, hogy a fal adja a másikat, mindezt dühből teszem, és esetleg nem ússza meg a dolgot sérülés nélkül, ha meg rácsapok egy gyerek kezére vagy fenekére, ami max. csattan, de nem okoz erős fájdalmat, max. egy picit csíp, de még inkább azt sem, de tudja a gyerek utána, hogy hol a helye, mit nem szabad, az nem jelent egyet az ütéssel! "

Ez igy ahogy van komplett ostobasag. Az utes akkor is utes ha nem szakad le a gyerek feje tole, ugyanis a fizikai eroszak nem az utoerotol fugg, hanem a hatalmi helyzettol, es az eroszak celjatol. A celod az hogy a gyerek megijedjen, feljen toled, es megalazd. Amennyiben ezt te helyes nevelesi elvnek tartod, hogy a gyerekedet felelemben tartsd (lasd: hogy tudja hol a helye) akkor te sem vagy teljesen szazas, akar a kerdezo.

Hozzatennem: ha elkezdesz uvolteni mint egy sakal, es a gyerek ettol ijed meg es kezd toled felni, az is az eroszak egyik formaja.

Tegyetek fel mar magatoknak a kerdest: tenyleg az a jo szulo-gyerek viszony amikor a gyerek fel a szulotol? Tenyleg ugy lehetsz jo szulo hogy rettegesben tartod a gyereket?

Tudom, ti nem tartjatok rettegesben, meg szeretitek, meg blabla... Valojaban amikor megutitek (rapaskoltok, megcsapjatok, hasznaljatok barmilyen tompito jelzot) kizarolag azert teszitek hogy a gyerek feljen toletek, es ez lesz az egyeduli eredmeny. Nem szulo-gyerek viszonyt epitetek, hanem egy hatalmi poziciot, amikor a diktator eroszakkal viszi keresztul az akaratat. Nyilvan ezt lattatok otthon is, titeket is utottek, de megis hibasak vagytok, mert nem vagytok hajlandok kezetekbe venni egy gyereknevelesi konyvet.

"hanem fizikailag meg kell akadalyozni, hogy azt csinalja amit te nem akarsz. Ha nem akarom hogy a kanapen szaladgaljon akkor nem engedem a kanapera. "

Ne haragudj, de neked van gyereked?

Tudod amelyik gyerek olyan aktív, az tudod mit csinál? Fogja magát és visszamegy a kanapéra. Megint leveszed, megint visszamászik. Vagy kimész egy percre a szobából és újra felmászik.:)

Vagy nem engeded fel a kanapéra? Akkor is felmegy. Tudod van ez olyan korszak, amit úgy hívnak, hogy dackorszak. És ekkor bizony sokan átértékelnek sok mindent és van, hogy eljutnak odáig, hogy amíg egy fenékre csapást addig ütésnek hívtak és megköveztek valaki érte a gyakorin, utána elgondolkoznak, hogy ja, hát igaz, mégsem egy és ugyanaz a kettő és van amikor tényleg az segít...És itt most nem egy hisztizésre gondolok, mert azért nem kell a gyereknek a fenekére csapni, úgysem ér semmit, de csak azért is megcsinálok egy életveszélyes dolgot, mert az nekem tetszik és teszek rá, hogy mit szól hozzá anya vagy apa...na, ott majd rájönne 1-2 ember.

"Ez igy ahogy van komplett ostobasag. Az utes akkor is utes ha nem szakad le a gyerek feje tole, ugyanis a fizikai eroszak nem az utoerotol fugg, hanem a hatalmi helyzettol, es az eroszak celjatol. A celod az hogy a gyerek megijedjen, feljen toled, es megalazd. Amennyiben ezt te helyes nevelesi elvnek tartod, hogy a gyerekedet felelemben tartsd (lasd: hogy tudja hol a helye) akkor te sem vagy teljesen szazas, akar a kerdezo."

Menj el bírósági tárgyalásra, ahol a vád a vádlott ellen testi sértés. Majd rájössz, hogy igen is vannak fokozatok és nem ugyanaz valakit ököllel megütni, vagy tenyérrel rácsapni erősen vagy gyengén, vagy meglegyinteni a kezeddel...Marhára vannak fokozatok!

És nem az a célom, hogy megalázzam, vagy megijesszem a gyerekemet, bár igen, nos az lehet egy cél, hogy a gyerek tartson az áramütéstől, de mi a megalázó abban, hogy a gyerek igen tudja hol a helye és ez alatt nem azt értem, hogy meg van alázva a gyerek, hanem hogy tudja, hogy amit én csinálok, nekem szabad, azt neki nem mindent! Hogy megtanulja, hogy az ő helye, nem a konnektorba nyúlkálva van!

És nem így nevelem a gyerekem, hanem vannak határok, amiket meg kell szabni a gyereknek és ha van egy olyan határ, amit ha túllép, akkor a saját vagy mások épségét, egészségét veszélyezteti és konkrétan semmi más nem használ ellene, csak ha rácsapsz a kezére, mert nyilván nem lehet átalakítani az egész lakást és teheted fel az összes konnektort mondjuk a mennyezetre, akkor bizony hidd el, hogy lehet, hogy ez használ és nem az, hogy verem magam, hogy hú, hát milyen agresszív állat, aki ilyenért rámerészel csapni a gyereke kezére.

"Ne haragudj, de neked van gyereked? "

Termeszetesen van, tapasztalatbol beszelek.

"Vagy nem engeded fel a kanapéra? Akkor is felmegy."

Nem ertetted meg amit irtam. Fizikailag akadalyozom meg egy ekkora gyereknel hogy veszelyes helyzetbe keruljon. Azaz nem viszem olyan szobaba ahol baj erheti, az o szobajaban csak olyan butor es berendezes van amin nem eshet baja, az ajtokat zarom, ha pedig nem tudok ott lenni vele eppen akkor szepen megy a jarokaba, ahol tudom hogy nem eshet baja. Ezer es egy lehetoseg van, ti meg leragadtatok annal hogy ott alltok es nezitek hogy a gyerek felmaszik, kozben meg mondogatjatok hogy hat ezt nem szabad...

"van, hogy eljutnak odáig, hogy amíg egy fenékre csapást addig ütésnek hívtak és megköveztek valaki érte a gyakorin, utána elgondolkoznak, hogy ja, hát igaz, mégsem egy és ugyanaz a kettő és van amikor tényleg az segít."

11 eves a gyerekem, SOHA nem jutottam el idaig. A maximum az volt hogy neha sajnos felemeltem a hangom, de pontosan tudom hogy totalisan ertelmetlen volt es a sajat tehetetlensegem eredmenye volt, szegyellem is magam miatta. Erdekes modon a csaladban elevennek es engedetlennek tartott rokon kisfiuval is remekul boldogulok, nalam mindig tok jol viselkedik, pedig nem bantom, nem verem, es nem kiabalok vele, csak elorebb jarok a gondolkodasban mint o, es egyszeruen elkerulom azokat a szituaciokat, amiket nem akarom hogy kialakuljanak.

"azért is megcsinálok egy életveszélyes dolgot,"

Egy olyan gyerek akire valoban figyelnek egyszeruen nem kerul ilyen szituacioba.