Anyukák, akik már 2-3 hónapos kortól hozzá akarják táplálni a babát, miért teszik?

Szia!

Én orvosi utasításra kezdtem el a hozzátáplálást 2,5 hónaposan. De NEM a szoptatás rovására, hanem a délelőtti két szopi között. Almalével kezdtük, aztán 10 nap múlva almapépet kapott pár kanállal a kislányom. Így nem csak folyadékot kap, hanem némi rosthoz is jut a szervezete. Az első 6 hét elég komlikált volt nálunk, a kórházban, amikor született elkapott egy fertőzést és ez a 6-ik héten derült ki, addig megjártuk a poklot. Neki erre szüksége van, mi ezért tesszük.

13 hetes kislány anyukája

Szia!

Utolsó vagyok. Leírtam miért kell egy kis gyümit adni a lányomnak. Nem jó az emésztőrendszerének, ha csak folyékony táplálékot kap, így egy kis rost bevitelével helyrebillentettük az egyensúlytt. Amúgy epetúltengése volt az első 6 hétben, így az első 6 hétben csak szenvedett szegénykém. Az orvosunk nem "csak" gyerekorvos, hanem gasztroenteorológus, így maximálisan megbízom benne. Ja, és az aanyatejes táplálást tartja elsődlegesnek.

A kislányom most már teljesen egészséges, anyatejes, a pár kanál gyümit délelőtt 2 szopi között kapja, NEM a szopik rovására. De szerintem mi különleges eset vagyunk.

13 hetes kislány anyukája

Mit élvezek? A más nézetet valló anyukával való beszélgetést vagy a 23 hónapja tartó szoptatást? Mert mindkettőt igen. Beszélgetni nagyon szeretek, mert kíváncsi vagyok mások nézőpontjára is, hogy ki miért gondolja úgy, ahogy. Pláne azután, hogy 2 éve időhöz kötötten kezdtem szoptatni, ami miatt a szokásos 6 hétnél nekem is el kellett kezdenem tápszerezni satöbbi.. De szerencsém (is) volt, mert sikerült utánajárnom az azóta helyesnek tartott módszernek. Elnyúló próbálkozások mellett ugyan, de 3-6 hónapos kor között visszaálltunk a kizárólagos szopira, utána kezdtük a lassú hozzátápit és mind a mai napi szopizunk. Igaz, úgy veszem észre, a lányom lassan kezd elválasztódni, egyre kevésbé érdekli a szopi és emiatt a tejem is jócskán megcsappant az elmúlt pár hétben. De ez az élet rendje. Amióta tudom a "titkát", mindig is szerettem őt szoptatni, örömmel tölt el, hogy elégedett és nyugodt lesz egy-egy alkalom után. Mindkettőnknek szüksége volt/van rá.

Az ilyen kérdések pedig sokszor azért születnek szerintem, mert a játszótéren azok az anyukák szoktak a leghangosabbak lenni, akik a korábban is említett problémákkal küzdenek - nem azokról terjed a "pletyka", akik különösebb gondok nélkül, "diszkréten" szoptatják a totyogóikat, kisgyerekeiket...

Kérdező, köszi a megértést és bocsánat, hogy kicsit "kisajátítottuk" tegnap a topikot, meg én egy kicsit most is. :)

:D olvastam itt sok mindent hasznosat és pocsék ötleteket... egyet értek azokkal akik szerint a gyermek diktálja a tempót... és nem értek egyet azokkal akik csak mert nehogy csúnya legyen a dekoltázsom címen szoktatják le a ciciről a picit... továbbá nem értek egyet azzal sem hogy minél hamarabb adsz szilárd ételt a gyermeknek annál hamarabb hagyja el a cicit... két gyerekem van a kislányom már négy éves és két és fél évig szopizott... ő csak 5 hónaposan igényelte a további táplálékot... de nála is elkezdtem a különböző gyümölcsök, zöldségek és főtt ételek meg kóstoltatását... a kóstolást úgy kell érteni hogy minden héten egy két kanálnyi gyümölcs levet,illetve pépet adunk a picinek mindössze egyszer egy nap... és mégis a cicit csak két és fél évesen hagytuk el végleg...

a kisfiam most négy hónapos... ő viszont már most igényel némi plusz rostot... így hát ha már kell neki akkor meg kapja... természetesen már ismerjük a zöldségek és gyümölcsök nagy részének ízét... és előszeretettel szopizik... valóbak a kicsik diktálják a tempót... szerencsés anyukának számítok... mind a két gyermekem az élete negyedik hetére végig aludta az éjszakát így nem sok gond van.. kiegyensúlyozott egészséges gyermekeim vannak. Továbbá nem értek egyet azzal az orvosi tanáccsal hogy az újszülöttet 3 óránként meg kell etetni... semmi jóra nem vezet az hogy beleerőltetem a táplálékot a gyerekbe. ő érzi hogy mennyi ennivaló kell neki és hogy mikor éhes. hogy példával érveljek: van egy szomszéd asszonyom akinek most fél éves a kisfia... a mai napig fel kel hozzá kelnie éjszaka mert ugye megszokta a pici a három óránkénti evést... és hiába van már 8,5 kg a gyerek ha ugyanúgy nyűgös, ételt nem fogad el csak cicit ... ellentétben a fiammal aki amikor felkelt akkor szopizott ... három hetesen végig aludta az éjszakákat... már négykézláb rugózik... és segítséggel (ujjakba kapaszkodva)nem hogy ülni két lábon állni is tud. a védő nő azt mondogatja nem szabad még ültetni a picit csak félig fekve... én pedig azt mondom hogy csak azt kapja a pici amit ő szeretne és ha ő ülni akar hát hadd üljön... ő érzi hogy jó-e neki vagy sem... (az érv hogy gerinc sérvet kaphat) nos minden ember más úgy-szint minden kisbaba is más.. van akinek a csontozata lassabban fejlődik és van hogy gyorsabban... ők érzik hogy mire van szükségük... és ezzel szemben az orvosi javaslatok csak javaslatok maradnak...

nos mielőtt bárki letámadna... mindezt úgy értem hogy nincs két hasonló gyermek a világon ahogy két hasonló ember sem... és csak arra szeretnék kilyukadni hogy egy gyermeket nem úgy kell nevelni és etetni tömören: egy gyermekkel nem úgy kell foglalkozni ahogyan azt egy könyvben olvastuk... nagy butaság az hogy végig olvasok egy könyvet a gyermek nevelésről és kész mindent tudok arról hogy hogyan bánjak a gyermekemmel... önálló lények ezt nem szabad elfelejteni... saját akaratuk van... aminek időnként eleget kell tenni. Az hogy hogyan bánok a kicsivel (újszülött kórtól fogva) hatással van a továbbiakra.. a felnőtt korára is. most ezzel nem azt akarom mondani hogy minden percben babusgatni és a kedvében járni kell... hanem ami fontos... ami a fejlődésére van hatással (fizikailag) azt megengedni neki...

a testbeszédet kell figyelni egy babánál... minden apró pici mozzanata jelent valamit... az szerint kell az anyukának dönteni mindenről... az szerint lehet felmérni azt hogy most hú estére lázas lesz a gyermekem... vagy éppenséggel jön a foga azért nyűgös... fáj a pocakja azért nem alszik stb... mindent elmondanak ők a maguk módján... ezt kéne megtanítani sok anyukának hogy hogyan vegyen észre időben egy megbetegedést... hogy hogyan vegye észre azt hogy mit szeretne a pici... nem teletömni a fejüket mindenféle praktikákkal amik az egyik gyereknél beválhatott de a sajátnál már nagyon nem biztos... én nem a könyvekből tanultam meg hogy hogyan kell egy csecsemővel bánni... egyszerűen az ösztöneimre hagyatkoztam... és ha hagyjuk hogy érvényesüljenek az anyai ösztönök... a gyermekünkkel csodákra vagyunk képesek. persze ez csak az én véleményem... a kislányom nevelése közben én is elolvastam pár hasonló könyvet... tény hogy vannak bennük hasznos tippek is... de ezt a helyzet határozza meg ahogyan azt is hogy mikor etesd meg a picit külön étellel...majd ő megmondja mikor szeretné megenni a rendes ételt... csak figyelni kell a testbeszédét.

Szerencsés vagy, hogy te magadtól is rájöttél minderre, és úgy tűnik, időben is.

Tudod, az a nagy baj manapság, hogy a nagyokos szocializáció közben kinevelődik belőlünk az ösztönös, megérzésen és értő figyelmen alapuló viselkedés, gondoskodás. Én szoptatási segítő vagyok, kapcsolatban a La Leche Ligával. Az ő honlapjukon, a nyitóoldalon is az olvasható, hogy ma újra kell tanulnunk szoptatni, mert mára elfelejtettük, hogyan is van ez - szerintem nemcsak szoptatni, hanem egyáltalán, anyaként gondolkodni is. Ezért a sok könyv, honlap és egyebek.

De abban teljesen igazad van, hogy nem (szószerint) ezek alapján kell gyereket nevelni. Igen; csak akinek nincs előző tapasztalata, vagy egyszerűen nem olyan bátor és magabiztos, mint te voltál/vagy, annak idővel nehéz elszakadnia ezektől a külső tanácsoktól. Tudom, milyen ez, mert én is ilyen voltam. Évekbe tellett, amíg eljutottam oda, ahol ma vagyok, hittel és tudással.