Jogos, hogy ki vagyok akadva?

Hm. Kár:-(.

Azok alapján amit leírtál én nem anyudra hajtanék, hanem tesódra.

Ha ő munkanélküli, inkább őt próbáld befűzni, és én is csak azt tanácsolom, hogy konkrét napra konkrét időpontra hívd át.

És ha ennyire nem aktívak, akkor szerintem inkább az legyen, hogy megmondod, hogy muszáj cipőt venni(mindegy mit) magadnak, mert kell és kész, gyerek hisztikorszakban van most, vele nem tudsz.

Gyere át szerdán 10-re vigyázz rá, elmegyek és 2-re itt vagyok, csá, puszi, pá.

Hát ez a javaslatom.:-)

Nagyon sajnálom, hogy ilyen anyukád van és ilyen nagymamája a picinek! Bárki bármit ír, ez egyáltalán nem normális! Egy családban össze kellene fogni és segíteni a másikat, egymást. Ettől család a család és ettől más, mint egy idegen kapcsolat. És tudd meg, régen ez még természetes volt, ez mostanában a "modern nagyik" között divat, hogy önmegvalósítanak és leszarják az unokát.

Viszont a tény az tény. Én biztosan elmondanám a véleményemet erről a szülőknek. Viszont erőltetni nem lehet semmit!

Kikapcsolódni kell, mert teljesen befásulsz, kiégsz és a pároddal is ápolni kell a kapcsolatot. Én bébiszitter javasolnék, vagy pár óra családi napközit, akár hetente egyszer, vagy alkalmanként. Érdemes összespórolni ennyit, mert kiégve, hulla fáradtan nehéz jó anyunak lenni.

Szerintem nincs teljesen igazad. Attól, hogy született egy manókàd, még nincs jogod elvárni, hogy a csalàdod helyetted vigyàzzon rá, mert fàradt vagy, vagy romantikàzni akarsz. Persze jó, ha időnként van kire bízni, de megkövetelni, hogy szabadnapot vegyenek ki, vagy mondjàk le a programjaikat, hogy a te gyerekedre vigyàzhassanak, azért kicsit túlzàs. "Magadnak" szülted, nem nekik.

Nekem ikreim vannak segítség nélkül. Cserélünk egy napra? Azt hiszem sírva menekülnél vissza az egy darab manókàdhoz.

Én magamnak szültem, bár az én férjem nagyon rendes, bármikor bevállalja a gyerekeket.

Mi tudtuk, hogy miről szól a családalapítás, nincs ünnep, hétvége, szabadnap :)

Fogadj bébiszittert, vagy heti egy-két félnapra írasd be egy családi napközibe a kicsidet!

A valóság az, hogy te vállaltál gyereket, nem anyukád meg a tesód.

Persze kedves lenne tőlük, ha segítenének, de azért ne akadj ki ennyire. A gyerekvállalásnál számba kell venni azt, hogy magadra számíthatsz csak. Sok oka lehet annak, hogy nem akarnak rá vigyázni.

Sok ilyen kérdés van, sajnos sokan úgy vállalnak gyereket, hogy eleve belekalkulálják, hogy anyuka, anyós, stb. részt vesz a gyereknevelésben. Amikor meg nincs segítség betegség, haláleset, vagy akármi miatt, akkor jón a kétségbeesés.

Persze én is kétségbeesnék, ha nem lenne segitségem, de hogy ezért bárkit hibáztatnék, azt nem hiszem. Én vállaltam minden nehézségével együtt.