Jogos a felháborodásom?

7 hónapos fiú szülei vagyunk. A párom jelenleg nem dolgozik,mert balesete volt (februárban) és most jött helyre úgy,hogy mehessen. A hónap végén kezd,vissza az elejére. Szinte semmit nem segít nekem és én már teljesen kivagyok. Szerinte,ha egyszer átpelenkázta a gyereket,akkor már megtette a dolgát. ő fürdeti,mást nem csinál. Ha megkérem,hogy figyeljen 10 percig a gyerekre,amíg hajat mosok,akkor leteszi a játszószőnyegre és ő meg nyomja a playstationt,vagy a gépet. Baromira kikészültem,ha megkérem valamire,minimum 10 perc,mire feláll és megteszi,vagy elfelejti és meg sem csinálja. Komolyan annyira kiábrándultam belőle emiatt,hogy nem tudom mit tegyek. Már ideges vagyok mindenért. Ha dolgozna,akkor más lenne a helyzet,akkor nem látnám,hogy mennyire nemtörődöm a hozzáállása. Most is közli,hogy megy a haverjához,mi meg itthon a gyerekkel. Annyit kértem,hogy altassa el,én addig tudok mosogatni és vasalni (ilyenkor,mert máskor nincs időm),már amúgyis csukódott le a szeme,3 kört kellett volna menni vele és aludt volna. Felvette,1 percig menetelt és közölte,hogy úgyse alszik,ő megy a haverjához. Úgyhogy maradtam,nyakamon a kupival,az ideggel,a gyerekkel,akit imádok,de sokszor már ezen dolgok miatt nincs hozzá elegendő türelmem. Mit gondoltok?