Tényleg nem jogos a felháborodásom?

Hát azt nem tudom, hogy végül kiolvadt-e a tej, mert elmentünk itthonról, de mire hazaértem, már a fagyóban volt a tej. Hát reméljük nem lesz gond.

Az lenne a legjobb, ha azt szeretné, hogy ne éljünk vele. Pont a fordítottja van. Párom nevén van mindkét ingatlan, amiben élünk, a nagyapja ajándékozta a páromnak, mielőtt meghalt, pár évvel előtte. A másik ingatlan azért van a párom nevén, amit a nagyapja épített, innen egy órás útra van, mert az anyukája a páromnak szánta, ha majd megnősül, külön lehessen a családjával. Csak hát időközben meghalt anyós, s akkoriban kezdtük a másik ingatlan felújítását, amiről kiderült, hogy nyaraló, át kell íratni lakóövezetté, s mivel kettőnknek is kicsi lett volna, így hozzáépítés stb. Meg mérnőköt kell ívni, Szóval elég sokba lenne. Egy fizuból élünk, nem akarom apósra fogni, de mikor meghalt anyós elég durván elkezdett újra inni, s hát nem volt könnyű úgy állásinterjúkra járni, hogy majd össze estem a fáradtságtól. Végül mivel már közel járunk a 30-hoz, baba mellett döntöttünk, szerencsére azóta nem iszik.

A lényeg az, hogy miután megszületett a kicsi, felhoztuk neki, eladjuk az ingatlant, mivel a felesége (anyós) halála után elintézte hogy mindkét lakás haszonélvezője legyen, hogy eladnánk a messzebb lévő ingatlant, mert páromnak nehézkes onnan munkába járnia, s sok lenne mire rendbe hoznánk, s jobban szeretnénk itt a fővárosban élni. Erre a válasza, hogy nem adhatjuk el, mert kell nyugdíjas korára, mert Ő azt találta ki, hogy nyugdíjas koráig velünk él. Aztán kiköltözne.

Majd azt találtuk ki, jó, házra nincs elég pénzünk, csak ha eladnánk, de ha nem, akkor nem. A megspórolt pénzünket befektetjük a vidéki házra, de mi már nem jönnénk vissza 15 év múlva (kb. addig lesz velünk, ha igazat mondott), hanem kint is maradunk. De nem neki nyugdíjas korára kell. Kimehetünk, de ezzel számoljunk.

Albira nem akarunk költeni, még én néha benne is lennék már annyira elegem van belőle, de párom nem akar, csak ha saját házunk lesz.

Azt ne írjátok, mert attól tart, egyedül nem fogja tudni eltartani magát, mivel rezsibe is vesz el tőlünk, s ha valami felújítást csinál, akkor elfelezi a költséget, s bejelenti, ennyit kell beadnotok.

Elég jól keres. A párom kap 100-at, plusz a családi, gyes, s após 160-at kap nettóban, s mellette milliói vannak lekötve. S egyedül van, magára költi, mert abból se a fia, se az unokája nem lát semmit, még aztsem mondhatja hogy ránk költi. Annyi, hogy ünnepalkalmakkor ajándékot azt vesz, néha még többször eszébe van az én névnapom neki, mint a páromnak.

Hát lehet igazatok van, az a baja, hogy itt lakunk, de inkább Én vagyok a baja. Ma hoztak a szüleim meggyet, de még nem kezdtem el a hozzátáplálást, így lefagyasztottam, s szóltam, ha a közeljövőben tervez olvasztást, nyugodtan, de előtte szóljon, mielőtt a kicsi dolgaid kipakolja. S annyit válaszolt rá, hogy nem olvadt ki nem lett baja, s nemhogy inkább megköszöntem volna, hogy kiolvasztotta a hűtőt.

Eléggé ki bírja az embert akasztani, majd beszól, hogy neki ne parancsolgassak, mert nem az én házam, egy senki vagyok, aki betette ide a lábát stb.

S hogy örülne ha elmennék.