Tényleg nem jogos a felháborodásom?

Mi is gondolkoztunk ezen baba előtt, s úgy voltunk vele babáik gyűjtünk, s mire tervezzük, addigra elköltözünk onnan, mert kettőnknek is kicsi sajnos. Hozzáépíteni nem lehet mivel nyaraló övezetben van, s nyaralóként üzemel. Veresegyházi fürdő melletti település.

A szobába csak az ágyunk férne el, se kiságy, se szekrény. Konyha olyan pici, hogy egy fő belép s nem lehet megmozdulni. Fürdőbe wc, csp van, de még zuhanykabin se fér be nemhogy kád. Mi úgy terveznénk, hogy szobához még egy fal vagy meghosszabítani, párom nagyobb konyhát szeretne nekem, mivel imádok sütni-főzni, s ez azért nem kis felújítás. Ez anno egy személyesre lett tervezve, nagyapja építette magának, csak meghalt, majd anyós a fiának szánta.

Meg nagyon azt vettem észre, anyukám is, hogy párom tart az apjától. Most is mellé állt ki, s ha bezsélni kell vele, mindig halogatja. Most pl. azt tervezzük, amire anno egyszer rászánta magát a párom, hogy mi vagyunk a kisebb szobában, cserélni nem akarunk vele, mert terhes voltam amikor felhoztuk, de annyit mondott, hogy oldjuk meg, ő nem cserél velünk. S mi felújítottuk a szobánkat, az ővében 15 éve nem volt festve, s még a párom nagyapja cigizésétől korom fekete a mennyezet, ami egyébként fehér lenne. S 30 éve épült az épület, letetek egy padlószőnyeget, azt mi kicseréltük a kisszobában, a miénkben, de ő nem hajlandó, neki így jó.

Terveztünk ágycserét, mert a miénk az egész szobát elfoglalja. Párom úgy kezdte, hogy nem szeretnénk eladni, mert ilyen jó ágyat már nem lehet kapni, s nagyon szeretjük, cserélne-e velünk, mert neki kanapé van, í költözésünkkor ha összejön vissza kapja. Annyit mondott adjátok el, nem cserél mert nála nem fér. Az ő szobája dupla ekkora, két ágy, és egy étkezőasztal 4 székkel elfér benne, s még mindig nagyobb a hely mint nálunk.

S párom annyit nem mer vele beszélni h még egyszer nekifussunk a cserének.

Meg a párom az apjának nem mer vissza szólni, fér hogy ki tesz minket, mert szerinte megteheti, mert az apja mindkét helyen a haszonélvező s kinézi az apjából.

Meg nem nagyon veszem észre a páromon h kimenne, ha rászánjuk magunkat, a munkával takarózik. Azt hogy komolyan gondolja-e h valaha is elköltözik az apjától azt nem tudom, de remélem. Mindenestere hozzátápláláskor főzni szeretnék, s nem venni a drága bébiételt, csak ha nem idénygyümit adnék a babámnak.

A konyhát is kiközösíti, de hogy miket csinál még, nem akarok nagyon belemenni.

Amúgy utolsó, Én is ugyan így vélekedek, nem azért reagáltam egy regénnyel. Csak jó lenne valami ötlet a férjemre is, hogy hogyan lehetne vele beszélni. Annyiban mondjuk megértem szegényt, hogy ma tapasztaltam, lehet Ő is már így fogja fel, ha beszélek vele, hogy beszéljen ezzel, azzal kapcsolatban az apjával, már nagyon kiakad, mert pl. ma4 körül beszéltem apóssal, hogy ha nem vagyunk bent a szobánkban, ne jöjjön be a gyerekhez. Ha nagyon üvőét, ugy is bejövök, de ha kicsit, most 10 percig nem lesz baja, s hozzá is tettem, mivel nem akkor lehetek a konyhában mikor időm engedi, s akarok, hanem időhőz vagyok kötve, mert Ő napokat el tud minden nap (ezen mondjuk a férjem is ki szokott akadni)időzni, s alig jutok oda. Elég kicsike konyha, ha ketten vagyunk akkor alig férünk, de a panelek azt mondják mind ilyen. Én egy hatalmas konyhához voltam a szüleimnél szokva, ami akkora, mint amilyen szobában 3-an élünk.

Na szóval beszéltem épp ma vele, hogy nem szeretem ha bejön, elmondtam neki, azért sem, mert mindig átrendezi a dolgokat s nem találjuk, s azért sem, mert múltkor is felőle meg is fulladhatott volna a kicsikém. Ott állt az ágyáűnál, s hiába hasra fordítottam, akkor még nem tudott 1-2 hónaposan forogni, hátára tette, s nézte hogy sír, amikor beléptem az ajtón, s oda mentem láttam h tiszta hányás a kicsi arca. S mondjuk ennél is annyi volt a válasza, vagyis azt hazudta a szemembe, ha sír, nehogy felvegye, mikor sose szóltam neki, csak párommal üzentem h nem szeretem ha nem vagyunk bent s itt rendezi a cuccainkat. Ez az eset után meg nem is merem kettesben hagyni a kicsikémmel.

Elaltattam, elmentem frödni, s arra jöttem be, hogy a kiságyánál áll, s hogy felkeltette-e vagy picit nöszörgött, mert nyöszörgést hallotam. Azt nem tudom, de enyit ér neki, ha beszélünk vele. Amúgy meg azért se szeretem mert ha erőteljesebben elkezd a gyerek sírni, akkor egyből rohanok, s hagyok csapot papot. Szóval megeshetett volna, hogy itt áll a kiságyánál, s a gyerek torka szakadtából üvölt, ő meg nézi, mert volt rá példa, szerencsére akkor konyhában voltam, de ugyan úgy bejöhettem volna úgy h magam elé tartom a törülközöt, arra nem gondol?

S szerintetek mi jogon jön be, ha egyszer leszögezem, hogy szeretnénk magánszférát??

Bocsi, de eléggé ki tud borítani az ilyen ember.

Az a baj, bármit is mondunk neki, kimagyarázza. Pl az anyatejet is elintézte azzal, hogy kifizeti, menjek és vegyek az árából másikat, holott tisztában van vele, hogy esténként fejtem, s hogy nem úgy működik. Meg annyival elintézte, mikor szépen megkértem, máskor szóljon előző nap vagy mielőtt kiteszi, hogy hát jégakkura tettem, s nem olvadt ki (amit nem tudok, igaz-e, nem voltam itthon mikor visszatette), s ne parancsolgassak neki, nincs jogom. Nem hiszem, hogy kitenne, mert máskor is összebalhéztunk, csak a szája nagy. Először terhesen akart kitenni, letudva azzal, hogy nem érdekli, hogy babát várok, mehetek az utcára, ha valakitől is meghallja, hogy beszélek róla, s ha nem csinálunk mindent úgy ahogy szeretné.

Én is gondoltam, valami kiskapu biztos van, de sajnos ez a páromon múlik, s sajnos Ő meg após előtt Őt védi, háta mögött engem. Kérdeztem tőle, s tart attól, hogy joga van az apjának kitennie minket, mivel szerinte Ő a haszonélvező, s hogy nélküle nem lehet eladni a házat, csak ezt hajtja, meg ami miatt nem mer megvédeni, az azért van, legalábis azt mondja, hogy nem akar haragban lenni az apjával és az egész rokonságával. Mert volt egy nagyobb vitánk is, s a kedvenc uncsijával eléggé összebalhéztam, mert após mellett állnak ki, holott tudják milyen. Ja, vele azért balhéztam össze, mert mondtuk a párommal miket csinál, s amire azt válaszolta, akkor minek szültem ide, meg hogy szegény gyereknek meg se kellett volna születnie, inkább hitelt vettünk volna fel és dolgozni mentem volna, holott nem én tehetek róla, hogy nincs állásom, s nem gyereken törni a fejünket.

Csak megsúgom, ő 18 éves ha volt, amikor szült, sulit nem végezte el, csak baba mellett idővel. 4-5 éves a kislánya, s mai napig nem dolgozik. Házuk nincs, szolgálati lakásban élnek, amit el akarnak venni tőlük, mert a párját áthelyezték, s mellette milliókat érő kocsijuk van, ami hitelre van. S mikor vissza kérdeztem, Te miért vállaltál gyereket, mert ilyen erővel jogosan kérdezném, hogy se házuk, se munkája, s mégis szült 18 évesen tervezett babát, azon kapta fel a vizet, hogy minek vettem a szájára a gyereket. S párom eléggé ki volt akadva, mert félt h elveszíti az uncsiját. Én nem beszélek a csajjal, csak a párom. De akkor a párommal is megharagudott rám, hogy miattam majdnem elveszítette a csajt. S akkor mondta, hogy neki ők is fontosak, s semmi miatt nem szeretné elveszíteni őket.

Az apja tuti pipa lenne a páromra sajnos, pedig nagyon jó ötlet lenne, csak hát sajnos nekem a házba nincs beleszólásom, a férjemet meg elég jól ismerem :(

Anyukám még azt tanácsolta, hogy költözünk ki újítsuk fel, s ha eltelt 15 év, s mégis kérné, mondjuk azt, hogy már felújítottuk, s vissza a lelakott házba, mert amennyire ismerem, tuti le lakná, nem költözünk vissza, s ha ki akar tenni, jogunk van azt mondani, nincs hová menni. Tegnap felhoztam a páromnak, aki erre annyit mondott, hogy ismeri annyira az apját, hogy úgy is kimagyarázná, hogy ott a másik ingatlan, s nem törődne vele, hogy mi abba bele öltük a pénzünket.

Párom ezért fél kiköltözni, mert tényleg nagy felújítás után tudnánk csak kiköltözni s nem meri beleölni a pénzt, amit keservesen összegyűjtöttünk.

Ez az ügyvédesti nagyon jó ötlet, de sajnos ezt meg a párom magyarázná meg azzal, ahogy ismerem, hogy nem akar haragban lenni az apjával, s ezzel tuti magunkra haragítanánk :(