Jogos a felháborodásom, vagy csak én gondolom, hogy ez bunkóság?

Ez szerintem a ti viszonyotokon múlik.

Én is van hogy bele harapo ha kínál a gyerekem, barátnőm fia is bele teszi a számba a ropit, leharapom a felét, a másik felét megeszi ő!

Ha

Ez szerintem a ti viszonyotokon múlik.

Én is van hogy bele harapo ha kínál a gyerekem, barátnőm fia is bele teszi a számba a ropit, leharapom a felét, a másik felét megeszi ő!

Ha eszem a hamburgert, vagy lángost, nem zavar ha bele harap a gyerek, vagy ha barátnő bele harap abba amit én kértem,. Van hogy barátnő fagyiját megkóstolom, vagy ő az enyémet ha kiváncsi vagyok az milyen. A gyerek fagyiját is körbe nyalom ha csöpög, neki.

Nem zavar ha ismerős szájon csokoládé a gyereket, a gyerek általában mindenkinek szájra puszit ad, de barátnőm 5 éves fia is, meg a másik 2 éves fia is szájra puszit ad.

Én is van hogy bele fekszem ruhástól az ágyba, de van hogy a férjem is.

Az sem zavar, ha barátnő átjön, és a fiával be fekszenek az ébredező lányom mellé, mert megsimogatják, felkeltik.

Én ezekért nem szólnék, nem zavarna, pláne ha vigyáz is a gyerekre.

Kinek mi visszataszító, undorító, mindenki más, de én ezekért nem szólnék, és a baráti körben sem szúr ez szemet senkinek sem.

Nekem biztos rosszul esne ha ezért lehurrognának, mert nekem ez a természeters. Gondolom a szomszéd ezt szokta meg otthon, nálatok is otthon érzi magát, de ezek után ne várd hogy vigyázzon a gyerekre, ez szerintem lealázó, azért mert gondolom szívből szereti a gyermeked, és erre rászól sz olyanokért amit ő nem érez rossznak, nem

Oda illő dolognak.

A szájrapuszin kívül nekem is mindegyik természetes(ezt szimplán én nem szeretem)...Barátoktól meg pláne...Mondjuk mi le szoktuk takarni az ágyunkat,de a lepedőre/takaróra ülés sem okozna a lelkemben maradandó károkat..

szerintem is attól függ,h mit szoktál meg otthon,mennyire tudsz közvetlen lenni..Nyugodj meg,a szomszédod sem akart rosszat,csak neki ez természetes...

Szóval én azt mondom,h ne forrjon benned semmilyen indulat,max szépen higgadtan mondd meg neki,h ne haragudjon,nem megbántani akarod,csak neked ezek a dolgok furcsák,mert ti nem így szoktátok,és legyen szíves alkalmazkodni hozzátok,ha lehet..Értelmes ember ezt felfogja,és nincs belőle még csak sértődés sem..

Hú, olyan furcsa, hogy ennyi félék vagyunk! Meglepődve olvasom, hogy van, akinek ez simán belefér...:) Nem, nem engedném én sem, hogy a gyerekem ételébe beleegyen más. Én sem fekszem utcai ruhában az ágyra, ez nálunk sem szokás. HA le van takarva az ágytakaróval, akkor már oké, oda ülhet, ha máshol nincs hely. De szerintem az ágy, ahol alszunk, a mi intim szféránk, ott egy idegen kakukktojás. :)

Szájra puszi nincs a gyerekkel, viszont előfordul, hogy egy falat a babának- egy falat anyának módon eszünk ugyanazzal a kanállal. Semmi baja tőle, a fogaim rendben vannak. :) De az első gyereknél még én sem csináltam ilyet. Most viszont a második csak így hajlandó elfogadni, hogy én is eszem, egyébként ordítva reagál arra, ha a saját kanalammmal bekapok egy falatot a saját tányéromból.

Sok minden megszokás kérdése tehát, de úgy értelmezem, hogy a szomszédasszonyod babyszitterként funkcionál nálatok, nem családtag, nem barátnő, tehát így tulajdonképpen félig-meddig idegen az én szememben. Ezért abszolut nem is tolerálnám a leírt dolgait, és legközelebb ha aktuális lesz, szépen meg is mondanám. Persze most az az érdekes kérdés még, hogy amikor ő vigyáz nálatok a gyerkőcre, és te nem vagy ott, akkor mi zajlik. Valószínű, ugyanez, tehát ha neked nem tetszik, szépen beszéld meg vele!

Kedves Kérdező,

én azt nem értem egyrészt, hogy miért őt választottad bébiszitternek, ha zavar a dohányzása (jogosan), meg a gyermekedhez való fenti hozzáállása. Biztos vagyok benne, hogy lenne más, megfelelő ember.

Másrészt miért nem szóltál neki rögtön a kajaevés meg az ágyba fekvés miatt? Lehet azt normálisan közölni, hogy kérlek, ne feküdj az ágyba, légyszi ne egyél a virsliből, ha éhes vagy, csinálok neked is... :) Kedvesen, de következetesen, hogy lássa, nem beszólni akarsz, de valóban zavar az, amit tesz/tett.

Nekem is van bébiszitterem, és abszolút ismeri a határokat, meg hogy milyen elvek szerint élünk. Itt kezdődik az, hogy valakire rábízom a gyermekeimet. Egyszer nem láttam, hogy érkezése után kezet mosott volna, és nem restelltem megkérdezni tőle, hogy kezet mosott-e, teljesen normálisan és természetesen. Ő mondta, hogy igen, én pedig mondtam, hogy rendben, bocs. Nem nagy ügy. :)