Mit szóltok az alábbiakhoz? Jogos a felháborodásom?

Szia

szegenykem nagyon sajnallak én azokat a ruhakat amit kaptunk de nagy azt eltettem vagy ha olyan volt tovabb adtam (fiacskam is kapott lila rucit ) :D

szerintem fogad el aztan elteszed vagy valami.

A masik meg ne figyelj oda csinalj ugy mindent ahogy a doki mondja csak bologass vagy ha nem birod nyugott hanggal kozold hogy te vagy az anyja es te jobban tudod

:)

Te vagy az anyukája, úgyis te döntesz mit és mikor adsz neki. Ettől még a dédik, nagyik dumálhatnak, nem mindegy? Bólogass, aztán közben majd te úgyis magad döntesz, nem?

Nálunk egy dédi van, de nem érdekli őt egyik dédunoka sem, soha nem is vett nekik semmit, még feleslegesen sem, most ez jobb? Nem. A nagyszülők meg ha beszóltak, akkor annyit mondtam, hogy nem, köszönöm.

Állj a sarkadra, még ha nekik ez nem is tetszik. Tudod, te döntesz, mindegy más mit mond. Ha ellent mondasz úgyis megsértődnek, nem? De gondolom nem akarsz a babádnak szalonnát adni 5 hónaposan, tehát úgysem fogsz nekik engedni, úgyhogy ez így sem úgy sem nem fog nekik tetszeni, tehát úgyis lesz feszültség köztetek, ha csak nem kiállsz magadért és a babádért, és határozottan megkéred őket, hogy ne szóljanak be.

Ha meg ezt nem akarod, akkor bólogass, helyeselj, és tudod, már mondtam: de döntesz úgyis. :)

Ez a tipikus példája a generációk közti szakadéknak!!!

Régen az volt a jó, most meg már más.Szépen kérd meg őket, hogy legyenek kedvesek ebbe nem beleszólni, aztán kész.Én is ezt teszem a családomban.Határozottan közöltem mindig, hogy mit szabad és mit nem..Na aztán a gyerekem kezébe nyomtak 6 hónaposan 1 mézes puszedlit..gondolhatod hogy ki keltem magamból..közöltem, hogy ha még egy ilyen lesz a büdös életbe többet a gyereket nem viszem oda!!(Egyébként az én családomról van szó).Na ne aggódj, azóta még ha vizet is akarnak adni a lányomnak is megkérdeznek!!Én vagyok az anyja, én mondom meg mi van, és ha nem tetszik, akkor kalap-kabát..

Na mindegy...szóval ülj le beszélni a Dédivel, és mond el az érveidet és a gondolataidat..ennyi..Felesleges félre beszélni, meg nyelni a békákat, mert az sose szül jó dolgokat!

A ruhákkal ne foglalkozz, köszönd meg szépen és tedd el.

A másik dologban pedig szintén azt mondom, hogy ne legyél felháborodva. Ő még teljesen más rendszerben volt anya, teljesen más szokások voltak. Neki az a természetes, hogy teáztatni kell a kisbabát. Te tudod, hogy nem kell és ennyi elég. Ne csapj emiatt nagy hűhót. Ha "tanácsot ad", akkor mondj annyit, hogy meggondolod és kész.

Ne vedd olyan komolyan az apróságokat. Rugi, sapi, oké, megköszönöd, és elteszed, megmondod, hogy mindent kimosva adsz csak rá, aztán jó mélyre elrakod, ha elment.

A kaja-tea-kérdésben meg finoman lehet közölni, hogy ma már nem így gondolják az orvosok. Ha nem értik, akkor erélyesebben. Anno mi is kaptunk babapiskótát, megköszöntem és mondtam, hogy nem szeretnék még neki adni - "De hát a nevében van, hogy babáknak való", akkor már komolyabban mondtam, hogy én akkor sem, de mi is szeretjük, majd elmajszoljuk. Ha felhozzák később, akkor már agresszívebb szoktam lenni, megmondom, hogy a múltkor megbeszéltük, hogy még nem, majd szólok, ha már kaphat. Ha megsértődnek az ő bajuk, ha a gyerekem allergiás lesz, az én bajom (meg a gyerekemé).

Nyugizz és élvezd a babázást, olyan hamar megnőnek. :)

Szia, szerintem felesleges elmélyülni ilyen beszélgetésekben. Mindenki úgy jár a legjobban, ha ráhagyod, az ajándékokat megköszönöd és békesség van.

Első gyerekes anyukáknál a legtöbb ember késztetést érez arra, hogy tanácsokat osztogasson. Mellesleg az öregek nem feltétlenül mondanak hülyeséget, a babatáplálásról szóló ajánlások nagyon gyakran változnak ám, sok orvos és védőnő is homlokegyenest ellent mond egymásnak nagyon sok mindenben.

A dédit úgysem tudod már megváltoztatni, ő ilyen, fogadd el. 2-3 év múlva ezek úgyis jelentőségüket vesztik, viszont a vitákat nem fogjátok elfelejteni.