Mit szóltok az alábbiakhoz? Jogos a felháborodásom?

Előttem szólóval teljesen egyetértek. Sem az én családom (szüleim, nagymamám), sem a férjem oldala (szülei már nem élnek, csak egy nővére van)nem segít, és nem is segített semmiben. Egészen kis apróságoknak örülnék, ha nem mindent nekünk kellene megteremteni, vagy néha egy kis segítségnek, de telefonálásig sem jut el senki.Apám 10- 12 x látta az öt éves gyerekeimet, Anyám kb 20x eddig.Egy szatyorba elférne, amit eddig kaptunk bárkitől. Nem tudnék felháborodni egy méretben eltérő, vagy nem megfelelú színű ruhától.

5. gyermekünket várjuk, nagyjából ez a baja annak, akinek van valami baja velünk, a többiek egyszerűen csak saját magukkal vannak elfoglalva.

Gondolkozz el azon amit a 10-es írt!!!

Az én kislányomnak is van még(részemről) 2dédipapa,1dédimama,de mind a három 250km-re. Nagyapja viszont már egy sincs,még születése előtt meghaltak.

Én mit meg adnék érte ha valamelyikük venne az déd/unokájuknak valamit,még ha nem is "trendi"!!!

a 10-es válaszolóval egyetértek, de csak kívülről nézve

amikor valaki ebben van, akkor már nem

én az anyóssal küzdök immáron 3 éve

persze ő is megveszi a sza@rságokat (ekcémás bőrű gyereknek csak és kizárólag 100 % műszálat, kisfiúnak rózsaszín szintetizátort, ami úgy besípolt, hogy a gyerek sírva rohant ki a szobából, stb) de nem ez a bajom igazán, mert ezeket elteszem a szekrénybe (vagy kidobtam a szintit)

de nálunk folyamatos harc megy a gyerek nevelése / etetése miatt, ami a kisfiam 3 napos korában kezdődött, amikor hazajöttünk, ő egyből kijelentette hogy hason kell aludnia, hiába fektettem én addig hanyatt

az orvos, a védőnő, az internet hülye, simán odaadja neki a tömény édesítőszert hadd egye, és ez megy 3 éve

csináltam én már mindent, kértem szépen, csúnyán, veszekedtem, nem beszéltünk, de semmi az ég világon nem változik

ma, amíg felszaladtam kisütni egy szelet rántott húst a gyereknek, úgy hogy mondtam neki, hogy pár perc múlva hozom a húst, mire leértem, beetette művacakkal. bennem már olyan mértékű utálat van emiatt iránta, hogy simán a fejéhez tudtam volna vágni az egész húst

megöl az ideg, de semmit nem tudok tenni, mert rá vagyunk szorulva, dolgoznunk kell, bölcsi nincs, így délelőtt ő vigyáz a gyerekre

meg persze imádja, a gyerek is őt, de én már sajnos meggyűlöltem ezek miatt

egyszerűen nem fogja fel hogy nem az ő gyereke, nem neki szültem, hanem a mienk

szóval kedves kérdező én megértem hogy ez bosszantó

az én anyósom sajnos semmiből nem ért, így tanácsolni nem is tudok semmit :(

Nálam is anyós gond van. Igaz még meg se született a pici. Nálunk az a baj hogy használt játékokat vesz azt jön kuncsorogni mert nincs pénze persze párom pénzt nem tud neki adni mert kell a babának. Ha kenyeret adunk az nem jó mert az nem finom "szerintem ugyanugy csinálják az összes boltba". Most valamelyik nap meg vettünk sajtot nem nagyot kettönknek és abbol akart volna kérni mert nézegette a hütöbe.

Ami még nekem nem tetszik a nyilt utcán "mokuskázik"(unokájára mondja) és már nem csak az utcán hanem a kórházba is kezdi ha meglát a kisbabát hogy tolják ki a látogatokhoz és azt mondja "majd ha az én mokuskám is megszületik ö is ott fog feküdni". Ez kib*szottul tud idegesiteni. Páromnak meg hiába mondom magyarázza el neki hogy ezt utcán nem kéne mert égö. Az a válasza anyám sem szol rá. De nem nekünk kéne szolni hanem a fiának mindenért, de sz*rik rá.

Szerintem se hallgass rájuk.

Bocs hogy hosszu lettem csak nagyon nincs kivel megbeszélnem ezt a dolgot. Barátnöim messze vannak tölem, anyám meg tud mindent!

Szerintem kicsit túlfújod. De tényleg!

Lehet,hogy érzékenyebb is vagy, amióta meg van a baba, ez érthető.

Jól írják, itt ütközik ki a generációs szakadék. Nálunk anyósom és anyu nagyon "okos" szokott lenni. Viszont tudom,hogy mindennél jobban imádják a fiam, nem akarnak rosszat neki! Ezt szem előtt tartva, elengedem a fülem mellett a "tanácsokat"!

Vagy szépen megmondom,hogy lehet, hogy ők azt csinálták, de én meg máshogy fogom és, hogy ők sem örültek volna annak idején,ha az anyósuk/anyukájuk ott liheg a nyakukban.

Ennyi! Most ha elkezdem felidegesíteni magam az senkinek sem tesz jót!

Én bizony megértem a kérdezőt! Ezt az érti csak aki ebben él.És már bocsánat de az nem segítség ha a fiamnak rózsaszín rugit vesznek vagy 3 mérettel nagyobbat.Az ilyen dédi vagy nagymama általában számon is kéri ,hogy miért nem használja a ruhát a gyerek és ha elmondod az igazságot akkor csak megsértődik a végén.

Szerintem határozottan közöld velük,hogy mit szeretnél.Az a baj, hogy most még csak 5 hónapos a babád de lesz majd nagyobb is és akkor még nagyobb hülyeségeket találnak ki a nagyszülők ha már most nem tisztázzátok,hogy ő a ti gyereketek és a dolgok úgy lesznek ahogyan ti szeretnétek.

3 gyermekes anyuka

Szerintem kár ezeket felfújni. Én már csak röhögök rajta, hogy anyósom ezer évente egyszer látja az unokáit, de ha hoz nekik valamit, az mindig egetrengető baromság, de nem fáj megköszönni szépen, aztán azt csinálok vele úgyis, amit akarok. Volt, hogy hozott használt ruhácskákat (alapból nagyon örülök a jó minőségű öröklött vagy turiban vett holmiknak), csak annyi volt a baj vele, hogy akkor hozta, amikor az egyébként 4 kilóval született fiam már két hónapos volt, a ruhákat pedig a szomszédjától szerezte, koraszülött ikrekről, 42-es mérteben.... megköszöntem, hogy milyen szépek, aztán eltettem és kész.

A jótanácsokat meg meghallgatom, az nem kerül semmibe és úgyis azt fogadom meg belőlük, amit jónak látok.

Kár ezen családi vitát szítani szerintem.