Jogos a felháborodásom, vagy csak én gondolom, hogy ez bunkóság?

Sziasztok!

Történt,hogy a párom épp etette a kislányunkat,aki mostanában tanulgatja az önálló evést.

Virslit evett ketchuppal és a babám is fogott egy darabot a kezébe és kinálgatott minket,ahogy szoktuk mi neki...

Ekkor átjött a szomszédasszony,aki szokott vigyázni a lányomra,ha elintézni valóm van(apa havonta 1-szer jár haza)szóval..leült a párom mellé és beszélgettünk.

Egyszer csak a gyerkőc odakinálta a virslit neki is..és ő beleharapott :SSSSS,majd kivette a gyerek kezéből a darabot beletunkolta a ketchup-ba és vissza adta,hogy apának is adjon...én ledermedtem,még mi sem szoktunk beleharapni az ilyen ételekbe,csak úgy teszünk ,mintha...

erre ő ,még miután beleeszik a gyerekem ételébe,még odatolja a kaját, amit ő evett, a párom szájához...szegény férjem,láttam rajta,hogy lesápad ő is...aztán fogta azt a darabot és a tányér mellé tette...engem olyan undor fogott el!!!Egész nap mérgelődtem és sajnáltam,hogy nem szóltam rá,csak nem akartam megszégyeniteni!

Erre este átjön,a kislányom a mi ágyunba heverészet...fogta és beugrott hozzá az utcai ruhájában,,,meg egyébként is...feltette a napra a koronát,aztán szájon akarta puszilni...de ezen a ponton rászóltam,hogy ne puszilja szájon a gyereket!

De nem tudok megnyugodni,forr bennem,hogy mit képzel magáról!

Ti mit tennétek?

Ugye,nem én túlzom el?

Kérlek,írjátok meg a véleményeteket!

Köszönöm,hogy elolvastatok!