Jogos, hogy ki vagyok akadva?

Szerintem nem jogos,hogy ezen kiakadtàl.Ha magàtol ajànlja fel valaki hogy vigyàz rà akkor oké,de azt senkitol nem vàrhatod el hogy vigyàzzanaka a gyerekre hejetted.

Az én fiam 3 éves és az én anyukàm még csak annyi idöre sem vigyàzott rà soha míg fözök valamit vagy leszaladok a boltba holott eggyütt lakunk.

Tudod a kommunikáció megoldja a problémákat.Esetleg kérd meg,vagy ha nem vevő az anyóst,ha az sem megy hívsz egy bébiszittert.

Tudod néma gyereknek anyja sem érti.

Szerintem nincs jól ez így, a fiam születése óta sokat volt a mamákkal,keresztanyjával,keresztapjával,nagynénjével,nagybátyjával,csak az apjával kettesben.

Közösen mentünk kisgyerekes barátnőkhöz a fiammal velük együtt ide-oda,párommal is beosztottuk ki melyik este megy el itthonról vagy délután stb.Mondjuk nálunk a rokonok imádják a fiam és Ők maguk kérik hagy vigyék.

Nézd, az én szüleim slattyogós papuccsal 10 percre laknak (kényelmes sétával!), anyósomék 120 km-re.

Anyósom, ha elfingom magam a lehető leghamarabb Pesten van, a szüleim meg még gondolkoznak rajta.

Én úgy oldom meg, hogy kész tények elé állítom őket.

Persze, udvariasan megkérdezve, hogy nem lenne-e gond.. stb,stb?! Mégis értik a célzást.

Ők sem ajánlják fel, hogy "na, hozd át x időre a csemetéket, ti meg csináljatok azt, amit akartok!".

2 hónapos a pici lányom, 2,5 a nagyobb (ő bölcsis!).

Anyósom egyből pattant, amikor hívtuk, hogy megyünk szülni. 1 órán belül fent voltak!!!

Anyukámnak eszébe se jutott az, hogy esetleg szabit vegyen ki 1-2 napra vagy csak besegítsen a férjemnek, amíg én 5 napig kórházba leszek.

Amikor itthon volt anyukám velem egy hétig, főzött 1-2 alkalommal, néha babázott (átpelenkázta, megnyugtatta, elaltatta) és ennyi.

Én másképp képzeltem el a segítséget, de nem lepődtem meg teljesen, mert a nagylányom születésénél, amikor egy hétig lent volt, akkor pl. végig dolgozta az összes napot.

Egymás után csörgött a telefonja, e-mailekre válaszolt, kimutatásokat készített, stb.

Volt, hogy észre se vette, hogy elmentem az újszülött (2 hetes) lányommal a boltba vásárolni.

Arra lett figyelmes, hogy hazajöttünk és nyílt a bejárati ajtó.

Nővéremékkel pedig kölcsönessen oldjuk meg a dolgot. Bár én többet vigyáztam eddig az unokaöcsémre, mint ők a lányainkra, de majd ez is lesz másképp.

pl. nyáron 2 hétig unokaöcsém nálunk lesz napközben, mert suli szünet lesz.

Én azt mondom neked, hogy próbáld meg határozottan. A férjed szülei esetleg, ők nem tudnak segíteni?

Barátnő(k)?

Szerintem kapcsolódj ki, de villámgyorsan. Még ha nem is a férjeddel.

Hétvégén vásárolgass picit a háztartásba EGYEDÜL!, nézelődj, stb. Engem ez mindig kikapcsol és megnyugtat.

Ilyenkor kicsit simul a lelkem, hogy azzal foglalkozom, amit sportszerűen űzök :))

Elvárni senkitől sem lehet. De az, hogy ki vagy fáradva, merülve totál normális. Én is pont 16 hónapos (két hónapja) korában írogattam ide ugyan ezt:-)Nekem is csak akkor vigyáznak rá, ha terhesgondozásra megyek. (én még 30 hetes terhes is vagyok)

Most egy fokkal már jobb, picit értelmesebb már (másfél éves), és azért is, meg mert le tudok menni vele a játszóra akár két órára is, ahol azért találkozunk másokkal, meg mégis egy kis környezet változás nekem is és neki is.

Ha esetleg Dél-Pesten laksz, én szívesen vigyázok a babádra egy munkanapra, áprilisban egyszer ingyen is, egész egyszerűen azért, mert én tudom, hogy mit érzel.

Tök komoly a felajánlásom, bár nincs sok esély rá, hogy pont a közelünkben laksz.

Na egy szó mint száz, normális, hogy kikapcsolódnál néha, de sajnos tényleg nem várhatjuk el másoktól, hogy akarjanak ebben nekünk segíteni, ha segítenek, megköszönjük, ha nem, akkor ennyi.

De azt ezen a fórumon már sokszor kiveséztük, hogy a mai nagyik nagyon mások, mint a mieink voltak, ritka ma az örömmel bármennyit unokázós fajta.