Ettől még fog szeretni a lányom?

Utolsó, de lüke vagy. Lehet, hogy szövegértési problémákkal küzdesz, de a válaszoló, aki a szoptatásról írt, úgy írta, hogy más, ha valaki minden erőfeszítése ellenére sem tud, és más ha valaki alapból nem akar. Hozzáállás.

Nekem 3 gyerekem van, mindhármat hordoztam, felvettem, ha sírt, és egyik sem lett sem hisztis, sem elesett, sem akaratos. No, de csinálja mindenki ahogy akarja. Mi "ősanyák" így vagyunk boldogok.

Pá

53-as vagyok.

Néhány félreértést eloszlatnék. Nekem sem volt segítségem, vagyis lett volna, ha akarom, de úgy gondoltam, hogy nem a nagyszülőknek, bébiszitternek, bölcsinek szülöm a gyereket, és nem is szívesen passzoltam volna le, jobban szerettem magam mellett tudni.

Mi is rengeteget küzdöttünk a szoptatással. 3 hónapos koráig szenvedtem, mindent kipróbáltam, éjjel-nappal fejtem, de nem sikerült, így tápszeres lett. De nem adtam fel pár nap után, csak mert rajtam volt a baby blues, vagy mert sebes lett a mellem és fájt a szoptatás. Ez szinte mindenkivel így van, túl kell esni ezen az időszakon, és nem mártírkodni, meg sajnálni magunkat.

Az, hogy a gyerekem fontosabb, mint a házimunka, nem jelenti azt, hogy mocsokban élünk, csupán annyit, hogy nem hagyom üvölteni a gyereket amíg kiporszívózom a lakást. Hanem vagy elhalasztom a porszívózást picit későbbre, vagy bevonom a gyereket, jön és "segít", akkor is, ha így egy kicsit nehézkesebb és tovább tart a dolog :)

Ne higgyétek azt, hogy a kötődő nevelést csak az tudja megvalósítani, akinek könnyű élete van, segítsége van, sok pénze stb. Nem fogom részletezni az életemet mert nem szeretek panaszkodni, legyen elég annyi, hogy kicsit nagyobb kaliberű problémáink vannak annál, hogy a gyereket fel kell kapkodni, amikor sír, vagy hogy néha el kell halasztani a takarítást.

Az én anyukám is az akkor divatos nevelést alkalmazta, miszerint had erősödjön a gyerek tüdeje, majd megtanulja, hol a helye. Szeretem anyámat és kötődök hozzá, de pl a kamaszkori problémáimmal nem mertem hozzá fordulni, mert nem bíztam meg benne, ahogy most sem tudok vele igazán őszintén, kötetlenül beszélgetni.

Amúgy ha szerintetek a "felkapkodott" gyerek egy elkényeztetett önállótlan hisztigép lesz, akkor mivel magyarázzátok, hogy a kisfiamnál ez nem így alakult, ellenkezőleg?

Az enyémek sem hisztisek, mint ahogy már írtam. És nagyok már, 15, 10, 7 évesek. Sosem voltak azok.

Én nem hallgattam senkire, ösztönből csináltam, nem olvastam neveléselméleti könyveket. A hordozásra is véeletlenül ukkantam, de egyől megtetszett....