Ettől még fog szeretni a lányom?

Nem kell minden kis nyikkanásra ugrani, mert igenis megszokja. A férjeddel is meg kellene beszélni, hogy ő se csinálja, mert veled szúr ki nem magával.

Ha egy 8 hónapos csak fekszik és azt unja, ott már elég nagy baj van kedves válaszoló. Ekkora baba már nagyon jól le tudja foglalni magát.

A kérdező babája 2! hónapos. Ha ő lefoglalja magát, akkor gratulálok. Van némi különbség egy 7 és egy 2 hónapos baba közt. Bár 1 év alatti gyerek nem hisztizik.

22- es Te meg főleg marha okos vagy.

"6-8 hónapos baba mikor fekszik mozdulatlanul az enyém mászott állt,kapaszkodva ment és hátra vágta magát ha nem tetszett valami,de persze nem hiszti hanem sírt mert nem úgy volt ahogy elképzelte és az nem hiszti,ösztönlény?"

Én nem írtam, hogy egy 6-8 hónapos baba csak fekszik. Viszont még ennyi idősen is önállótlan, nem csinálhatja azt, amit akar. Az enyém nyolc hónaposan ugyan még nem állt és nem ment kapaszkodva, hanem csak mászott, de ettől még nem tudta huzamosabb ideig lefoglalni magát. A mozgás egy idő után lefárasztotta és azért néha megunta a próbálkozást. Ilyenkor kezdett nyöszörögni, sírni. És én odamentem, és játszottam vele. És ezt nem nevezném hisztinek. Igen, ösztönlény. Megunta azt, amit éppen csinált, és mivel nem tud beszélni, nem tudja elmondani, hogy ő most mást akar csinálni. És ha én nem segítek neki, nem foglalkozom vele, akkor egyre jobban sír, és nem érti, hogy miért tojok a fejére.

De ne térjünk el a témától, a kérdező babája 2 hónapos. És egy 2 hónapos pici baba még annyira sem hisztizik, mint egy 8 hónapos. Sőt, egyáltalán nem hisztizik.

"te is érdekes anyuka vagy az biztos,senki nem beszélt amúgy arról,hogy ordít a gyerek órákig arról volt szó,hogy nem kapkodja fel ha hangot ad a gyerek"

Vicces, hogy ezt írod, mert tényleg nem volt szó órákig való ordításról, én sem írtam ilyesmiről. :D Valóban nem kell rögtön eldobni a kezedből és odarohanni, de azért jó, ha a lehető leghamarabb odamész hozzá és kideríted, mi a gondja.

Viszont a kérdező pár perc sírni hagyásról ír, és azért a pár perc elég sok egy baba szemszögéből, főleg, ha ez naponta többször megtörténik.

Képzeld magad valami hasonló helyzetbe: rossz kedved van, szívesen megbeszélnéd a dolgot a férjeddel, el kezded mondani neki, mire ő otthagy, átmegy a másik szobába csak pár percre. Mit éreznél? Azt, hogy ne figyel rád, nem érdekli, hogy mi van veled, nem? Na, a babákban pont ugyanez játszódik le. A különbség az, hogy te meg tudod kérdezni a férjedtől, hogy miért ment el, és ő tud válaszolni valamit. Míg a baba nem tudja megkérdezni, hogy miért nem foglalkozol vele, csak egyre jobban fog sírni...

Ha nekem nem hiszel, nézz körül a témában, ahol szakemberek írnak/beszélnek erről a dologról. Ajánlom pl. Dr. Ranschburg Jenő irományait.

27-es vagyok.

Én írtam a 2 évet. Ezalatt azt értettem, hogy bár van valamilyen szintű hiszti 1-2 éves kor között is, de az igazi hiszti az csak 2 éves kör körül jön elő.

27, 28 (és a többi) én teljesen egyet értek veled!

Sajnos hiába írod neki, hogy olvasson Ranschburg Jenő művei közül, hisz sokan gondolják úgy, hogy amit ő támogat(ott) baromság.

És még mindig kapni olyan neveléselméleti könyvet, ahol bizony azt tanácsolják, hogy hagyja sírni az ember....