Ettől még fog szeretni a lányom?

Látom az már nem jutott el semeddig, hogy bele van programozva, hogy testközelségre vágyik. Az első fél évben ugyanúgy BIOLÓGIAI szüksége, mint az evés vagy alvás.

Arról meg, hogy van aki könyvekből és youtube-ról nevel. Ranschburg egy igen neves pszichológus volt, gyerekei is voltak, valószínűleg tapasztalatból nevelt, és ezek alapján írta a könyveit. Abban pedig semmi baj szerintem, ha az ember kicsit utánaolvas. Mellesleg, ha nem tanácsolnák annyian, nem ez lett volna régen a normális, hogy mindenki azt mondta, ezzel el lehet kapatni (ezt diktálták a kommunizmus ideje alatt, előtte Hitler ideje alatt- mert különben majomszeretet alakul ki, és nem lehet 4! hónaposan bölcsibe adni. tilos volt puszilgatni, ölelgetni, gyakrabban etetni...), akkor az ember nem gondolkodna, olvasás nélkül ÖSZTÖNÖSEN cselekedne. Ugyanis normális esetben az anyai ösztön azt diktálja, hogy ha sír egy baba (aki máshogy ugye nem tud kommunikálni), akkor "meg kell védeni". Szóval igazából a Tanár Úr nevelési könyvei tulajdonképpen a gyermek első évében az ösztönökre hallgatásra biztatnak.

No, de mindegy. Nem számít. Szeretni fog. Kötődni nem annyira. Ez van.

Nem vagyok pszichológus, lehet, hogy nincs igazam. De én azt gondolom, hogy nem mindegy, miért hagyod sírni. Szerintem olyan nem létezik, hogy valaki mindig, azonnal ugrani tudjon a babája jelzésére. Még ha csak egy gyerek van, akkor is el kell mennie az anyukának olykor vécére, le kell zuhanyoznia, le kell szűrnie a tésztát, és ha pont akkor sír fel a kisbaba, akkor várnia kell néhány percet. Hát még ha nagyobb tesók is vannak, vagy ha ikrek, akkor főleg nem tud senki kétfelé szakadni, valakinek sírnia kell egy kicsit, ez van.

Na de nevelési célból, nehogy "egy állandóan kézben lévő kis hisztigép legyen" nem reagálni rá, pedig simán megtehetnéd, ne haragudj, de nagyon gáz. Most képzeld el, ha szeretnél valamit elpanaszolni a párodnak, aki igazából rá is érne, de direkt nem foglalkozik veled még pár percet, hogy megtanuld, hol a helyed, hogy esne?

Valaki írta, hogy valaki könyvből nevel, más tapasztalatból. Az én saját tapasztalatom az, hogy ennek így semmi értelme. Az elsőnél nekem is hozzád hasonlóak voltak a nevelési elveim, mégis "hisztigép" lett a kisfiam, épp ott tartunk, hogy ordít, ha kimegyek a szobából, pedig már 3 éves. A kicsit az első hónapokban folyamatosan magamon hordoztam kendőben (praktikus okok miatt, nem óhajtottam a kettő sírását hallgatni egyszerre), ő 1 éves, és a csodájára járnak, hogy milyen nyugis, szépen eljátszik magában, őt le lehet adni egész napra Apának, nagymamának, mindenhol vidám, a szeparációs szorongás gyakorlatilag kimaradt nála. Pedig ha valaki, ő aztán tényleg fel volt kapkodva az elején.

Persze azt csinálsz, amit akarsz, ez az én saját tapasztalatom.

Utolsó, szépen leírtad :)

Kérdező, nem mondtam, hogy utálni fog, de te magad írtam, hony "nem akarom,hogy egy állandóan kézben levős kis hisztigép legyen!" és azt is te írtad, hogy ha evett, és tiszta a pelus, akkor nem veszed fel. Pedig nem ok nélkül sír, hanem a fent említett biológiai szükségletei miatt.

És mondtam, van különbség sírás és nyafi között. Ha nyekken kettőt, aztán befejezi, akkor oké, lehet hagyni. De ha sír, akár csak 2 perce és felvehetnéd, mért ne? Pici és erre van SZÜKSÉGE. De valahogy ezt a szót sokan elfelejtik.

Jó, nyilván, ha az ember wc-n van, vagy épp a rátást csinálja a levesbe (bármi ilyesmi), nem tudja egyből befejezni, és rohanni, ez érthető.

Csak az a baj, hogy az imádott Ranschburgotok gyerekei nem a TI gyermekeitek, és mivel minden baba különböző, nem kell feltétlenül úgy nevelni, ahogy ő, csak azért, mert híres. Szerintetek miért adta ki a könyveit? PÉNZ. Erről szól.

Sokan kérdezték itt, hogy mit csináljanak? A gyerek egész nap a seggükben lóg, mert minden nyikkanásra ugrottak hozzá kiskorában. Utána lehet olvasni.

Ha nem lett volna már alapból neves pszichológus, nem veszik a könyveit.

De persze, azt vettem észre minden neves pszichológus, pszichiáter, akit sokan ismernek le van húzva, hogy na persze és csak a pénz miatt.

Lehet ilyet olvasni, persze, előfordul. Az én lányom mondjuk már teljesen jól elszórakoztatja magát egyedül, bármint meg tudok tőle csinálni, húú, pedig hordoztam, és kézben is volt sokat, és nem hagytam sírni, csak amikor tényleg nem tudtam ugrani. Persze lehet, hogy csak az enyém egy kivételes gyerek. (meg a másik hozzászólóé)

Sokszor nem az első években látszik a különbség, ellenben később igen. Elég tágas ismerősi körömben van jó pár tizenéves is, akiknek a szüleit is ismerem. És számomra megdöbbentő volt, hogy azok a tinik hülyébbek, akiket szigorúbban neveltek már pici kortól. Persze ez nem azt jelenti, hogy mindig lehet mindent, mert ez a véglet sem jó, ez esetben ugyanúgy zakkantak lesznek.

"Ha a szülő engedelmes szüleje a gyermeknek az első három életévben, akkor lesz később a gyermek engedelmes gyermeke a szülőnek."

Ez egy nagyon jó mondat.

Egyébként, volt szerencsém élőben is látni, sőt beszélgetni a Tanár Úrral, és egy nagyon kedves, szimpatikus ember volt.

No, de kiszálltam. A vitából elég, egyik oldal sem győzi meg a másikat a saját igazáról...