Anyukák, Ti is érzékelitek magatok körül a szegénységet?

Annyira jó ez a kérdés! De tényleg.

Pár évvel ezelőtt még csak 1-2 ismerősömre tudtam azt mondani, hogy szegényebbek, akik minden fillérjüket kigazdálkodják, hogy mindent meg tudjanak venni, vagy kifizetni. Bezzeg most. Még a hitellel nem rendelkező barátaink is küzdenek a havi számlák befizetésével, vagy a hó végi "mit is főzzek" dilemmával. A kisgyermekes ismerőseimnek pedig 1-1 hónap rémálom. Az elmúlt fél évben, mi is sokkal jobban megnézzük, mit veszünk, vagy mit főzünk. A kislányunknak, amit tudunk megveszünk, de a nagy márkás játékokat nem tudjuk megvenni. De így is, sokan azt hiszik felvet minket a pénz...a hó vége nálunk is hó vége. Egyre többen mennek vissza dolgozni 2 év után, mert a gyes egy nagy nulla. És én is, ha sikerül.

Egyik barátnőm párja lehet, hogy ki tud menni dolgozni külföldre, barátnőm is menne, de fél...Őszintén szólva, ha lenne lehetőségem, vagy lehetőségünk, kimennék dolgozni, mert ami itt van az országban, az borzalom. A fizetések nevetségesek, a munkalehetőség egyenlő a 0-ával. Utálat ez az ország. Ha diplomád van, az a baj, ha nincs az a baj. Szörnyű és elkeserítő.

Kedves mindenki!

Leírnám ,hogy mi hogyan próbáljuk átküzdeni magunkat az életen. 23 évesek vagyunk most, tavaly költöztünk külön a párommal egy kis faluba. nem gondolkodtunk a városi életben, túl drága panelban lakni. legnagyobb szerencsénkre akadt egy "ingyen" ház, azért esett épp Szakáldra a választás. párom apjáé volt a ház, de olyan rossz, romos állapotú volt, hogy abszolúte lakhatatlannak tűnt. sok vacilálás után elkezdtük felújítani. csupáncsak a falakat hagytuk meg, le kellett bontani a teljes tetőszerkezetet, ki kellett cserélni az össze nyílászárót, a helyiségek padlói döngölt föld volt, a falak a régi módszerrel tapasztottak... szóval el tudjátok képzelni... ekkor mindketten dolgoztunk, kb 150E ft jött a konyhára és pár hónap gyűjtögetés után (addig anyósnál laktunk) tudtunk belevágni a tetőcserébe... stb. hozzáteszem mesterember hozzánk be nem tette a lábát, mivel kereteink nem engedték volna meg, így párom és én kényszerültünk réá ,hogy ablakot cseréljünk (persze bontott ablak, nem új), bejárati ajtót, tetőt csináljunk, betonozzuk, vizet szereljünk (mert nem volt még a portán sem bekötve), burkoljunk, villanyt vezessünk be (ez sem volt). a tető után, ez készült el először, már beköltözhetővé tettük a házat, fürdőszoba kiépítve, egy szoba kimeszelve, hát beköltöztünk. rá 2 napra mindkettőnket egy napon rúgtak ki. 2 hónap alamizsnán élés után (csak én voltam jogosult munkanélkülire, páromnak még nem volt bedolgozva az egy éve) sikerült munkát találnunk. addig meg 29E ft.ból szenvedtünk. de jelzem, akkor a ház rezsije csupán 8E ft. volt, ez mostanra sem több, mint 15E ft! saját kutunk van, gáz nincs bevezetve, cserépkályhával fűtünk... csak villanyszámla érkezik a házhoz hál istennek! most mindketten dolgozunk, havonta kb 180E ft. a bevételünk, de ebből az összegből 80E ft.-ot tudunk a felújításra költeni, a maradékból olyan 40E ft. minden kötelező kiadásunk és olyan 50E ft-ot költünk kajára. közbena 200-asokat dobáljuk perselybe, ez lesz a téli tüzelő ára, fundamentát kötöttünk, hogy probléma esetén legyen mihez nyúlni! most a család kibővítésén vagyunk! :)

azt gondolom, hogy nem azon kell nyavajogni, hogy nincs pénz, ninsc pénz, hanem meg kell változtatni az életkörülményeket! nekünk a kertből az egész téli krumplink, hagymánk, zöldségfélénk meg van! számoljátok ki, hogy ez mennyi spórolást jelent! nem fizetünk közösköltséget, szemben a pannellackókkal! saját, tiszta kút vizet iszunk szinte ingyen, nem kell a klórozott vacakért méregdrága pénzt fizetni! igaz a kertbe ki kell menni és kapálni kell, a csirkéknek enni kell adni, de én nem nyavajgok a minimálbér miatt ,mert elég. természetesen lehetne több is, nem vetnénk meg! de ha ennyi van ,ezt kell beosztani. anyámék kidobtak otthonról, mert nem akartak támogatni az életben, gondolták így megússzák a költségeket... de ha nem fizettek volna 40E-et havonta a kocsi törleszőjére, 15 közösköltséget, 22E vízdíjat, hanem ahogy felajánlottuk neki, eladják a lakásukat és leköltöznek falura (a városi lakás árából palotát lehetett volna venni Szakáldon), akkor nem küzdöttek volna anyagi gondokkal...

mindenkinek ajánlanám ezt! persze nem kötelező! de akkor nem kell nyavajogni, hogy milyen drága az élet! akkor drága az élet, ha kényelmes! küzdjünk meg azért, hogy olcsóbban élhessünk és akkor azt a kis bevételt is jobban lehet elosztani!