Anyukák, Ti is érzékelitek magatok körül a szegénységet?

Komolyan mondom magyarnak lenni meg fizethetetlen!

Én önkormányzati dolgozó vagyok, takarítok, 95ezer a bérem, abból le vonnak minden sz*rságot, örülök ha kapok 70ezret, és az mire elég az ?, már legalább 3 éve nem vettem magamnak semmi, se ruhát se cipőt, mert nem telik rá.

Magunkon nem.

De ismerősökön látok apróságokat: nem márkás dolgokat vesznek, hanem tesco, auchan saját termékeket; a gyerekeknek több a turkálós cucca, ritkábban van új cipő. Ha korábban beültünk valahová, nem volt fontos az ár, ettünk-ittunk. Most már csak pár pohár ital fogy és olcsóbb helyeket választunk.

Olyan ismerősünk nincs, akinek elvitték volna a házát. Munkanélküli van, nekik mi is igyekszünk új munkát találni.

Hát már kölcsönt sem mindenkinek adnak. Mostmár azért jobban megnézik ezt is a bankok.

Pl. gyedre sem adnak. Lehet, hogy nem is baj.

Érdekes egyébként a kérdésed, szerintem igenis van értelme.

Aki jól keres, nincsenek anyagi gondja, nem kell hónap végén a küszöböt rágni, az is érzékeli. Egyre több a kéregető, egyre többen veszik a használt ruhákat, holmikat, pedig emlékszem, gyerekkoromban ciki volt a turis ruha, ma meg szinte verseny van a "ki mit vett olcsóbban" kategóriában.

Lassan szégyen ez az ország, ahol lassan a gyümölcs, a joghurt, a hús luxuscikknek számít.

Egyre több a kérdés itt is, hogyan lehet a kevésből kihozni a konyhát, hogy legyen is, de olcsó is legyen. Vagy egyáltalán legyen.

Szerintem nincs olyan ember, aki nem érzékeli. Ha nem is magán, akkor a családjában, ismeretségi körben, szomszédságban, ...

Nekünk most elfogadható a helyzetünk, bár mindig van valami, ami elviszi a félretett pénzt. De a családban több helyen is látom. Férjem nővérének a fia egyetemista, és bizony igencsak nehezen jönnek ki. Sőt! Már van több be nem fizetett csekkjük is.