Anyukák, Ti is érzékelitek magatok körül a szegénységet?

A konkrét, a szó szoros értelmében vett szegénységet szerencsére nem.

Azt viszont igen, hogy mindenkinek nehezebb lett, többe kerül "csak élni" és emiatt kevesebb jut a minőségi, tartalmas életre, sőt sok esetben arra már nem is jut. Ezalatt a kultúrát, szórakozást, kikapcsolódást, utazgatást értem.

Viszont, amikor meg átmegyünk a sógoromékhoz egy Bp. melletti kisváros új építésű lakóparkjába, akkor meg azt látom, hogy sok embernek rohadtul jól megy! Azok a házak 25 millánál kezdődnek és mindegyik előtt 2 db min. 4-5 millás kocsi áll, a kertjük pedig fullosan meg van csinálva. És nem 1-2 ilyen van, hanem kb. 300, lakóparkonként! És hány ilyen lakópark van? Legalább 50!

Na, akkor most miről beszélünk?

Persze ezzel nem azt mondom, hogy nincs szegénység, csak annyi, hogy azért van egy elég széles réteg a felső középosztályban, akiket max. annyiban érinti a jelenlegi gazdasági helyzet, hogy nem repülővel mennek nyaralni valami egzotikus helyre, hanem kocsival Horvátba...

Nos, én magunkon érzékelem a szegénységet. Férjem egyéni vállalkozóként dolgozott az építőiparban, ami mint tudjuk most nem igazán megy vagy legalább is minket nem találnak meg a munkák. Vállalkozását épp ezért már 2-3 éve szüneteltetjük mert több adót meg miegymást kéne fizetni, mint amennyi bevétel lenne/van. Így marad az én 100ezer forintos Gyedem megy Csp-m, abból élünk. Ebből 53 ezer forint a hitel a többi elmegy a számlákra. Most is itt "röhög a képembe" 50ezer forint értékű befizetetlen számla (ez csak a rezsi) és akkor még a közösköltséget (amit február óta nem is tudok fizetni) még nem is számoltam bele. Ha nagyon megszorulunk akkor anyukámtól kérek kölcsön, de ugye azt vissza kell adni :((( Sokszor innen-onnan szedjük össze az apró pénzt, hogy legalább kenyeret tudjunk venni.

Férjem évek óta foglalkozik az "IZZADÁS"-al, krémeket, testspray-ket fejleszt ki, abból néha csurran-cseppen (remélem, hogy most a kánikulában többen fognak jelentkezni).

Ezen kívül egy ismerősünk ajánlott egy számítógépes munkát, ami napi 5 percet vesz igénybe, szerencsére nem kell hozzá nyelvtudás (mert az nincs). Ebbe belevágtunk és úgy néz ki, hogy működni fog a dolog. Ismerősünk január óta csinálja, most ott tart, hogy heti 300 USD-t vesz ki a számlájáról. Úgyhogy most ebben bízunk, talán ez segít kihúzni minket a kaksiból amiben csücsülünk. Ja, kisfiam 16,5 hónapos, lassan vissza kell mennem dolgozni (már, ha visszavesznek) és bölcsibe kell adnom, (ami ugye megint csak pénzkiadással jár (hogy megvegyek neki mindent, ami ott szükséges).

41-esnek diplomás tanárnak!

Az a válaszoló vagyok, aki nem talál munkát a férjével együtt, 3 gyerek mellett.(35-ös)

Mindketten multinál dolgoztunk, onnan raktak ki bennünket! Ott nem fogsz tudni elhelyezkedni, folyamatosak a leépítések. Nincs fizetőképes vásárlóérő, a cég hanyatlik, a dolgozókat elbocsájtják.

Már a sokat tudó szakember sem kell nekik, férjem 20 évig volt ott, én kb 10-et (más más cégnél más-más területen). A szakmai tapasztalatot is kivágják, egy kezdő biztos, hogy nem lesz jó, max. éhbérért.

Megpróbálhatod, de én nem biztatlak ilyen irányban.

Ja, a kollégákat is rúgják ki sorban!

Érzem a negatív változást. A férjem elég jól keres, én itthon vagyok gyed-en. Eddig megéltünk úgy, hogy a férjem ledolgozta a 8 óráját (informatikus), és minden be volt fizetve. A hónap vége akkor is cinkes volt, de valahogy mindig kijöttünk.

Most ott tartunk, hogy a férjem rengeteget túlórázik, sokszor hétvégén is bemegy. Tartozásunk egyelőre annyi van, hogy egy havi villanyszámlával csúszásban vagyok, de a többletbevétel ellenére is ver a víz, amikor be kell fizetni a gyerekek osztálykirándulásait, edzéseit.

Soha nem tékozoltunk, zsákos pelus, turis, Vaterás babaruhák, úgyhogy ezen nem kellett változtatnunk, de például egyre nehezebben fizetjük ki a kicsi lányunk fejlesztő tornáját, szójamentes diétáját. Le kellett cseréni az autónkat is, kinőttük, meg már olyan állapotban volt, hogy féltem beleülni. 700 ezerért vettünk másikat, családi kölcsönből, amit 15000 forintjával kell törleszteni, és kamatmentes. És most még ez is sok. De az autó muszáj, nem lennénk meg nélküle.

Ez a mi helyzetünk, de még hálásak lehetünk a sorsnak, hogy így élhetünk, annyian vannak százszor rosszabb helyzetben.

Egy dolog biztos, maradunk az országban. Én még mindig nagyon szeretem Magyarországot, képtelen lennék máshol élni. Ez a hazám, és sok helyen betolakodóként kezelik a magyart.

Érzékeljük. 10 hónapos a lányom, a gyedem kb. 50e Ft-tal kevesebb, mint a fizum volt. Épp azelőtt emelték meg, mielőtt bejelentettem a babát. Így félretett pénzünk nem igazán volt.

A havi bevételünk kb. 250e Ft, a kiadás majdnem 200 eFt. A szüleim nagyon sokat segítenek, mind anyagilag, mind olyan dolgokban, hogy hús, főtt étel, a gyereknek ruha. De még így is nehéz, és ég a bőröm a képemen, pedig tudom, hogy egyke gyerekként örömmel segítenek, én is azt tenném, mert megtehetik szerencsére. A férjem bejelentett bére közelében sincs annak, amit kézbe kap, sokszor félek, nehoyg valami baja legyen, mert a táppénze éhhalállal egyenlő. Lassan már arra is gondolok, hogy vissza kellene mennem dolgozni, de a lányomat nem lenne szívem "lepasszolni" pár órára sem, de nem is tudnám megoldani. A külföldi munka vonzana, de a családi kötelékek (nem az ország) erősebbek, szeretjük őket, nem foszthatom meg a lányunkat a nagyszülőktől dédszülőktől, nem nőhet fel nélkülük.

Az ismerőseimnél ugyanezt látom. Abban bízom, hogy ez átmeneti állapot. Diplomám van, és pár év múlva jó pár hiteltől megszabadulunk. Csak addig húzzuk ki... A csekkek mindig be vannak fizetve, de a kajára, egyéb kiadásra sokszor fizetési előleg kell. De még így is szerencsések vagyunk, mert egészségesen, szerető családdal vagyunk körbevéve, akikre bármikor számíthatunk. És gyakorlatilag mindenünk megvan, kocsi, lakás, csak épp hitel rajta, de legalább élvezzük...