Mi a baj velem? Nem vagyok anyának való?
Nem tudom,hogy miért érzem így,de valamiért bennem van ez a tudat.
Most 2 hónapos a babám,a terhességem alatt úgy voltam vele,hogy nem fogok szoptatni,mert undorítónak találtam(bocsánat,lehet,hogy ezzel pár embert megsértek,de tényleg így gondoltam).A kórházban mégis próbálkoztam vele,de alig volt tejem,szóval áttértünk a tápszerre.
Külön szobája van,de mindenki mondta,hogy majd úgyis ott lesz mellettem minden éjszaka,mert nem lesz szívem otthagyni a szobájában egyedül,stb.De sosem aludt velünk,van légzésfigyelője és bébiőrzője,szóval halljuk,ha bármi gond lenne,de nem éreztem,hogy nem tudnék aludni,mert nincs mellettem.Éjszaka a párom kel fel hozzá,bár ő vállalta,mondta,hogy pihenjem ki magam nyugodtan.
Szeretem a kislányunkat,imádok vele lenni,van életkedvem,mindennap kimozdulunk,találkozunk a kisgyerekes/babás barátnőimmel,szóval nem vagyok depressziós.A szülés sem viselt meg,mert császáros voltam és hamar felépültem.Szinte sosem sír a pici,szóval nem a gyereksírás miatt vagyok így,de ha nyöszörög is,azonnal felveszem,mindent megteszek,hogy jól érezze magát.
Mondták a rokonaim,hogy majd a takarítónőt is lefogom mondani,mert nem fogom tudni elviselni a tudatot,hogy más pakolgatja a lányom holmijait és a mieinket és hogy természetesnek fogom venni,hogy ez is a feladataim közé tartozik,mert anya lettem és rendben kell tartanom a házunkat,megtanulok majd főzni,mert főznöm is kell.Ehhez képest semmi ilyet nem éreztem,ugyanúgy jár a bejárónő,mint a kislányunk születése előtt,mert a pici mellett nincs sem időm,sem kedvem takarítgatni.A főzéssel ugyanez a helyzet,szóval vagy étteremben eszünk vagy rendelünk és itthon esszük meg.
Azt is mondták,hogy majd nem fogom másra hagyni,de már párszor rábíztam bébiszitterre és nem éreztem,hogy annyira aggódnék(jó,bár azért aggódtam,de nem annyira,hogy 5 percenként telefonálgassak,hogy mi van vele,mit csinál,stb),de lehet,hogy ez azért van,mert olyan nénire bíztam,akit nagyon régóta ismerünk és bízunk benne.
A terhességem alatt is rengeteget jártunk a párommal vendégségbe vagy hozzánk jöttek mindig vagy elmentünk ide-oda és én is rengeteget voltam a barátnőimmel.Anya mondta,hogy majd ez megfog változni,mert anya leszek és a családom lesz az első.De nem változott semmi,csak annyi,hogy most már a baba is jön velem/velünk.
Szerintetek mi a baj velem?Normális ez az érzés?Mit tegyek,hogy változzon?
Nem elviselhetetlen és nem is 0-24-ig agyalok ezen,de néha belém hasít a gondolat és olyankor rosszul érzem magam.
válasza:Könnyű az irigység szóval dobálózni. Én személy szerint nem vagyok irigy a kérdezőre. Főleg azért nem, mert már a kérdéséből is süt, hogy bizonytalan önmagában. Másrészt elégedett vagyok az életemmel, mert amit elértem, azt magamnak köszönhetem, én alakítottam ki, nekem így jó.
Persze tök jó lenne egy bejárónő, de azért megvagyok nélküle. Bébiszitternek mag ott van anyu, vagy anyósom, mégha ritkán is érnek rá. De ha jönnek, az extra jutalom idő. Nem feltétlenül irigylésre méltó az, akinek ki van nyalva a feneke.
Bántónak érzem azt a szembeállítást, hogy aki nem úgy él, mint a kérdező, az megkeseredett, lestrapált háziasszony, aki mellett nem lehet boldog egy kisbaba. Mert mi ugyanúgy megtaláljuk az alkalmat arra, hogy időt szakítsunk a gyerekeinkre, és szeressük Őket. Mert lehet ám főzés közben is törődni a babával, vagy nagyobb gyerkőccel együtt játszva csinálni a házimunkát, a nők többsége ugyanis többfunkciós lény. Az alváshiány meg gazdagéknál is alváshiány, mert gondolom a legtöbb helyen még a mai világban is anyuka kel a gyerek mellé, nem a házvezetőnő, vagy a bébiszitter.
Azért sem értem az irigység szót, mert a többség nem lemarta a kérdezőt, csupán furcsálta. Csak végig kell olvasni a sorait. Nem mozdított meg benne semmit, hogy gyereke született, ugyanúgy éli az életét. Komolyan nem is értem, hogyan oldja meg. A külön szoba, a bejárónő, bébiszitter rendben, de el sem tudom képzelni, hogy 2 hónapos gyerek mellől esténként étterembe rohangáljak, pedig én is viszem Őket elég sokat. Tudom viszont, hogy a babáknak azért kell a nyugalom, az állandósság is. Szóval én nem azt érzem gáznak a kérdezőt, mert mindezt megengedheti magának, hanem azért mert maximálisan él is vele. Pontosan úgy viselkedik, mintha nem lenne gyereke. És ezzel a saját helyzetét is megnehezíti, mert amit egy 2 hónapossal meg lehet csinálni, az egy nagyobb babával már nem feltétlenül fog sikerülni. Tartok tőle, hogy sokként fogja érni egy aktív 8-10 hónapos baba, aki mellett mindez már nem fog működni. Vagy akkor majd többet jön a bébiszitter?
És még valami? Gondolkodott közületek azon valaki, hogy miért írta ki a kérdést a kérdező? Dicsekedni akart? Feszültséget szítani? Vagy inkább önigazolást keresett?
Szerintem az utóbbiról van szó.
válasza: válasza:Nem mondanám hogy rossz anya vagy. Valószínű hogy más anyagi helyzetben vagytok, mint itt sok másik család.
Én is szivesen fogadnék bejárónőt, éttermezni járnék. Ha lenne miből.
De mivel nincs, én állandóan a gyerekkel vagyok, 8 hónapja. Fél órát nem töltöttem nélküle, pedig bizony ábrándozok róla.
Előtte se sűrűn éltünk társasági életet, mióta megszületett a kicsi pláne nem.
Én így szoktam meg, te pedig úgy.
Semmiképp nem ítéllek el. Ha foglalkozol a gyerekkel, szereted, törődsz vele akkor nincs miért aggódnod.
De minél nagyobb lesz annál többször igényli majd az anyukáját és Ne feledd: A gyerek mindig az első!!!
Robotok társasága...hát szép
Mondjátok már meg nekem, hogy mi abban a fárasztó ha az ember megfőz és kitakarít, nem minden nap kell főzni,léehet két napra, és nem minden nap kell nagy takarítani. Miért robotság ez??? Akkor a férjek mik,akik minden nap mennek dolgozni.
Nem szeretem ezt ez éles ellentétet, ha valaki elvégzi az otthoni teendőit szereti a babáját, és boldog kapcsolatban él, miért rosszabb ő,mint pl a kérdező, már ne is haragudjatok, aki sz@rik mindenre.
Ő ilyen, nem hatotta meg túlságosan a baba érkezése, és valaki írta előttem,hogy nagyon meg fog lepődni,amikor a kicsi örökmozgó majd nemcsak elszik egész nap.
Miért gondoljátok,hogy aki háziasszonyként is helyt áll otthon, az már melegítős, igénytelen, anyuka, aki nem kapcsolódik ki, nem jár fodrászhoz stb...
Igen is össze lehet egyeztetni a kettőt, akkor férj, akár nagyszülő bevonásával.
És bár anyagilag jól állunk, nyílván más válaszadók is,nem érzem szükséget sem házvezetőnőnek sem bébiszitternek.
Akkor mégis minek szültem a gyereket, nincs annál nagyobbboldgoság,mikor felébred bemész hozzá, és rádmosolyog,vagy akié nagyobb így indít: szejetjek anya:):):)Ebből semmi de semmi nem tudna elválasztani.
Nem egy egy alkalomról beszélek, hanem az állandó napi szokásokról.
El lehet menni kikapcsolódni, de az amikor mindennap barátnőzünk, kávézunk,megyünk, stb...úgy csináljuk mintha szegény gyeerek nem is lenne---nekem furi
válasza:Kedves 42-es!
Elárulnád nekem, hogy mire kellene irigynek lennem?
A bejárónőre? El tudnám képzelni heti egyszer, de elvagyok nélküle, és nem tölti ki a gondolataimat, hogy hogyan tudnék szert tenni egyre. Napi 1 órát rászánok a házra, így megvagyok nélküle.
A bébiszitterre? Arra biztosan nem. Ha kell, jönnek a nagyszülők, amúgy meg szívesen vagyok a gyerekekkel.
Az étteremre? Néha elmegyünk, de napi szinten jobban szeretek a családommal a saját asztalomnál fesztelenül vacsorázni.
A külön gyerekszobára? Olyan éppen van, de most még kényelmesebb, ha a két legkisebb velünk alszik. Úgyis olyan hamar megnőnek, kiélvezzük, amíg vevők a közelségünkre.
A barátnős trécselésekre? Abból is jut, bár inkább Ők jönnek, mert nálunk a legalkalmasabb erre a környezet.
A magára fordított időre? jut, amennyit csinálok magamnak. Az már más kérdés, hogy másra használom, mint a kérdező.
Nem hiszem, hogy bármiért irigyelnem kellene a kérdezőt. Valószínűleg így "robotként" is teljesebb az életem nála. Mert attól, hogy az embernek nincs meg minden lehetősége, ami neki, nem tölti ki teljesen a napját a gyerek és a háztartás. Nekünk, egyszerű anyukáknak is megvannak a saját programjaink, kedvteléseink, egyéb ügyeink.
Alapból irigységet feltételezel, csak azt nem látod át, hogy nincs mindenkinek igénye az ekkora szabadságra. Vagyunk néhányan, akik enélkül is boldogok vagyunk.
Én egyszer sem írtam le, hogy a kérdező rossz anya lenne. Nyilván nem az. De az alábbi sorai elgondolkodtatóak:
"Szerintetek mi a baj velem?Normális ez az érzés?Mit tegyek,hogy változzon?"
Mert ezek alapján Ő is érzi, hogy azért az Ő életvitele nem teljesen frankó.
válasza: válasza:Nem tudom, hogy mi bajod van, de döbbenetes vagy! Nem is értem, hogy normális hangvételű válaszra hogyan vagy képes ilyen mocskolódó stílusban válaszolni!
Nem arról van szó, hogy mit tehetek meg, és mit nem, hanem arról, hogy mire van igényem és mire nincs. A bejárónőt mondjuk nem engedhetem meg magamnak, viszont ételrendelést meg tudnám oldani, ahogy a többi "kiváltságot", amiről a kérdező írt. Csak éppen nem akarom, mert máshogy szeretek élni. Viszont nem emlékszem rá, hogy azt írtam volna, hogy neked, vagy bárkinek követnie kellene a példámat!!!
Az együttalvásról meg annyit, hogy a közös szoba nem feltétlenül jelent közös ágyat is, bár sokszor alszik velünk a legkisebb éjfél utántól. De nyugi, meg tudjuk oldani a hancúrozást is, és szerencsére a férjem is szereti, ha a kicsik a közelben alszanak.
Karikás szemű robotok, meg sajnos így jártam, meg rosszul választottam férjet. Tudod, az ember nem pénztárca alapján választ párt (mármint a normálisabbja). De azért nem panaszkodhatok, mert a kedves férjemmel csak felnevelünk 5 gyereket normális körülmények között, szeretetben.
válasza:Annak ellenére,hogy nincs takarítónőm, bébiszitterem, nem érzem magam kialvatlan,karikás szemű robotnak. Sőt férjet is jól választottam magamnak.Ugyanis nem a pénz számít, szerelemből kell férjet választani, nem pedig az alapján,hogy egész életemben ücsöröghetek mellette, mert egy unalmas tökfej, de gazdag:(:(: ez nem így működik,legalábbis nálam-.
Az a baj,hogy te nem tudod elfogadni más véleméynét,mert nagyon is rátapintottunk itt a lényegre. És bár nem szégyellnivaló, de a többség azért nem úgy él ahogy a kérdező, és ez független az anyagi helyzettől.
A stílusod,pedig hagy némi kivetnivalót,nem tudom hogy miért kell neked azon berágni,hogy valaki egyszobában alszik a gyerekeivel. stb
Neked és sok más szülőnek is meg kellene tanulni megérteni, hogy attól mert más nem úgy él,mint ti "semmit nem csinálunk,csak a régi életünket fenntartjuk,és a gyerek nem befolyásol semmit"gondolkozást, attól még mi általad robotoknak nevezettek is boldog, kiegynesúlyozott családban élünk.
válasza:Juj,de durva ez a nő basszus!
Én vennék fel bejárónőt meg szittert is,mert egy lusta disznó vagyok,utálok főzni meg takarítani is,de muszáj.Ennek ellenére nem vagyok kialvatlan robot,szerencsére jó alvó a lányom,igényes és csinos is vagyok (meg szerény is :P ) és apus is megkapja ami jár neki amikor csak szeretné :D Lehet nem vagyunk gazdagok,de nem is házasodnék csak a pénzért.Szerelemből mentem,aztán majd együtt megteremtjük amit kell.Ha meg nem,hát így jártunk :)
válasza:Úristen!Irigység?Jó férjet kellett volna választani?
De gáz és szánalmas vagy...
Elmondom én neked mi a baj.
Irigy vagy te a karikás szemű háztartási robotokra (én is az vagyok),mert mi nem vagyunk lusták,magatehetetlenek,mint TE!
Sajnos el kell fogadd,hogy mi képesek vagyunk egymagunk is rendet tartani,X gyereket felnevelni,főzni is tudunk és mindemellett még az urunkra is van idő és magunkra is.
Képzeld,ezek a robotok erre is képesek.
Te mire?Nem jársz dolgozni,mert lusta vagy és könnyebb eltartatni magad,nem takarítasz,mert derogál neked,mivel azt gondolod különb vagy,nem főzöl,mert nem is tudsz (ez is elég gáz),nem szoptatsz mert félsz,hogy a kis cicikék megereszkednek és a vastag pénztárcájú urad elhagy...
Viszont remekül tudsz telefonálni egész nap,meg segget vakarni...
Tényleg,de irigylésre méltó is ez...
Aztán meg jó pár év múlva,azt fogod kérdezni,vajon miért nem szeret úgy a gyerekem ahogy más gyerek az anyukáját?
Hát azért mert pénzzel próbálsz megadni mindent a gyerekednek,csak nem fogod fel,neki az anyja kell,most őt még nem érdekli a többi...
De mindenesetre én örülök,hogy nem olyan életet élek mint a tied,örülök,hogy az én gyerekem nem úgy nő fel ahogy a tied és örülök,hogy a férjem,ha csak közepes is a pénztárcája vastagsága olyan amilyenről lehet még te is fogsz álmodozni...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!