Mi a baj velem? Nem vagyok anyának való?
Nem tudom,hogy miért érzem így,de valamiért bennem van ez a tudat.
Most 2 hónapos a babám,a terhességem alatt úgy voltam vele,hogy nem fogok szoptatni,mert undorítónak találtam(bocsánat,lehet,hogy ezzel pár embert megsértek,de tényleg így gondoltam).A kórházban mégis próbálkoztam vele,de alig volt tejem,szóval áttértünk a tápszerre.
Külön szobája van,de mindenki mondta,hogy majd úgyis ott lesz mellettem minden éjszaka,mert nem lesz szívem otthagyni a szobájában egyedül,stb.De sosem aludt velünk,van légzésfigyelője és bébiőrzője,szóval halljuk,ha bármi gond lenne,de nem éreztem,hogy nem tudnék aludni,mert nincs mellettem.Éjszaka a párom kel fel hozzá,bár ő vállalta,mondta,hogy pihenjem ki magam nyugodtan.
Szeretem a kislányunkat,imádok vele lenni,van életkedvem,mindennap kimozdulunk,találkozunk a kisgyerekes/babás barátnőimmel,szóval nem vagyok depressziós.A szülés sem viselt meg,mert császáros voltam és hamar felépültem.Szinte sosem sír a pici,szóval nem a gyereksírás miatt vagyok így,de ha nyöszörög is,azonnal felveszem,mindent megteszek,hogy jól érezze magát.
Mondták a rokonaim,hogy majd a takarítónőt is lefogom mondani,mert nem fogom tudni elviselni a tudatot,hogy más pakolgatja a lányom holmijait és a mieinket és hogy természetesnek fogom venni,hogy ez is a feladataim közé tartozik,mert anya lettem és rendben kell tartanom a házunkat,megtanulok majd főzni,mert főznöm is kell.Ehhez képest semmi ilyet nem éreztem,ugyanúgy jár a bejárónő,mint a kislányunk születése előtt,mert a pici mellett nincs sem időm,sem kedvem takarítgatni.A főzéssel ugyanez a helyzet,szóval vagy étteremben eszünk vagy rendelünk és itthon esszük meg.
Azt is mondták,hogy majd nem fogom másra hagyni,de már párszor rábíztam bébiszitterre és nem éreztem,hogy annyira aggódnék(jó,bár azért aggódtam,de nem annyira,hogy 5 percenként telefonálgassak,hogy mi van vele,mit csinál,stb),de lehet,hogy ez azért van,mert olyan nénire bíztam,akit nagyon régóta ismerünk és bízunk benne.
A terhességem alatt is rengeteget jártunk a párommal vendégségbe vagy hozzánk jöttek mindig vagy elmentünk ide-oda és én is rengeteget voltam a barátnőimmel.Anya mondta,hogy majd ez megfog változni,mert anya leszek és a családom lesz az első.De nem változott semmi,csak annyi,hogy most már a baba is jön velem/velünk.
Szerintetek mi a baj velem?Normális ez az érzés?Mit tegyek,hogy változzon?
Nem elviselhetetlen és nem is 0-24-ig agyalok ezen,de néha belém hasít a gondolat és olyankor rosszul érzem magam.
válasza: válasza:21-estől kérdezem?
Mit jelent az, hogy a nők azért szülnek, hogy legyen kin lógni? Mert én ekkora baromságot még nem hallottam.
válasza:Tegyük fel, hogy egy valós kérdéssel állunk szemben és nem egy kamu kérdéssel szórakoztat minket megint valaki... (elvileg el tudom képzelni, hogy valaki tényleg így él és ez a problémája, de nem valószínű, hogy ő ide írkálna a GYK-re).
Szóval szerintem a bejárónő abszolút nem gáz, és ha telik rá, miért ne, legalább nem ezzel tölti az ember addig sem az idejét. Viszont ha semmi mással sem, mert a gyerekkel sem, akkor mégis mit csinálsz egész nap??? Gondolom, nem dolgozol vagy tanulsz, mert ilyet nem írtál.
Nálunk is külön szobában van mindhárom gyerek, szerintem ez így normális. Én is elmentem fodrászhoz, vagy vásárolni és ilyenkor vigyázott a gyerekekre a nagyi vagy a férjem, de egy 2 hónapos gyereket nem gondoltam, hogy bébiszitterre kellene azért bízni.
Én imádok főzni, de nem szoktam minden nap, és igen, néha mi is rendeltünk, vagy a férjem vett készen a menzán, és hozott nekünk is. Szerintem a főzés és az anyaság nem függnek így össze, én ismerek nagyon rossz szakács többgyerekes anyákat és nagyon ügyes gyermekteleneket is.
Szerintem azzal sincs semmi gond, ha a korábbi pörgős, aktív életedet fenn tudod tartani most, hogy anya lettél is. Ha a gyereknek nem nyűg, nem fárasztó, akkor miért ne vihetnéd magaddal a barátnőidhez vagy az ismerősökhöz (gondolom, nem késő este, éjszaka, szóval azért a kellő nyugalmat megadod neki a pihenésre). A gyerekek nagyon jól tudnak alkalmazkodni, de azért szükségük van a kiegyensúlyozott körülményekre is, szerintem nem jó azt sem túlzásba vinni, ha mindig csak jöttök-mentek.
Ha alszik a pici,akkor általában magammal foglalkozom,megcsinálom normálisan a hajamat,a sminkemet,pihenek,telefonálok vagy amihez kedvem van,ha itthon van a férjem,akkor vele vagyok,néha eljönnek a barátnőim egy kicsit beszélgetni.Ha ébren van a pici,akkor mellette vagyok végig.A férjem nem igényli annyira az alvást,mint én(ezt ő maga mondta),nem viselik meg az éjszakázások,ezért mondta,hogy majd ő kel fel a picihez éjszakánként,pihenjem ki magam.Dolgozik,de elég rugalmas a munkaideje,nem 8-ra jár dolgozni,stb.
Érdekel,hogy mi van a babával,egy szóval nem írtam azt,hogy nem érdekel.
Köszönöm a válaszokat,még azokat is,amik nem voltak valami kedvesek!
De legalább látom,hogy eltérően gondolkozunk a gyereknevelésről és páran segítettek a válaszukkal,hogy akkor is lehetek jó anya,ha nem úgy csinálok mindent,ahogy mások.
válasza: válasza: válasza: válasza:Érdekes, hogy csak azokat a válaszokat érzed hasznosnak, segítségnek, akik maximálisan egyet értenek veled. Ezek után nem is igazán értem, hogy miért írtad ki a kérdést. Hiszen Te pontosan tudod a választ, Te jó anyának tartod magad, és ez talán így is van jól.
Én a 20-as válaszomban leírtam neked, hogy a rossz anya nem itt kezdődik, viszont azért kicsit furcsának találom, hogy ennyire önmagad tudtál maradni fizikailag és érzelmileg is.
Nehéz beleképzelnem magam a helyedbe, annyira más az életem. Nincs bejárónőm, sőt segítségem sem gyakran, magam főzök, a sminkkészletem egy szempillaspirálból áll, sokszor alszom a legkisebb babámmal, és én kelek hozzájuk éjszaka is. Persze megragadok minden lehetőséget, ami könnyít az életemen, simán anyámra, anyósomra bízom akár órákra a babát, ha nálunk vannak, és intézem az elmaradásaimat a ház körül. És én is rengeteget cipelem magammal mindenfelé a csapatomat. De ha otthon hagyom Őket a nagyszülőkre, 5 percenként eszembe jut, vajon minden rendben van-e. Mert hiába bízom bennük, csak akkor érzem Őket igazán biztonságban, ha bármikor rájuk nézhetek.
Hidd el, érdemes azokat a válaszokat is átgondolnod, amik nem pontosan szád íze szerint íródtak, mert az azokat író anyukák sem rossz anyák.
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!