Mi a baj velem? Nem vagyok anyának való?
Nem tudom,hogy miért érzem így,de valamiért bennem van ez a tudat.
Most 2 hónapos a babám,a terhességem alatt úgy voltam vele,hogy nem fogok szoptatni,mert undorítónak találtam(bocsánat,lehet,hogy ezzel pár embert megsértek,de tényleg így gondoltam).A kórházban mégis próbálkoztam vele,de alig volt tejem,szóval áttértünk a tápszerre.
Külön szobája van,de mindenki mondta,hogy majd úgyis ott lesz mellettem minden éjszaka,mert nem lesz szívem otthagyni a szobájában egyedül,stb.De sosem aludt velünk,van légzésfigyelője és bébiőrzője,szóval halljuk,ha bármi gond lenne,de nem éreztem,hogy nem tudnék aludni,mert nincs mellettem.Éjszaka a párom kel fel hozzá,bár ő vállalta,mondta,hogy pihenjem ki magam nyugodtan.
Szeretem a kislányunkat,imádok vele lenni,van életkedvem,mindennap kimozdulunk,találkozunk a kisgyerekes/babás barátnőimmel,szóval nem vagyok depressziós.A szülés sem viselt meg,mert császáros voltam és hamar felépültem.Szinte sosem sír a pici,szóval nem a gyereksírás miatt vagyok így,de ha nyöszörög is,azonnal felveszem,mindent megteszek,hogy jól érezze magát.
Mondták a rokonaim,hogy majd a takarítónőt is lefogom mondani,mert nem fogom tudni elviselni a tudatot,hogy más pakolgatja a lányom holmijait és a mieinket és hogy természetesnek fogom venni,hogy ez is a feladataim közé tartozik,mert anya lettem és rendben kell tartanom a házunkat,megtanulok majd főzni,mert főznöm is kell.Ehhez képest semmi ilyet nem éreztem,ugyanúgy jár a bejárónő,mint a kislányunk születése előtt,mert a pici mellett nincs sem időm,sem kedvem takarítgatni.A főzéssel ugyanez a helyzet,szóval vagy étteremben eszünk vagy rendelünk és itthon esszük meg.
Azt is mondták,hogy majd nem fogom másra hagyni,de már párszor rábíztam bébiszitterre és nem éreztem,hogy annyira aggódnék(jó,bár azért aggódtam,de nem annyira,hogy 5 percenként telefonálgassak,hogy mi van vele,mit csinál,stb),de lehet,hogy ez azért van,mert olyan nénire bíztam,akit nagyon régóta ismerünk és bízunk benne.
A terhességem alatt is rengeteget jártunk a párommal vendégségbe vagy hozzánk jöttek mindig vagy elmentünk ide-oda és én is rengeteget voltam a barátnőimmel.Anya mondta,hogy majd ez megfog változni,mert anya leszek és a családom lesz az első.De nem változott semmi,csak annyi,hogy most már a baba is jön velem/velünk.
Szerintetek mi a baj velem?Normális ez az érzés?Mit tegyek,hogy változzon?
Nem elviselhetetlen és nem is 0-24-ig agyalok ezen,de néha belém hasít a gondolat és olyankor rosszul érzem magam.
válasza:Nekem is lesz egy kérdésem és lehet nem fog tetszeni: ha nem főzöl,mosol, takarítassz,pakolsz stb akkor hogyhogy nincs időd a pici mellett???
Abban itt sokmindnekinek igaza van,hogy nem vagyunk egyformák. Nem vagyok összenúve a lányommal, de a 19 hónap alatt egyszer vigyázott rá anyukám,míg lerendeztem a védőnőt, ami kb fél óra volt, a többi alkalommal a férjem vigyázott rá.
Én bár úgy gondolom, megengedhetnénk a bejárónőt,de nem látom értelmét. Reggel 7kor kelek,felrakom az ebédet mire a lányom8kor ébred, bevásárlás vele együtt, délelőtt takarítnuk játszunk stb, délután 2,5 órát alszik, addig felmosok és fürdőszobatakarítás vagy vasalás, és így is van,hogy itt tengek lengek,mert elvégeztem minden dolgom!!! Ha felébred, estig csak az övé vagyok!! Sok hylre eljárnuk mi is. De őszintén én megbolondulnék, ha ezeket a dolgokat nem nekem kellene elvégzeni, akkor mit csinálnék???
válasza: válasza:Nem fog tetszeni, amit írok, de leírom. Nem hinném, hogy a baby-sitter, az éttermi kaja, a tápszer és a bejárónő ártana a gyereknek. Nekem igazából az egész leírásból úgy tűnik, hogy mintha képtelen lennél a gyerek érdekeit a saját érdekeid elé helyezni. Mintha csak valami édes, kis játékszer megjelent volna pluszban a jól felépített, kényelmes életedben, annyi lenne Neked a gyerek.
Ha tévedek, bocsáss meg, de nekem nagyon rossz érzéseim lettek, amikor elolvastam a soraidat!
válasza:Nézd, ha szereted a gyerekedet, ha foglalkozol vele, ha baja lesz, te mindig ott fogsz mellette állni, sosem dobod el magadtól, akkor anyának vagy való, csak baromi furcsán csinálod.
Mert számomra az, amit csinálsz, az furcsa.
A női mellett azért teremtette az isten, hogy abból tápláljuk a gyerekeinket és nem másra. Még ha szexuális úton másra is használjuk. De eredeti célja a szoptatás. Szóval ebben nincs semmi undorító. A te gyereked, a te melled. Szóval ennyi.
Amiben nagyon-nagyon sok anyától eltérsz, hogy a legtöbb anyukának nincs pénze takarítónőre, bébiszitterre és nincs pénze étterembe menni. Mert az anyukák többsége bizony anya, bébiszitter, szakács, takarítónő egy személyben. Neked ezekre a dolgokra nincs gondod. Ezért is vagy más, talán ezért is eltérő a gondolkodásmódod.
Plusz még nincs probléma a gyerekeddel, mert még nagyon pici, de bizony még a neheze talán hátra lesz, amikor is észreveszed majd, hogy bizony anya vagy és sok mindent el kell viselned, sokszor a szenvedést, fáradságot, erőfeszítést a gyerekedért. Ha akkor nem futamodsz meg, akkor kiderül, hogy anya vagy-e. Ha megfutamodsz, másokra hagyod, hogy oldják meg a gyereked problémáit, akkor nem vagy annak való.
válasza: válasza: válasza:12 vagyok, én nem azt mondtam,hogy nem volt nélkülem, mert elmentem ide oda, fodrász stb..de apuka vigyázott rá, bébisziterre nem bíznám. És miért is irígykednék???Azért nem nevezném azt robotolásnak,hogy megfőzök és kitakarítok, mint írtam szabadidőm is van bővem.
Nem értem mire kellene irígynek lennem.......
válasza: válasza: válasza:Többféleképpen lehet megélni az anyaságot. Van, aki az általad felsorolt dolgok mindegyikében megváltozik, és egy időre az anyaság, az otthoni teendők számára a legfontosabbak. Nem bízza senkire a babát, még az is zavarja, ha valaki a kicsi holmijához nyúl. Szinte teljesen feladja önmagát, csak a baba számít egy ideig.
A többség bizonyos dolgokban változtat, másban meg nem. Ha telik bejárónőre, akkor hívja, ha nem muszáj főznie, akkor hagyja a fenébe. De közben mondjuk szoptat ezerrel, és éjszaka ringatja a felébredő a babát. Szóval a saját igényei szerint állítja be a napi teendőket, és szabja meg a határokat.
A te írásodban nekem az volt egy kicsit furcsa, hogy úgy állítod be, semmit sem változtattál a pici miatt. Mert oké, hogy bejárónő, oké, hogy nem főzöl, oké, hogy nem szoptatsz, oké, hogy bébiszitter, de ez így együtt picit soknak tűnik. Mintha elutasítanád, hogy anya legyél. Talán azért érzem így, mert még az éjszakai kelés is a párodé, holott az a legtöbb családban anya dolga. Nem azért, mintha apa nem lenne rá alkalmas, csak neki dolgoznia, kelnie kell.
Nem neveznélek rossza anyának, ahhoz azért több kell. Csak furcsa számomra, ahogyan élsz.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!