Ti egyből felveszitek/felvettétek a babátokat a kiságyból mikor sírt?

Szia!

Én hagyom magam helyett Dr. Ranschburg Jenőt beszélni:), jól csinálod:)! :

http://www.youtube.com/watch?v=aAMis5NOdG4

Kérdező, bocs az offért. A lepontozóknak üzenném:

MIÉRT KELL LEPONTOZNI AKI NEM KAPJA FEL EGYBŐL?

Most komolyan, attól mert más a meglátása, attól az még jó válasz...

Csak egy példa. Kislányom kiskora óta rafinált, pedig minden könyv azt írja, jaj ilyen kis korban nem lehet elkapatni.... akármikor nálunk van/volt Édesanyám, kislányom állandóan a kezében van/volt. Ahogy elmegy a gyereket szó szerint vissza kell szoktatni arra hogy nem ez a normális. Nem mondom, ha lenne egy bejárónőm, aki főz mos takarít, akkor lehet én is egész nap az első pittyenésére ott lettem volna. Az első 3 hónapban láttam ezt indokoltnak. Ezt a jelenséget kislányom 2 hónapos korától tudja/alkalmazza. Ha ezt folytattam volna 3 hónapos kora után, gyakorlatilag ma csak ölben lenne...

KÉRLEK Titeket azért mert más másképp csinálja az nem feltétlen érett a lepontozásra. Nyílván, azt én is lepontoznám, aki mondjuk azt írná... sírjon, legalább erősödik a tüdeje, én addig zenét hallgatok... de ilyet nem olvastam

Ó, hát Ranschburg Jenő egy korábbi könyvében még azt írja, hogy nem kell felvenni a síró babákat. :) Ő inkább celeb, mint szakember.

Pszichológus anyuka

Nagyon picike még, nem tudod elkapatni, nagyon jól csinálod! Én is így tettem, ebben a korban még nagyon igénylik anya közelségét, érezze az illatod stb.

Sok boldogságot a babádhoz!

Lányom nagyon sírós volt, így képtelen voltam állandóan felkapkodni. Napi 10-12 órát üvöltött végig, nem tudom hányszor voltunk vele kórházban is emiatt, de kiderült nincs egészségügyi oka.

A lényeg, hogy szégyen, nem szégyen képtelen voltam napi 12 órában felkapkodni minden egyes nyöszörgésre. Persze nem hagytam egyedül vergődni, de nem volt állandóan ölben. Próbáltam simogatni, beszélni hozzá, vagy valami.

A lényeg, hogy így is fel lehet nőni, ma már nem sírós, nagyon jó kislány, és nem érzem, hogy hátrányt szenvedett volna azért, mert nem kaptam fel őt egyből, azonnal, minden percben.

Ha napi 1-2 órát sírt volna, akkor biztos másképp lent volna, és tuti felkapkodtam volna. Így teljesen megértem, aki ezt csinálja. De 8 hónap hosszú idő volt (ennyi ideig volt rettentően sírós baba). Nem volt energiám állandóan felvenni. Ja, és ha felvettem akkor is ordított. Ha megnyugodott volna, akkor szintén másképp látnám.

Azt hiszem azt kell tenni, ami babának, mamának egyaránt jó. S ki kell ismerni a gyereket. Valamelyik gyerek igényli, valamelyik meg nem annyira az állandó babusgatást. De csak te, mint anyuka tudod a saját babád által, és nem mások véleménye-gyereke által tudhatod meg.

Nagyon jól csinálod!

Gondold csak át, hogy nemrég még pocakban volt, és nem biztos, hogy megsdzokta a kinti létet. Te megnyugtatod, a hangoddal, az illatoddal, az érintéseddel. Ugyan miért ne kapatná meg ezt a törődést?

Én kicsim 5 napos és ugyanígy csinálom.

Lányom 7 éves és így csináltam, nem kapattam el, viszont erős a kötődésünk.

Fiam 14 éves, ugyanígy csináltam és nem volt ő sem elkapatva, nem ugráltatott, jó a kapcsolatunk.

A 18 évesemmel is ugyanez a helyzet. :)

Ösztönből cselekedj, ne a nagykönyvből, mert az mindig változik, de az ösztönöd csalhatatlan.