Akik azt állítják, hogy egész napjukat elveszi a gyerek (ek) kel való foglakozás, azok nemcsak takaróznak ezzel, hogy ne kelljen beleszakadni a háztartásba?

Talán kicsit OFF: miért kell minden este meleg vacsora? Ebédelünk mindketten rendes főtt ételt, amit én alvásidőben megfőzök. Vacsorára szerintem elég a szendvics, melegszendvics, virsli.

Én "halmozottan előnyös" helyzetben vagyok, anyósom vagy 2ig dolgozik vagy 11re megy, sokat tud jönni. Szeret unokázni, én is szeretem ha itt van mert közben vasalok, bevásárolok, elmegyek kozmetikushoz és fodrászhoz. Hétvégén apukámék jönnek 2 hetente, ha jó idő van elviszik sétálni a lányunkat, addig kettesben tudunk lenni.

Amúgy néha lustaság, néha nem. De nekem megéri napközben kicsit megerőltetnem magam, hogy cserébe este a párom csak velünk tudjon foglalkozni. De mint írtam, nekem van heti 1-2 nap segítségem.

Soha életemben nem voltam és nem is leszek az a típus, aki éjjelig takarít, csak hogy rend legyen.

Szeretem a tisztaságot, de nem minden áron. Nekem is kell valamikor aludni, pihenni.

Ha éppen úgy sikerül a nap,hogy csak egy poharat tettem arrébb, hát akkor úgy sikerült. Majd másnap megcsinálom.

Őszintén megmondom van,hogy ha nagyon akarnék tudnék takarítani a fiamtól, de egyszerűen nincs kedvem.

Szerintem ez néha belefér!

Meg mondjuk azért az sem mindegy,hogy kinek mekkora házat kell takarítani, rendbe vágni.

Kertes házban élünk, 120nm a ház, és egy szép nagy kert van, amiben most még pár sor veteményes is van, meg virágok stb.

Általában én gondozom a kertet, mert a férjem sokat dolgozik.

De ha hazajön és látja,hogy nincsenek a ruhák leszedve mondjuk a szárítóról, akkor sokszor megcsinálja ő. Én ebben nem látok kivetni valót. Egyszer-egyszer belefér!

A kérdés csak akkor állja meg a helyét, ha a nőt egyfajta háztartási alkalmazottnak tekintjük. Tudod kérdező, nem tudom, hogy te a gyerek előtt mivel foglalkoztál, de elmondom neked, hogy óriási különbség egy értelmiségi karrier után otthon találni magad és egész nap ganézni a lakást. Ez persze nem azt jelenti, hogy nincsen tisztaság, mert arra én is kényes vagyok, de nálunk apa is besegít, én is segítek neki otthonról az ő munkájába, amíg a gyerek alszik, meg havonta egyszer hívok egy takarítónőt a nagytakarításra. Reggel 6.30-7.30-ig meg minden nap kiporszívózom, letörölgetek, rendet rakok. Főzni hétvégén szoktam, apa eszik a cégnél fillérekért finomat, a gyereknek megcsinálom a kaját előre 2 napra én meg jelenleg diétázom, hogy végre úgy nézzek ki, mint szülés előtt.

A gyerekemmel rengeteget foglalkozom, amíg más kismama otthon gubbaszt és lomol, addig én a friss levegőre viszem, ha kell utazom is vele odáig. Ezt jelenleg fontosabbnak tartom, mint a meleg vacsorát minden este.

Délután, amíg alszik az nekem is pihi, ami alatt szakirodalmat olvasok, hogy ne essek ki végleg a szakmámból, apának segítek ügyeket intézni.

Egyszóval nem vagyok háztartási alkalmazott és nem is kívánok az lenni. Beosztjuk közösen a munkát, hogy mindenki jól járjon. Lehet lepontozni, nem vagyunk egyformák.

A válaszok nagy részét elolvasva akkor én a szarfeleség kategória vagyok :))

2 gyerekünk van. Kisfiam 2,5 éves, amig csak ő volt,a napok 90%ban rend volt itthon. Egy gyerekkel sokkal könnyebb az élet :) Éjjel nagyon jól aludt, így nappal nem voltam fáradt és amikor ő aludt (szintén nagyon sokat) addig kitakarítottam, napi 2 felmosás is simán belefért és minden este pompás vacsora várta apát haza.

Megszületett a kislányunk aki most már 7 hónapos és jelentem 7 hónapja nincs rend itthon :D Mivel semmi segítségem sincs (apa is csak vasárnap van itthon különben kora reggeltől éjfélig melózik) így most ez van :) akinek nem tetszik be lehet segíteni amondó vagyok :)

Mvel szeretném néha látni az embert, így megvárom amig hazaér, adok neki vacsorát, így kb 1 óra mire ágyba jutok, Lányom éjjel 2 óránként ébred, hol csak vissza kell altatni, hol etetni és altatni, most még a foga is jön. Nappal a 2 gyerek váltva alszik. Így semmit nem tudok pihenni. Annyira fáradt vagyok, hogy van, hogy sírva kelek már fel az ágyból.

Minden reggelt azzal kezdek hogy elmosogatok, végig felporszívózok, felmosok. De utána egész nap már nincs se időm, se erőm semmire. Majd következő reggel újra.... Ma pl már 7:10kor ragyogott a lakás.. most lassan fél10 és bokáig járunk a játékokba...

Azt a nőt aki 7 hónapja napi 3-5 óránál nem alszik többet és azt is legalább 2 részletben, napközben délelött játszótérre kell menni mert a nagynak igényei vannak, délbe főzni, etetni, altatni, délután mamához menni mert ott is segíteni kell (mivel beteg), estére bevásárolni, főzni, altatni, fürdetni és még csili-vili rendet tud tartani folyamatosan egész nap azt megnézem :)

Ha van ilyen akkor minden elismerésem... én jelenleg nem vagyok rá képes :))) Majd ha a csajszi is már sétál, vagy fiam ovis lesz... vagy legalább ha éjjel egyhuzamba tudok aludni 6 órát :)))

Előfordul, hogy nincs kedven főzni vagy takarítani, vasalni vagy bármi mást, pedig a gyerektől meg tudnám csinálni, este a hazajövetelnél bevallom, ez van, tessék keresztre feszíteni vagy főzni valamit:)

Amúgy mindig van itthon valami konzerv vagy zacskósleves, fagyasztóban kis töltöttkáposzta, vagy bármi más amit lefagyasztottam, mert tudtam lesznek ilyen napok. 2-3 hetente fordul elő, férjem szerint elég gyakran menstruálok, a normálishoz képest:)

A takarítást, pakolást megoldom, mert engem zavar a nagy kupi, a többi azért nem olyan sürgős. A gyereknek mindig van tízórai és uzsi, előre kigondolom, ebédet 2 napra készítek, van fagyasztva is és bébiétel is.

De hogy a kérdésre is válaszoljak: Igen, néha nagyon elmegy a nap és könnyebb lenne a gyerekre fogni, csakhogy hazudni nem fogok neki, pláne nem emiatt!

Én nem fogom fel tragikusan!

Látom, előttem már elmondták az én véleményemet is, röviden annyi, hogy mikor a gyerek ébren van tényleg nem nagyon lehet mással foglalkozni és ez agyilag annyira lefáraszt, hogy amíg alszik, igenis pihenésre vágyom, nem arra, hogy anyából átváltozzak háztartási robottá. Igen, most is ülök a kupi tetején, de amúgy se érdemes mindig mindent elpakolni, mert úgyis újra rumli lesz.

A férj meg befoghatja, ha beszól, hogy nincs vacsora. :)

Én csak egy dolgot írnék mert a nagyrészét leírták előttem ( gyerekfüggő, a gyerek időszakától is függ, attól is hivatásomnak tekintem e hogy állandóan minden élén álljon mert én nem, de van akinek ez szinte a hobbija hogy takarít ismerek ilyet) tehát egy dolgot szeretnék: hála a jóistennek a férjem SOSE tenné szóvá ha nincs minden délutánra mire ő hazaesik élére állítva minden, ha fut a lakás vagy nem várja 2 fogásos melegétel (túlzok, de egy fogást se "vár el") maximum viccelődik egy sort és ennyi.

Pláne nem adna jótanácsokat mit kéne másképp csinálni...

engem ezzel a halálba idegesítene és őrületbe kergetne:))

Van pár barátnőm akinek ilyen megmondó ember az ura, én utálnám ha beleszólna a dolgomba az életembe a ritmusomba hogy mit mikor és hogyan csináljak meg:)