Akik azt állítják, hogy egész napjukat elveszi a gyerek (ek) kel való foglakozás, azok nemcsak takaróznak ezzel, hogy ne kelljen beleszakadni a háztartásba?

Én "csak" bébiszitter voltam külföldön, persze egyidőben szobalány is és a főnökék (az ő kislányukra vigyáztam) lakását is nekem kellett kitakarítani...

Nehezen, de meg lehet oldani, le kell kötni a piciket, amíg melózol, rohadt fárasztó volt, mert közben persze egész végig beszélnem kellett hozzá, osztrák gyerekdalokat énekelni, utána menni ha épp megunta, hogy nem vele játszom... De nekem muszáj volt megcsinálni a szobákat, folyosókat és még a lakást is.

Úgyhogy ne mondja nekem senki, hogy nem lehet megcsinálni.

Persze én csak 3 hónapot töltöttem el így (7napból 6napot)

és mellette főznöm nem kellett. És még nincs saját babóm, majd meglátjuk akkor hogy alakulnak a dolgok.

21/l

Na én egy ilyen példa vagyok :)

Nincs időm semmire, mert szinte nem is vagyunk itthon. Reggel 8.3o-kor indulunk játszóházba, játszótérre vagy ismerősökhöz, ebédre haza-altatás (én ilyenkor főzök és dolgozom), aztán délután játszótér estig, majd vacsora fürdés és altatás, ami után én dolgozom és/vagy megnézek egy sorozatot és alvás.

Tényleg nincs időm semmi másra :)

Ha apu elviszi hétvégén pár órára, mert külön élünk, akkor pakolás-takarítás, de van egy néni, aki besegít és heti 1x kiporszívóz és felmos.

Sokszor van, hogy elcsúszik a napunk. Mielőtt bevezettem volna, hogy listát írok kora reggel az aznapi dolgokról, káosz gyakran kialakult. 2 gyerekem van, egyéves és négyéves fiúk, mindketten nagyon játszóterezősek, alig lehet őket hazavinni. A nagy koránkelős, reggel viszont néha nincs erőm nekiállni főzni, mert a kicsi későnfekvős és éjjel felébred sokszor, magyarul ő hiába kel későn, én nem alszom ki magam. Mindegy, ha kora reggel nem főzök, akkor csúszik délelőttre. Mi mindig az időjáráshoz alkalmazkodunk sétában, muszáj, mert ha jó az idő, nem fogok otthon punnyadni, én sem bírom a bezártságot, megyünk sétálni, játszóra, parkba, stb. A nagy még nem ovis, így még ennyi rendszer sincs benne, hogy adott időpontban megyünk ki. Ha kisétáltuk magunkat, 11 felé hazaérünk, tízórait ilyenkor viszek nekik. De a kaja nem főzi meg magát, így ha reggel nem csináltam meg, akkor állok neki, 11-kor, míg ezek ketten felpörögve nekiállnak szétszedni a gyerekszobát, egyszerre főzök és mosogatok, törlöm fel a padlót, mert a pici mindent felszed ami lepotyog és kapja be...közben eszembejut, hogy nincs ruhájuk, mosni kell, akkor azt is közben teregetem ki, kaja kész, eszünk, persze mondanom se kell, a nagy baromi válogatós, neki külön kell főznöm, a kicsi szerencsére mindenevő, de egyedül eszik kanállal, nem hagyja magát már etetni, így képzelheted, hogy néz ki az étkező alatta-mellette...egy röpke félóra és ez is megvan az utána való takarítással együtt. De még mosogassak el, ruhákat pakoljam el, nadehát egyszerre 3 adagot mosok ki 2 naponta, elpakolni néha nincs időm, csak beteszem összehajtva a kosárba, viszont egy kosaram van, így kiteregetni elég érdekes...közben altatom a picit, a nagy már nem alszik délben, az udvarra teregetek, de természetesen a nagy segíteni akar, cipő elő, kimegyünk végzünk, de akkor ő még motorozni akar, stb....Bevallom, míg alszik a kicsim, szeretek végre pihenni, mert ahogy olvastad, magamra max reggeli kómázás címszó alatt van időm, és annak is megiszom a levét a délelőtti hajtás során...Szóval megnézek egy sorozatrészt mosogatás közben/után, megiszom egy kávét, közben a nagy kirakózik vagy valami ilyen csendespihis játékot játszik, és miután felébredt a picur, bent játszunk hármasban, mert az első időpont, mikor ténylegesen le tudok velük ülni, ha a játszóteret nem számoljuk. Muszáj velük foglalkozni, nem azért akartam őket, hogy hagyjam őket nőni, mint a gyomot :) Ezután uzsi és ismét ki a levegőre, na most ha a ruhákkal kell még szórakozni, az maradt estére, a mosogatott cuccok elpakolása szintén, apának másnapi kaja csomagolása szintén csak este lehet, fürdetés, játékok káoszának felszámolása, mert ezt napközben felesleges 20x megtenni..na szóval, mikor apa hazaér, éppen egyszerre pakolom a mosott edényt és a ruhákat, közben néha beszállok játszani valamelyik gyerekkel, egyik pizsamában, másik még nem fürdött, közben készítem a szendvicseket, melegítem a főtt kaját vacsira...erre jön be az ajtón és soha egy szava sincs. :)))

Ahogy az elején írtam, mikor elcsúszik a nap, többnyire azért, mert nem használom ki reggel az időt főzésre, hanem pl a teszveszes ügyeimet intézem, csomagolok, teszek fel cuccokat, vagy csak itt olvasgatok míg a nagyfiam válogatott youtube videókat néz és reggelizik, na akkor kicsit borul a program, és minden elcsusszan egy félórával. Ha rossz az idő, minden ragyog :) Télen én voltam a legtisztább, legrendesebb kis feleség, most ennek árnyéka is csak a reggeli listával megy és azzal sem mindig :)

Tehát én megértem azokat, akiknek elmegy a napjuk, de hidd el, ez jóval bosszantóbb, mint amikor úgy dolgozol egész nap, hogy kb tudod mivel mikor leszel kész. Én van hogy nem vallom be, miért nem haladtam aznap, pl anyámnak. Mert ő aztán tökéletes példája, hogy lesz vkiből háztartási robot, nem értené meg, hogy miért kell egész nap kint lógni. A párom olyan, mint én, ő örül, ha én is tudok picit pihenni, nekem is jót akar, nemcsak a háznak...az se zavarja, ha nem főztem, mert mindig van vmi opció ha nincs főtt étel.

Na kicsit hosszú lettem, bocsánat :)

Nem olvastam a válaszokat,csak röviden annyit mondanék,mindent lehet ha akarja az ember lánya.

Pont tegnap volt,hogy délelött a konyhát nagytakarítottam,csili vili minden egy 20 hónapos "mindenérdekel" kislánnyal,ebédnél,meg a nagy fazék húslevest magára húzta,szanaszét a zsíros leves,kezdhettel újra,na és főzni mert apának is kell valamit enni adni.Estére kaja is volt,tisztaság is volt,gyerekkel is játszottam.Nem önfényezés,csak akarat kérdése.