Hogyan szoktassam le a babámat, a szó szerint 24 órás rajtam lógásról?
Most így úgy birok írni, hogy leraktam a 3.5hónapis lányomat és ordít, nekem meg az idegeim készek. Már így megy 1hónapja, nincs se erőm, se idegem tovább csinálni ezt, már úgy vagyok. Az a helyzet, hogy a gyerekem nem bir ki 1percet sem az ágyba téve, sem más kezébe, éjszaka sem akar aludni, csak úgy ha a cicim a szájába van, ha véletlen kiveszem rögtön felriad és ordít, nappal sem akar aludni, úgy eszek, főzök, hogy rajtam lóg, de azt sem mindegy, hogy milyen pózba, mert rögtön ordít, wc-zni is vele megyek, de végiordítja....A ház káosz 2hetente bir rá a mama vigyázni, hogy feltakartsak. A hátam nagyon fáj, nembirom már. A férjem mreggeltől estig dolgozik, segítségem meg nincs, meg nem is lehet, mert mássnál sír.
SEGÍTSÉG, ADJATOK TANÁCSOT!
Mit csináljak? Hadjam sírni? Az nem árt neki?
Mert már azt is próbáltam és 1óránál tovább sír..
Egyetlen szóva nem mondtam, hogy arra gondolok, hogy ha lerakod a kezedből. Nyilvánvaló, hogy az erőltetett magadhoz láncolás ugyanúgy nem egészséges. A gyerekeket hagyni kell felfedezni a világot, magukat, a környezetüket. Nem irányítani, hanem támogatni őket.
Hogy ne ártana, ha egy órán át sír és te nem teszel semmit??? ( ez a kérdésben szerepelt, mielőtt megint nekem támadnél)
Kifejezetten arra gondoltam, hogy ha hagyod huzamosabb időn keresztül sírni, holott tudod, hogy tehetnél ellene de nem teszel mindezt azért, hogy "megtanuljon" valami, amire még élettanilag nem érett (pl pár hónaposan átaludni az éjszakát egyedül), az idomítás. És magyarázhatod ezt bárhogy.
".Az elején ordibálás volt rendesen.Egy idő után bealudt (az elején ez volt másfél óra is) Aztán befeküdtem a mi ágyunkba, és azt hittem de jó vagyok!!!DE NEM.Az elején kb 2 hétig szinte óránként kelt.Volt olyan hogy riadtam hozzá, és magamhoz öleltem és így aludtunk reggelig, mert a kisasszony már annyira kifárasztott!Kitartó volt az biztos, de én még inkább! :) Így nyertem"
Szerinted mosolyjellel írni, hogy kifullasztasz egy apró csecsemőt normális??? Hogy kitartóbb valaki, mint egy bébi, az szint? LE kell győzni azt a gyermeket, akinek alig vártad a születését, cska azért, mert nem ilyennek képzelted az anyaságot???
Hát gratulálok.
Még egyszer nyomatékosítanám: hogyha a gyermek jól érzi magát, eljátszik egyedül, akkor nem kell tutujgatni, viszont ha sír, üvölt, nyilván baja van, nem passzióból teszi, akkor segíteni kell rajta, hogyha tudsz., ha meg nem tudod mi baja van, akkor átöleled és próbálod megnyugtatni, nem otthagyod. szerintme ez a normális.
Részemről a témát lezártam.
Na azért van ám a kettő között is valami. Szerintem a letöbb "idomító" anyuka, is mindet megtesz ha a baba nyilvánvalóan éhes, fázik, faj a poci stb, de pl ja csak azért sír nyilvanvalóan mert kézben akar lenni akkor azért lehet kicsit szoktatni nyugodtan. Gondolm senki nem vágja be a kiságyba és zárja rá az ajtót. És szerintem sokan vagyunk akik megpróbálták legalább egyszer a hagyjuk sírni módszert.
Csak egy példa, mikor a fiam pl mát tök mélyen alszik a kezemben és amint letakom azonnal bömbölni kezd én meg semmit ne tudok tőle csinálni, akkor azt hiszem nem baj ha elkezdjuk hozzászoktatni ahhoz hogy nem így kell aludni. Szerintem hosszú távon nézve sokszor ez a jó megoldás. Van ismerősöm akiknél a 8 éves kislanyt nem tudjak kirakni a szülői ágyból.
Nekem 2 gyerekem van sokszor nem kérdés hogy hagyom e sírni mert nem tehetek mast ha épp a másikkal vagyok elfoglalva, kénytelen a pici várni, kettészakadni sajnos még nem tanultam meg. Persze amint tudok megyek és megnézem miért sír. De attól még a masik gyerekemnek is szüksege van ram néha, arra meg még nem bírtam beidomítani őket, hogy lehetőleg me egy időben jellezek az igényeiket.
Szia!
Nagyon nehéz lehet Neked:(.
Én mindenképp azt javasolnám, hogy próbáljatok ki egy hordozót(kendő, mei tai). Ha hátra teszed, tudod végezni a munkádat, és ő is melletted van.
3, 5 hónaposan nagyon pici még, az embergyerek úgy van összerakva, hogy akkor érzi magát biztonságban ha a szülője mellett van. Mert Te tudod már ésszel, hogy nem eshet baja ha leteszed de az ő éretlen idegrendszere azt mondja, hogy ha letesznek, bajon esik, nincs aki vigyázzon rám. Ezen kívül a testközelség iránti alapvető igény ugyan olyan létszükséglet a kicsiknek mint az evés vagy az alvás. Ha kielégíted ezen szükségletét, akkor nem "követelőzik" tovább. Az is lehet,hogy elég napi 3- 4 órát magadon hordoznod. Az én kislányom is hasonló volt mint a Te kicsid és azt vettem észre, hogy ha rajtam volt mondjuk amíg elmosogattam, kivasaltam, boltba mentünk, stb., akkor utána simán le tudtam tenni. Mert a napi szoros testkontaktus- iénye kielégítődött.
Kitartás:)!
tegnap 23:40
Látom fájt a beszólásom, és erre még olvasni is elfelejtettél...hihi
De hogy válaszoljak, csak ha már én vagyok az érintett, nem is az aki válaszolgatott neked 2 oldalon keresztül...(igaz neked fel sem tűnt)
Szóval igen..a gyerek nevelés egy küzdelem, amiben mindig is a szülőnek kell felül kerekedni már a kezdetektől.Mikor szültem, volt egy nagyon jó fej szülésznő aki azt mondta nekünk, hogy "rafkósabbak a babák, mint azt mi gondolnánk!!", és igen ez így is van.Neked lenne egy ekkora kis akaratos gyereked mint nekem...hát nem tudom mit csinálnál a nagy ősanyaságoddal!!!Nekem nem célom egy anyámasszony katonáját nevelni, és nem is fogok..és képzeld teljesen jól megy!Lányom kiegyensúlyozott, szociális..és nem fáj a hátam az állandó cipeléstől...Sőt még eddig wc-n se voltunk kettesben!
Nem értem miért kell a másikat mindig leugatni, csak azért mert másként neveli a gyerekét.Tényleg igaza van az egyik válaszolónak abban, hogy nagyon sokszor az aki nem hajlandó a gyerekét önállóságra nevelni, az pár éven belül itt teszi fel a kérdéseit, mert a gyereke nem bír 3 percig egyedül játszani.És lehet, hogy evoluciós szinten ez egy fontos dolog volt, de nem vagyunk már ősemberek, és nem a szél fújja ki a koszt a lakásomból, és nem mindannyian este a tűznél esszük meg az aznap elejtett bölényt, így főznöm mosnom és takarítanom kell, amit én nem szeretnék egy 10 kilós gyerekkel a hátamon.Szerintem az is értelmesebb, hogy amíg én mosogatok addig a pici lányom szépen játszik.Mindenkinek máshogy látja ezeket a dolgokat, és mindenkinek más az ami megfelel.
Mondjuk tényleg az ilyennek akinek születik másik pici babája, az az elsőnek a féltékenységével mit csinál???Hisz addig anya csak az övé volt és senki másé..hogy oldja meg, hogy ne sérüljön a lelki világa?...stb
Összességében az ilyen ember már ekkor fél, hogy a gyermeke elfordul tőle, az egész élete egy rettegés..pedig van a körömben példa, hogy minél jobban el van kényeztetve egy gyerek, annál jobban szarik a szülő fejére!!!
Ja meg azt is bírom, hogy azt hiszi az ilyen sok "magamrakötömagyereketanyuka" hogy nevelni a gyereket bűn...na ennek is meg lesz a következménye!Nem most...majd később!!!De nyugodjatok meg, az én gyerekem arra lesz nevelve, hogy ha kap egy pofont még nagyobbat adjon vissza!!!Mert ilyen az élet!
Na pá...nem érdekeltek!Csak ennyit akartam..ja meg 0%-ot!!!!!!!!lééééééééééciiiiiiii
kösz
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!