Hogyan szoktassam le a babámat, a szó szerint 24 órás rajtam lógásról?

Nekem nagyon szörnyű olvasni, hogy ennyien vagytok, akik kvázi idomítottátok a gyermeketeket, hogy "leszokjon rólatok". :(

Nekem is "többemberes baba" a lányom, élete első 10 hónapját rajtam lógta. vagy cicin vagy hordozókendőben.

De sírni nem volt szívem hagyni úgy, hogy ne a kezemben lett volna! Ige, árt a lelkének, a személyiségfejlődésének, ha nem reagálsz a jelzéseire. A sírás és egyáltalán azm, hoy rajtad lógna, evolúciós okok következménye. Kihalt volna az ember, ha magéra hagyták volna csecsemőként. A baba sírással jelzi szükségleteit, ha éhes, fázik vagy csak anyára vágyik. ía nem reagálsz

beletörődik, hogy "láthatatlan", de hidd el, hogy ez nem tesz jót...

ez nem egy harc, amit meg kell nyerni. :(

Szerintem épp olyan pózban van rajta a gyerek, hogy nem éri el a billentyűzetet!!! :D

Egyébként nekem is van ilyen ősanya ismerősöm..hát annyit, hogy annyira nem fejlődött, hogy gyógytornára kellett járniuk, mert a gyerek 8 hónaposan még mindig ha letetted hátra csak feküdt, és még forogni sem volt hajlandó!!Mondanom se kell, hogy ha már nyikkant kézben volt...no komment!!!

Szerintem ez több gyerek mellett kivitelezhetetlen lenne....:O

a fiam 3,5 éves, ő is igényli az anyukáját, még nem ovis, főznöm kell, mert ennie kell, és takarítok is.

a kicsi lányom 4 hónapos, az első 1 hónapját ő is az ölemben töltötte, de nem bírtam tovább cipelni, úgyhogy letettem.:)

persze ez nem ilyen egyszerű, először 2 percre, majd fel, ha sírt, közben mondtam neki, hogy mindjárt jövök, beszéltem hozzá. Aztán 10 perc, és ott játszottunk mellette.

Ma már tök jól elvan, fél óra a játszószőnyegen háton, aztán fordul hasra 10 pecre, utána megunja, helyszínt váltunk stb.

kézben is van nem mondom, főleg az alvások előtti fél órát, de ennyi belefér.

hajnaltól összebújva alszunk, nekem ez is belefér.

nem leszoktatni kell teljesen, hanem megtalálni az arany középútat.

babakocsiban elvan egyébként? az enyém birizgálja a kocsira rakott csörgőt is, a kiságy feletti forgót is nézi, nevetgél rajta.

nem lehet, hogy a pocakja fáj?

én sírni sosem hagytam egyiket sem, nincs szívem, nem is bántam/bánom, a kisfiam egy angyalka, és a lányomnál is ezt az elvet követem majd.

Az én babám is ilyen lógós volt sokáig tartott de fokozatosan megszokta hogy el kell lenni neki egy darabig. Eleinte letettem a foldre vagy a járókába mellé ültem de nem érintettem meg csak beszéltem hozza körberaktam játekokkal. Aztán mindig távolodtam kicsit de úgy hogy azért mindig lásson. Mots 7 hós ha kimegyek a szobából még mindig bőg ezt még nem érti hogy nem tűntem el, de már tök jól elvan. Ahova tudom húzom magammal a járókában, vagy babakocsiban de pl a fürdőbe babahordóban. Íhy mindig lát és el tudom végezni a dolgom. Már csak az esti fürdetés előtt van ordítás amíg a kiságyában kell várakoznia:) a játszóhíd nagyon bejött neki, de mióta pörög forog már nem érdekli. Esetleg nincs rezgős pihiszéked? Sok babának nagyon bejön, mondjuk az enyémnek ez se úgyhogy itt áll használatlanul:).

Az éjszakát én hasonlóan csináltam mindig úgy tettem le direkt aludni hogy még ébren legyen mikor beteszem a kiságyba, persze volt bőgés, akkor mindig kivettem magamhoz öleltem de nem feküdtem mellé pcit ringattam állva, mikor már nem zokogott visszatettem, és ezt párszor úrja csináltuk. Közben fáradt is, és már nem sírt annyira, akkor nem vettem ki csak a kiságyban simiztem. Ha abbahagyta akkor ott hagytam , és kicsit később benéztem általában màr aludt. most már nem sír megszokta hogy este sötetben aludni kell ha a kiságyba teszem. Nappal mindig a járókában alszik. A cumit ő se fogadta el sokáig, én gyakran éjjel ezzel vertem át ha hallottam mocorogni nem vártam meg míg teljesen felébred, nemyomtam a cumit, és akkor elfogadta, így nem kelt fel. Ezt mondjuk csak akkor mikor már megfigyeltem hogy nem éhes éjjel csak konfortcicizni akar. Azóta éjjel cumizik ami nekem egy megváltlás. Már maga is megtalálja a kiságyban.

A lányom érdekes módon 10 hónaposan egyedül, kapaszkodás nélkül járt, 6 hónaposan már mészott. Nyilván nem egész nap, erőszakkal kötöttem magamra, hanem amennyit ő igényelte. Nem fáradtam el, aludtunk éjjelente, mert csak oldalra fordultam és meg tudtam szoptatni álmomban. Nem kellett azon aggódnom, hogy nincs időm enni vagy inni, mert csak felkaptam a hátamra és tudtam minden nap főzni. Amikor pedig már képes volt egyedül mozogni a lakásban, jöhetett utánam. Hátamon a lányommal tudtam vasalni, teregetni, takarítani is.

Az idomítás alatt pedig pontosan azt értettem, amit te nem. Ha szarok a gyerekem jelzéseire csak azért, mert engem zavar, és azt tanítom neki, hogy nem érdekel, sírjál csak, idomításnak hívják. Tudod, a pavlovi reflexek, csak visszafelé. Azért kíváncsi lennék, hogy ha neked vmi bajod lenne és mondanád a magadét a férjednek, aki letojja, netán még ott is hagy, mit tennél? Ó, csak nem egy idő után nem is mondanád el neki, mi bajod?