Tényleg sokat várok el a férjemtől? Többi lent.

Ahogy az első oldalt olvastam jelen esetben nem kellene elvárnod semmit a baba körüli teendőkben!!

Szülések után is ugyan az voltam,ugyan úgy csináltam mindent,mint eddig. Vannak férfiak,akikből kiveszett a "lovagiasság". Az én Párom is ilyen. A gázt (az oldalát!) és a kádat már több mint 1,5 éve kérem,hogy takarítsa ki,mert én azt nem tudom rendesen! De ha kell fát hordtam be,hogy haza jöttünk a kórházból,másnap már fát vágtam,még aznap kézzel mostam ki pár ruhadarabot,a középsőt a székébe emeltem- nem szuper anya vagyok,csak egy anya,aki nem retten vissza pár apró dologtól! Nem esett le a gyűrű sem az ujjamról,mert ezeket csináltam,mert egyedül voltam a gyerekekkel!

A gyerekek körül hogy bármit csináljon,nem vártam el,mert reggeltől késő estig dolgozott! Életében 1x volt pelenka a kezében,amikor én nem voltam itthon és apámmal csinálták a fürdőszobánkat,és a lányunk lázas volt,itthon kellett hagynom- akkor is közös erővel cseréltek pelenkát! :-)

Ha már eleve úgy álltál a terhesség elején a dologhoz,hogy "vagy elfogadod hogy terhes vagyok,vagy mész amerre látsz".. akkor ne is csodálkozz,hogy így áll hozzá a dolgokhoz! Esélyt sem adtál Neki,hogy megbarátkozzon az apaság gondolatával! Hiszen ha a Párom azt mondaná,hogy vagy elfogadom,hogy ideköltözik az anyja,vagy menjek,akkor én sem viselkednék valami kedvesen Vele! -tudom,a kettő nem ugyan az,mindössze érzékeltetni akartam azt,hogy mekkora butaságot csináltál! Elég lett volna azt mondani,hogy terhes lettem,nem szeretném elvetetni,mi a véleményed?

Aztán. Elhiszem,hogy vigyázni akarsz magadra,de nem halsz bele,ha egy pár dobozt,ami szúrja a szemed arrább raksz! Ha takarítani tudsz,akkor pakolni is! Mivel azt látja,hogy mindent meg tudsz csinálni,így pont hogy Ő várja el,hogy ne lazsálj! Ha a kezdetektől pihennél,akkor a dobozok is arrább kerültek volna,mert azt látta volna,hogy pihenned kell,hiszen a terhesség vége kimerítő tud lenni,a szülés,a vérveszteség...!

Nem bántásból írtam amit írtam,de itt észre kell hogy vedd magad,hogy ezt bizony alaposan elszúrtad! és tényleg ne vedd sértésnek az írtakat!!

Jobbulást a babádnak!!

Üdv:3 lányos

Hát egy pár dolgot én máshogy csinálnék a helyedben. Először is az első hetekben csak a babával és a felépülésemmel foglalkoznék, a háztartás, takarítás megvár, csak a legszükségesebbeket csinálnám meg. Én bizony befogtam a nagymamákat, hogy hozzanak nekünk főtt kaját, hol az egyik, hol a másik. Nekem szétnyílt a gátsebem, nagyon fájt is és nem nagyon tudtam mozogni, feküdnöm kellett minél többet. Nem mondtam én a férjemnek, hogy segítsen, de látta, hogy kínlódok és kivette a kezemből a munkát. Megbeszéltük, hogy szívesen megfürdeti a babát esténként, én csak asszisztáltam. Pelenkázni ő sem szeret, ezt elfogadtam, és sosem erőltettem, ettől függetlenül volt, hogy ő vigyázott a kisfiunkra és muszáj volt pelenkáznia.

Ha nem segít bevinni a babakádat, akkor vidd be a szobába üresen, és egy kislavórral több menetben vigyél be vizet. Vagy olyat is lehet, hogy gyúródeszkát keresztbeteszel a kádon, és arra a kiskádat. (Nem tudom, milyen a fürdőszobátok.)

A lényeg, hogy amíg nem épültél fel és nem vagy elég erős, ne erőltesd magad. Ha kifogásolja a férjed, mondd neki azt, hogy még túl gyengének érzed magad. Ne támadd őt, inkább azt javasolnám, hogy ha bármit segít, dicsérd agyon, hogy legyen kedve megismételni. Ha hazaér a munkából, mosollyal és puszival várd, még akkor is, ha nincs meleg vacsora. Szerintem nincs értelme fenyegetőzni, ha pozitívan állsz hozzá (még ha nem is könnyű jelen esetben), többet érsz el, és a házasságotok sem fog tönkremenni. Próbáld egy kicsit az ő szemével is nézni a dolgokat.

Még egy dolog: amikor megszületett a kisfiam, sokszor eszembe jutott, hogy milyen sok nő neveli egyedül a babáját, segítség nélkül. És elhatároztam, hogy ha kell, bármit megcsinálok egyedül is, de persze szívesen veszem a segítséget. A férjem nagyon keményen dolgozik, ezért azt is megfogadtam, hogy ha hazaér, mindig mosollyal, öleléssel várom, még akkor is, ha úgy érzem, megszakadok. Eddig nagyon bevált, néhány nehezebb időszak persze nálunk is volt, de szeretjük egymást és a babánkat, és ez a legfontosabb!

Azok alapján, amit leírtál, a férjed egy tapló. Bocsánat, de nekem ez jött le a történetedből.

Nem, nem vársz el tőle túl sokat, sőt, magának is észre kéne vennie, hol tud segíteni, kérned sem kéne. Nem tereget ki, amíg sétáltok? Hát erre az én reakcióm az lenne, hogy nem is mosnék rá ...

de jó, amit írsz!

talán leesett neki, hogy kettőtök gyerekét kettőtöknek kell ellátni, vagy legalábbis babusgatni.

Erdekes!

Munkába járok, családi házban élunk (kert+udvar), van egy egy éves kislányom és mégis van fott étel az asztalon. Ha este 9-ig fogok vasalni, akkor addig fogok, mert nem várom el a férjemtol, hogy vasaljon. O is ugyan ugy dolgozik és a gyereknevelésbol is kiveszi a részét.