Tényleg sokat várok el a férjemtől? Többi lent.
3 hetes a kisfiúnk, minden este ő fürdet, de ezen kívül semmit nem segít. Fürdetéshez én vetkőztetem, utána én törlöm meg, én öltöztetem stb. Egyszer cserélt pelust is, azt is csak azért, mert annyira szédültem, hogy félt, hogy leejtem a picit.
Tegnap kérdeztem, hogy eljön e velünk sétálni. Azt mondta, hogy nem jön, mert nincs kedve.. Megkértem, hogy akkor teregessen ki, mert lejárt a gép.(már fel voltunk öltözve a picivel.) Erre azt mondta, hogy ez női munka és nem teregetett ki...
8kor eszik a pici utoljára, akkor megbüfizteti beteszi a kiságyba és itt véget ért az apaszerep..
Volt olyan, hogy kértem, hogy éjjel etesse meg(tápszeres a pici), de nem etette meg, mert fáradt, pedig akkor még szabin volt, én meg 5 napja semmit nem aludtam.(nem rossz alvó a pici, de a kórházban nem tudtam pihenni, itthon meg a gátsebem fájt éjjel annyira, hogy nem tudtam tőle aludni.)
A házimunkába semmit nem segít, 1,5 hete könyörgök, hogy az ágy alatt lévő hatalmas dobozokat ne nekem kelljen megemelni, hisz még csak 3 hete szültem, hogy onnan is ki tudjak porszívózni, de még erre se képes. Sőt, volt hogy a fürdő vizet is velem hozatta be, mert fáradt..
Most már, hogy dolgozik semmit nem merek kérni, mert akkor megkapom, hogy ő már 5kor kel és este későn fekszik(nem a baba miatt, hanem tévézik..) Mindenről én tehetek, nagyon rosszul esik. Eszméletlenül fáradt vagyok, mégsem segít semmit, legalább is én így látom.
Vannak lovaink, én lementem neki segíteni nem egyszer amióta megszültem, ő mégsem segít semmit.
Ha szóba hozom, hogy miért nem segít soha, az a válasz, hogy ő segít, vagy hogy "mert fáradt..".
Egyik este kértem, hogy bújjunk már össze egy kicsit, "majd" és gépezett tovább.. Minden este megvárja amíg elalszom, nehogy össze kelljen bújnia velem...:(
Tényleg hatalmas kérés az, hogy néha etesse meg a picit vagy hogy cseréljen pelenkát? Természetesen nem éjszaka, mert ugye ő másnap dolgozni megy..
válasza:Na akkor én meg sem szólalok!
Az én párom, mikor meglett a lányunk, kifordult magából.Csak egyet nyikkantam és már csinálta is amit kértem, persze én is lefárasztottam magam a házimunkával, mert erős volt bennem a fészakrakó ösztön és semmit nem pihentem.
Ő hozta a vizet, elővette a pici ruháit, megetette (tápis volt), de nem pelenkázott és öltöztetett, arra nem volt hajlandó, de nem is várom el tőle a mai napig.
Kb addig tartott a csoda, amíg elmeséltem mindenkinek, hogy mennyire büszke vagyok rá, hogy ilyen apát adott a jóisten a lányomnak.Ezzeol egyidőben ki tudta végre normálisan egyenesedni a császár után és akkor vége is lett a csodának.
Volt pár beszólása, hogy miért nincs kaja, mire hazaér, miért nem csinálok neki szendvicset másnapra a munkába és akkor le ültünk beszélgetni.Mondtam neki, hogy az én erőm is véges.Amíg éjszakánként 4-5 alkalommal kelek a picihez, addig nem lesz ez vagy az itthon, törődjön bele.Azóta többet segít, de ő is elmondta, hogy mit vár cserébe.Úgy érzem, hogy meg is kapja, ha mégsem akkor pedig beszélünk róla.Próbáljuk körforgásban tartani a dolgokat és nem a másik vállára tenni a felelősséget.Neki is pont annyira a gyereke a lányunk, mint nekem és a gondoskodás egy babáról nem csak azt jelenti, hogy játékot, ruhát, cipőt, kaját veszek neki, hanem a minőségi idő amit együtt töltenek és a gondoskodás.
A lányom imádja az apját, mikor itthon van akkor tojik a fejemre a kisasszony, de legalább ők ketten jól érzik magukat és én addig meg tudom csinálni a dolgomat.
Azt javaslom, hogy ha nem megy szépszerivel, akkor erőteljesebben fogalmazva, de beszéld meg a pároddal a gondjaitokat.Lehet, hogy 30-40 éve még az asszony dolga volt a gyereknevelés és minden más, de álljon meg a menet, azóta azért történt egy kis modernizálódás!
Ha ez így megy tovább, akkor nem csak végletekig kimerülsz, de még depressziós is lehetsz és rámehet a házasságotok is!Az enyém is majdnem ráment!Mielőbb beszéljétek meg a dolgokat!
Ja, a párom is mondta, hogy ő fáradt...én meg mondtam neki, hogy dugja fel a 8 óráját magának, én 24 órás szolgálatban vagyok a hét minden napján, a hónap minden hetében és az összes év összes hónapjában.A párom meg se nyikkant:)
14 hós kislány anyukája
válasza:Figyi, elég nehéz időszak ez mindenkinek. Új helyzethez kell hozzászokni neki is és Neked is, ezt meg kell értetned vele, ha most nem teszed meg később már késő lesz!
Én mig picik voltak a gyerekek, csak nagyjából pakoltam el, tisztaság volt, de rend nem mindig. :) Ha már hulla fáradt voltam, tettem egy nagyot a házimunkára, megfőztem és aludtam. Volt, hogy eleinte a férjem beszólt, még az első gyerekné, hogy mi ez a kupi, mondtam neki, hogy ha nem tetszik lehet nekiállni rendet rakni. Nehogy már, mert ő dolgozik, akkor otthon semmit nem kell csinálni? És ha Te mész majd dolgozni akkor Neked sem kell otthon majd semmit csinálni. Utána ugyanúgy ott lesznek a gyerekek, a házimunka stb. Szóval apukában tudatosítani, kell, hogy ha már volt választási lehetősége, hogy veletek maradjon-e avagy sem és ő az előbbit választotta, akkor vegye a fáradságot és segítsen Neked, ha nem rövid időn belül mehetsz vissza a kórházba végkimerüléssel a pici meg maradhat rá.
Nevelni kell őket. Az enyém is belátta, hogy egyedül nem bírom, most is a nappaliban játszik a gyerekekkel. :) A kicsi lassan megy aludni, én meg megyek vele, mert napok óta nem alszom éjjel, fogzik a csepp, és van, hogy órákig fenn van. A férjem meg viszi a nagyot a Duna partra sétálni, hattyúkat etetni.
Egy házasságban nem csak az örömök közösek hanem a megpróbáltatások is. Legalább is így kellene lennie!
Kitartást Neked és pihenj, tegyél egy nagyot a rendre!
válasza:Utolsó vagyok..
Egyébként mi sem terveztük a babát, de együtt vállaltuk. A férjem mindenben segít, vannak fáradtabb napjai, persze, amikor nem szakítja magát meg. De alapvetően tényleg számíthatok rá mindenben. Szóval nem kifogás, hogy tervezett vagy nem tervezett baba volt. Vállaltátok és kész.
válasza:nem egyszerű eset a férjed. abban bízom, hogy idővel, ahogy tud majd kommunikálni a babával, jobban kiveszi a részét.
ami biztos: inkább ne takaríts, hanem pihenj. a 6 hetes gyerekágyat vedd komolyan! ha majd zavarja a férjedet a kosz, vagy a szennyes ruhák, akkor megmozdul, addig meg téged se zavarjon!
az éjjeli evés, kelés szerintem pasiknál kódolva van, hogy nem az ő dolguk. ha amúgy sem tudsz aludni a sebed miatt, akkor egyszerűbb ha te vagy az ügyeletes.
viszont a többi feladat közül megkérném a férjem, hogy válasszon még 1 állanódt. pl. hétvégén a séta, vagy az egyik etetés.
az ideális az lenne, ha a babával tudnál csak foglalkozni (igen, sajnos a pleusozás is kódolva van, hogy női munka), viszont minden másban segítene pl.bevásárlás, vacsi készítés, takarítás.
válasza:Hát tudod, én pont tojnék a házimunkára ha ennyire nem tudnék számítani a férjemre! Aludj akkor amikor a baba is (nappal). A kaját pár hétig lehet rendelni is...na nem mintha én ezt csináltam volna de ha ilyen helyzetben lennék akkor megtenném! Nincs ebben semmi rossz. Nem is biztos, hogy drágább, mintha te főzöl.
Az a baj, hogy ő úgy érzi hogy szívességet tett neked/nektek azzal, hogy veletek maradt és itt az ő feladatainak vége is van. Én kicsit ráijesztenék, bejelenteném hogy elköltözöm a szüleimhez (már ha élnek és jó viszonyban vagytok), aztán remélhetőleg a fejéhez kapna.
válasza: válasza:Férjem mindenben segített. Hozta, vitte a furdovizet, porszívozott, mosogatott és a fozésben is segített. Imád torodni a kislányunkkal, pelenkát is szívesen cserél a kezdetektol fogva. Férjem dolgozik minden nap éjjeles. 6 honapos volt a kicsi, mikor visszajottem dolgozni (szukségunk van a pénzre, nem számíthatunk senkire sem). Tehát mikor a férjem hazaér reggel, utána indulok dolgozni. Este 4-ig o van a kicsivel. Eteti, pelenkázza, játszik vele, kint sétálnak stb. 5 korul lefekszik és hajnali 1-re megy munkába. Ha kell kiteregeti a ruhákat, mert reggel szoktam bekapcsolni a gépet, és olyan is volt, hogy elokészítettem a hozzávalot a fozéshez és megfozte a kaját. Es mielott valaki belekotne, nem nyálas, papucs a férjem, hanem nagyon is férfias, csak szereti a családját és mindent megtesz értunk.
A helyedben már rég kiosztottam volna a férjedet. Mit gondol, hogy a gyereknevelés, háztartás napi 24 orábol áll. Az nem munka? Allj a sarkadra.
13 hos kislány anyukája
Köszönöm mindenkinek!!
Kedves tegnap 14:02! Már mondtam, hogy pakolok és itt sem vagyunk. Erre az volt a válasza, hogy én mehetek, de a gyerek marad....
válasza:Mi az, hogy te mehetsz de a gyerek marad?
Én már rég ott hagytam volna őt a gyerekkel együtt, és mentem volna anyukámhoz lakni!
Te szülted meg azt a gyereket, te neveled, nem ő, ki se veszi a részét a dolgokból, szóval egy hatalmas paraszt, ha ezek után ilyet mondd. (Bocsánat a csúnya kifejezésért.)
Én a helyedben vagy leültetném és helyreraknám azt a tök fejét, vagy egy szó nélkül otthagynám a francba.
Fel a fejjel, vedd át az irányítást! Ő nem irányíthat úgy téged, hogy semmit nem csinál, csak felkel-eszik-iszik-tévézik-alszik. Belement, hogy gyereke legyen? Igen! Pedig lett volna más választása!
Szóval én megmondanám neki, hogy vagy megváltozik, vagy el lehet tűnni, de ha mégsem, akkor megyek én.
Tarts ki, és ne feledd: fel a fejjel!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!