Ha biztosan tudnád a terhesség felénél, hogy Down-os a Pici, megtartanád?

Kedves Kérdező, én pont az előbb agyaltam azon, hogy mennyivel sivárabb, szegényesebb lenne az életünk Nélküle. (Én írtam korábban, hogy van közeli Down-os rokonunk és imádjuk.)És tény, hogy valammennyi Down gyerekes ismerősünk is ugyanezt mondja. Mi Kincsnek és Ajándéknak tekintjük Őket, de mi már benne vagyunk ebben, így a szomorúság és fájdalom elmúlt ...

De az is biztos, hogy rengeteg szenvedésen vagyunk túl (szívműtétek, hasi műtétek, szúrkálások, csövek, rengeteg kórházi kezelés, elutasítás, harc stb ...), és nem állítom, hogy egy Gyermek megérdemli, hogy ezeket átélje.

Úgyhogy nekünk Ő tényleg Ajándék, de a nagyobb árat azt Ő maga fizeti, nem pedig mi azáltal, hogy vállaltuk Őt ...

Lehet, hogy ezt a kérdést te tetted fel?:

http://www.gyakorikerdesek.hu/gyerekvallalas-neveles__szules..

Ott 31. válaszoló, itt 6.

Jól döntöttél szerintem. :-(

Természetesen megtartanám. Akármilyen, az én gyerekem.

Dolgoztam egyébként down-os gyerekekkel is (lovasterapeutaként) és bátran állíthatom, hogy korlátaik ellenére nagyon szerethetőek és nagyon boldogan tudnak élni, környezetüknek is boldogságot adni!

Hát ha van testvér is és a babát mégis megtartják, akkor a testvér helyett is dönt a szülő és az ő nyakába varja a beteg tesót, mivel nyilván a szülő nem él örökké.

Én úgy gondolom, hogy a testvér miatt nem szülém meg. Bár magam miatt sem, mivel összeroppannék. Az nem annyira gáz, ha a gyerekem nem a világ lesz szebb gyereke, de ez a betegség mindennél durvább.

Nem tartanám meg. barátnőm 5 éves kislánya Down kóros. Hiába imádják, nagyon nehéz az életük. Ráadásul tudják, ha Ők már nem lesznek, a nagytesóra hárul a beteg kicsi gondozása, vagy marad az intézet. És a nagy már most is nehezen viseli. Szereti a húgát, de érzi, hogy rá most kevesebb figyelem jut, és magatartásproblémái, valamint tanulási nehézsége lett.

A barátnőm azt mondta, ha előre tudja, hogy beteg a pici, nem tartotta volna meg, főleg, hogy most már tudja, mivel jár ez.