Mást is kiborít a babája?

Amikor ezt a kérdést olvasom, mindig elszorul a szívem. Tedd össze a két kezet és adj hálát az égnek, hogy ez nem veled történik. :-(((

http://www.gyakorikerdesek.hu/gyerekvallalas-neveles__babak_..

Elég undorító és ízléstelen dolog ilyennel példálózni. Nem gondolod?

Mit képzelsz te? Ők csak azért legyenek boldogabbak, mert nem az ő gyermekük halt meg? Szégyeld el magad amiért ilyennel próbálsz rossz érzést, lelkiismeretfurdalást kelteni bennük.

Lányok, Ti meg igenis, ha szar a napotok írjátok le, ha nyafka a gyerek írjátok le, ha tele van a hócipőtök mindennel írjátok le. Mindenkinek sokkal könnyebb.

Az első gyerekem havonta 2-3 alkalommal nyafizott csak, és akkor komoly oka volt rá. Meg is állapítottam, hogy nagyon ügyes vagyok, nyugodt, következetes, és ezért nyugodt a kislányom is. Nem értettem azokat, akik "nem bírnak" a babájukkal, gondoltam, valamit csak nem csinálnak jól, feszültek, stb, és a baba ezt érzi, és átveszi, ejnye-bejnye. A második gyerekem most 10 hónapos. Imádom, szeretem, nagyon vártam, rettegtem az életéért, fenyegető vetélés, sürgősségi császár, koraszülés, nem részletezem. Most itt van a drágám, épen, egészségesen, hiperaktívan, és folyamatosan nyafizik, soha nem jó neki semmi, nem alszunk, nem eszünk, semmit nem csinálunk mellette, mert igen, igen, ő kérem állandóan nyüszög-hisztizik-nyöszörög-sír-zokog, és amit akartok. Ki vagyok készülve, és szeretnék elbújni, és csak aludni, aludni...

Szóval utólag is elnézést kérek mindenkitől, akiről azt gondoltam, hogy az ő hibája, hogy nem angyali jó a gyermeke! Tényleg javaslom, hogy mindenki csak olyan helyzetekről mondjon véleményt, tanácsot, amit maga is átélt már! Mert sajna a többi csak önteltség, elbizakodottság, és jöhet még a fekete leves!:D

Sziasztok.Eddig csak olvastam a soraitokat,de most már írnom kell azoknak a kedves anyukáknak,vagy talán még nem is anyukák!!!!!!!!!,akik veszik a fáradtságot és becsmérlik azokat akiket az élet bizony bizony kemény feladatok elé állítja minden nap!!! Két kisfiam van,4 vetélésen vagyok túl!!Már az első kisfiamért is sokat küzdöttünk,de Ő egy vetélés után végül velünk maradt.És itt jön a másik nagy vitákat kiváltó dolog.hogy hogy nem lehet élvezni egy terhességet?!Na hát én az voltam,aki egyetlen percében sem tudtam felhőtlenül boldog lenni és sajnálatos módon ez ki is marad az életemből!A lényeg,hogy megszületett az első kisfiam,és minta gyerek volt,azon kívül,hogy 4 hónapos koráig átordította az éjszakákat,mert brutál hasfájós volt!Aztán ismét 3 vetélés következett.A legváratlanabb helyzetekben rohantunk az ügyeletre,sajnos mindig hiába!!Könnyebben feküdtem már fel a vizsgálóra,mintha fogorvosi székbe ültem volna,annyi doki matatott már ott,már nem érdekelt!Viszont ami érdekelt és elkeserített az volt,hogy csak a vállukat vonogatták!A miértekre nem volt válasz!Nem tudtuk,mi ellen kell harcolnunk!Lelkileg és persze a házasságunk is megjárta a poklokat,de tudtuk,hogy minden erőnkkel egy tesóért küzdünk!Minden lehetséges alternatív módot is kipróbáltunk,és most itt szuszog a 7 hónapos kisfiam a kezemben!Megérte!!!...De nem gondoltam volna,hogy egy pici lehet ilyen is.Minden egyes napunk egy küzdelem,pedig én hálát adok az Istennek,hogy velünk van,mert sajnos a szülésnél is voltak gondok,de lassan megnyugszunk,hogy egészséges!!Most 7 hónapra jutottunk el oda,hogy könnyebb,pedig nekem a párom is minden segít a "nagy"tesó is imádja,pedig már halláskárosultak vagyunk a sok sírásától,a szomszédoknak nem győztük eddig bizonygatni,hogy pedig jól vagyunk,csak nem úgy hangzik..!Nappal semmit nem aludt,az 5-6 hónapban minden éjjel 1/2 óránként kellett visszaaltatni,egész nap sírt ,visított,nyüsszögött és ezeket váltogatta!és nem túlzok!És bizony nagyon sokszor kiabáltam, kiakadtam,mert a 3 évesemre egy percem nem jutott,lehet,hogy szégyelnem kellene a kirohanásaimat,de utána lenyugodva tettem a dolgom tovább,az életemet adnám értük,de ha csak némán tűrtem volna már az idegosztályon lennék,a két pici meg nélkülem!!Tehát azok az az emberek akik nem tudják milyen hónapok minden napját így élni,azoknak nincs joguk!!ítélkezni!! Mert mi sem a gyermekeinkre haragszunk,hanem saját magunkra,hogy tehetetlenek vagyunk és nem tudunk segíteni a picinknek,és nem biztos,hogy ez a mi hibánk!Nekünk sem élmény egész nap a babánk nyűglődését nézni!!Én tudom milyen feladni és mégis küzdeni egy pici életért,milyen érzés kidobni a pozitív tesztek garmadát a kukába,milyen minden egyes meg nem született babádat elsiratni és elengedni!

Bocs,hogy hosszú voltam,de felháborítónak tartom,hogy olyanok hülyéznek és sr@r anyáznak itt le embereket,akiknek fogalmuk sincs dolgokról!!!Nem tudom honnan veszik a bátorságot ítélkezni más felett,aki mer írni érzéseiről,és akár segítséget és megoldást keres a problémára!

Az élet még megtaníthatja őket nem kívánok nekik,csak fele ilyen nehéz helyzetet!!