Kezd elfogyni a türelmem a sok "okos tanácstól"! Ti is vagytok így ezzel?

Most 6 hónapos a kislányom, első baba, de úgy gondolom, hogy elég jól boldogulunk a férjemmel.

Születése óta kapom a kis okoskodásokat, amiket már egyre nehezebben tolerálok.

Főleg a nagymamámtól, aki szegény jót akar, de nem érti meg amit mond az ember. Csak leírok néhány esetet:

- 3 hónapos kora óta: adjak neki répát meg krumplit. Mondtam hogy még nem akarok, akkor is ezt hajtogatta folyamatosan.

- állandóan idióta becéző szavakkal magyaráz, amit világ életemben utáltam: adjál neki "cicikét" "tátikázik" úgyhogy biztos éhes (mikor 5 perce evett), mondjad, hogy dédi, stb. Olyan dolgokat "kér" tőle, amit nyilvánvaló hogy még nem tud.

- mostanában a tehéntejjel készít ki. már vagy két hónapja folyamatosan az nyomja, hogy adjak neki. Ő csinál neki híg "grízikét", adjak neki joghurtot, már veszi ki a hűtőből, adjak pudingot, legutóbb: Áztassunk tejbe babapiskótát, azt biztos fogja szeretni.

Már számtalanszor elmondtam neki szépen, hogy nem lehet 12 hónapos korig tehéntejet adni a babáknak.

- Tegnap málna kólát akart neki adni, mert ő azt ivott, és a gyerek nézte! Hát persze hogy nézte, kis érdeklődő baba, mindent megnéz!

A egyet nyikkan a gyerek, jön, hogy éhes. Mondom neki, hogy 10 perce lakott jól (szó szerint) de 2 perc múlva, megint: biztos éhes. Ha gőgicsél, nem azt jelenti, hogy éhes.

Tudom, hogy ezek banális dolgoknak tűnnek, de mikor találkozunk, erről szól az egész, és már nem sokáig bírom, hogy ne csúnyán szóljak neki, hogy hagyja már abba ezeket a hülyeségeket.

Már szépen szóltam neki, hogy ezeket ne, erre jön, hogy ő sem hülye, felnevelt két gyereket!

Már nem bírom idegekkel ezeket a kis megjegyzéseket!