Elfogyott a türelmem, teljesen ki vagyok borulva. Mit tanácsoltok?

átmeneti időszak, mindenesetre ne hagyd magára szerintem, hanem érezze hogy szereted, mellette vagy.

Az én gyerekemnél is volt ez de igaz, csak pár napig. Akkor apával nem voltunk valami túl jó kapcsolatban és a baba rögtön megérezte hogy valami nem oké...

Nálatok nem lehet ez a probléma? Valami kizökkentette őt a megszokott kerékvágásból.

Tudom hogy nehéz,add ki magadból ilyenkor a dühödet(persze nem a baba előtt) és akkor könyebb.Sokan vannak így, nyugi, Ők annyi türelmet igényelnek, ami nem sok embernek van.De jusson eszedbe, hogy mennyire is imádjuk mi a gyerekeinket.Nekem is vannak ilyen időszakok, nálunk is evésgondok, hát nem egyszerű, párszor már én is kiakadtam, de valahogy mindig jobb lett előbb-utóbb.

Kitartás.

szia, először is azt ne tedd semmiképp, hogy berakod a kiságyba és otthagyod ő meg ordít. most van vsz a szeparációs szorongás nála, azért követ mindehova mint egy kiskutya. nálunk is pont ez volt 10 hósan. ha nem eszik rendesen, mondd meg neki, hogy édesem, rendben , akkor itt a vége a kajának. ne szórakoztasd, ne idegeskedj. ha éhes lesz enni fog , és eszik annyit amennyi kell neki.

ha vmin hisztizik, tereld el a figyelmét, ne hagyd sírni. ez még nem az a hiszti. persze hogy mérges, ha leveszed tőle, ami kell neki...próbáljatok gyakran kiemnni sétálni, vagy babás barátnőhöz átmenni ha van vagy jöjjenek ők hozzátok...hidd el nekem, hogy csak a türelem használ, csak a türelem. nagyon nagyon fárasztó ez az időszak, de ha el tudod viselni ( a kislányod kedvéért) és viszonylag ép idegállapotban átvészelni, akkor nemsokára egy ennivaló kislányod lesz! (bár biztos most is az, csak nem látszik egyelőre :))))

2 éves tündibündi kislány anyukája (néha rájön a bolondóra, de hát dackorszak... :))))

utolsó vagyok, linkelek neked egy kérdést, amit én írtam ki, amikor 1 éves volt a kislányom. tanulságos elolvasni és összevetni a válaszommal. ;))

http://www.gyakorikerdesek.hu/gyerekvallalas-neveles__babak_..

Húúú, mintha magamat hallottam volna. Pont most akartam kiírni a kérdést, hogy van e valami ötlet a pelenkázásra.

Egy az egyben ugyanezt csinálja a lányom. Ő 9 és fél hónapos. Nagyjából 2-3 hete állt fel először és azóta megy a cirkusz minden áldott nap. Csak akkor nyugodt ha sétálni megyünk, vagy jön valaki akitől nem fél. De ritkán nyitja ránk az ajtót bárki is.

Szóval, a pelenkázást abszolút nem hagyja. Már fordul a hasára és állna fel. Kenegetjük a kakit ide oda, már erővel sem tudom lefogni, mert ugye csak egy kezem van, a másikkal próbálom a fenekét törölni. Egyszerűen nem viseli el ha nem azt csinálhatja amit akar. :( Egész nap jön utanám, rángatja a nadrágomat, csupa rosszat tesz, mindent a szájába töm és öklendezik tőle. Még a szőnyeg sarkát is rágja, azt azért már nem tudom elrakni.

Az evés is gond, ugyanúgy kap a kezébe mindig valamit mert különben dobálja magát. ( mondjuk nálunk jól be van szíjazva). Most is csak az ebéd felét ette meg,én sem bírtam már tovább.

Bocsánat, de semmi ötletem nics, teljesen tanácstalan vagyok én is, pedig van már két nagy lányom de nem emlékszem, hogy velük is ez lett volna. Vagy csak az idő megszépítí a dolgokat? :)

Kitartás, majd csak jobb lesz.

Ja igen, a járókában is üvölt, ki akar jönni. Ha felveszem, akkor ordít, hogy elmehessen, mert pl. meglátta a távirányítót, stb. Sorolhatnám még!

14 hónapos a lányom, de nálunk is detto ugyanez van, kb 10 hós kora óta.

Eleinte zavart. Már kezdem megszokni:-D