Kezd elfogyni a türelmem a sok "okos tanácstól"! Ti is vagytok így ezzel?

No, ha szerinted nem ugyanazt éljük át, mesélek a túrós csusza mellé még 1-2 sztorit: elmentünk színházba, de csak azért, mert a nagyszülők unszoltak, hogy majd ők vigyáznak a porontyra (kb. 9 hónapos volt akkor). Megbeszéltük, hogy a színház végén érte megyünk, itthon alszik. A fiunk úgy alszik, hogy az ágyat elviheted alóla akkor sem ébred fel és ezt a nagyi is tudta. Számomra természetes volt, hogy lefektetik aludni. Ehhez képest amikor odaértünk, anyósom az ágy szélén ült és a térdén ültetve, hangosan énekelve rázta(!) az üvöltő gyereket, hogy ne aludjon el amíg megérkezünk. És még el is mesélte, hogy már mióta üvölt az a szegény kicsi, mert olyan álmos! Szerinted mit éreztem akkor??? Elárulom: egy kanál vízben tudtam volna megfojtani az anyósomat, ugyanakkor szégyelltem magamat, hogy egy rohadt színház miatt ennek tettem ki a gyerekemet. Nem is mentünk színházba, amíg a gyerek akkor nem lett, hogy már velünk jöhetett (8 éves), persze neki is való darabokra és lehetőleg matiné előadásokra.

Más: Amikor nagyobbacska lett, úgy két év körüli, néha, az anyósom kérésére odaadtuk egy fél-egész napra. Egyik délután, amikor érte mentünk, anyósom számon kérte rajtam, hogy mit adok én ennek a gyereknek enni, mert nála nem eszi meg a húst, ezért túró rudit adott neki ebédre, mert azért kell a gyereknek a fehérje! Hozzáteszem, a gyerek egyenesen húsfüggő, csak anyósom erősen fűszeresen főz, sokszor nekem is sok, bár kétségkívül finom. Na de túró rudit ebédre?

Más: Nálunk télen sincs 20-21 foknál melegebb, éjszaka pedig inkább 18-19 fok van, én is így nőttem fel és hiszem, hogy ez egészséges. Anyósomék sem fűtöttek ennél jobban, de amikor várták az unokát, mindig feltekerték a fűtést 25-26 fokra, mert az kell a gyereknek, aztán nézték, hogy vajon mitől izzad mint a ló és üvölt elgyötörten. Milliószor elmondtam nekik, hogy mi a gyerek mellett sem fűtünk többet, a kicsi hozzászokott a 20 fok körüli hőmérséklethez, nem kell ennyire befűteniük, de mintha nem értették volna, miközben ők is szenvedtek a szokatlan melegtől.

Más: Állandóan számon kérték rajtam, hogy miért alszik most és miért ennyit, miért nem akkor és annyit, miért visszük magunkkal nyaralni (mondjuk a fentiek miatt :=) ), ők már nem is láthatják? Minden normális(!) szülő itthon hagyja ilyenkor a gyereket a nagyszülőkre... Miért vittük a strandra, napszúrást/fertőzést, stb. kap, miért küldtük 6 évesen iskolába, majd ő lesz a legkisebb, leggyámoltalanabb, nem tud lépést tartani a többiekkel, akiket a szüleik még egy évig az oviban hagytak, stb.,stb.

Hidd el, holnapig sorolhatnám, nem lenne vége, de TOLERANCIA! Mi ugyanilyenek leszünk :=) A lényeg, hogy tanultam a konfliktusokból és megoldottam, hogy többet ne kelljen ugyanilyen helyzetbe kerülnöm. A gyerek mindenhová jön velünk, ahová ő nem jöhet/jöhetett (pl., babaként színházba), oda mi sem mentünk. Nagyszülőkhöz úgy megy, ha mi is ott vagyunk, nem hagyjuk ott még most sem. Persze, lemondás, de valamit valamiért. Így olyan nevelést kapott és kap, amit mi jónak látunk.

Nem olvastam végig a válaszokat, így elnézést, ha ismétlek dolgokat. Szóval szerintem a szülőkkel az a legnagyobb baj, hogy sokszor nem tanácsot adnak, hanem parancsolnak dolgokat és megsértődnek, ha nem úgy csinálod, ahogy ők mondják. A Férjemmel beszéltünk róla, hogy basszus a partvonalról bekiabálni oly könnyű, mert ha nem válik be a remek tanácsuk, akkor ők könnyen kihátrálnak, Te meg szenveded a következményeket. Nem ők vannak napi 24 órában a baba mellett, hanem a szülők. Utóbbiak ismerik a baba minden rezdülését, igényeit.

Nálunk is volt sok összeütközés Anyóssal és Anyuval is. Anyós mániája volt, hogy a gyereket a télen 27 fokos lakásban réteg ruhába kell öltöztetni és utána még be is kell takargatni!!!! Olyan hisztit levágott, mikor nem csináltam, hogy nem ismertem rá. Az élet engem igazolt, semmi baja nem volt a picimnek még soha, pedig már hónapos. Anyukám a cumival kergetett ki a világból! Miért nincs a gyerek szájában cumi??? Mert nem kell neki, öklendezik tőle. Na, adjak egy cumit, majd meglátom, hogy nem öklendezik... adtam, nem kellett a Nagyitól sem a cumi. És ezt nem egyszer játszottuk el, hanem minden egyes alkalommal, amikor látogatóba jöttek vagy mi mentünk. Arról már nem is beszélek, hogy Karácsony este üvöltött velem, hogy éheztetem a gyerekem, mert csak cicit adok neki és nem tápszert. Az élet ebben is engem igazolt, hós koráig csak anyatejes volt, gyönyörű, jól fejlett baba. És mostanában az új kérdés, amivel sírba tesz: "Miért nincs még ennek a Lánynak bilikéje???" Ismétlem hónapos lesz!!! Már nem is reagálok, mikor felteszi ezt a kérdést.

Szóval azt hiszem mindannyiunknál - néhány kivételt leszámítva - vannak ilyen gondok, csak van, aki jobban kezeli, van aki rosszabbul ezeket a szituációkat. De a szüleinknek mi is mindig pici gyerekek maradunk, akiknél ők mindig mindent jobban tudnak:o)

Újra 09:29:o) Látom, még pár szám lemaradt:o))) Szóval télen 3 réteg ruha volt az etalon + a takargatás.

És 6 hós koráig csak szopizott a Lányom.

Na talán már így teljes és érthető!

Szerintem nem türelmetlenebbek a mai anyukák, mint azok, akiktől ezeket a "remek" tanácsokat kapják.

Egyébként van olyan, hogy kéretlen tanács, amit senki sem fogad szívesen. Ha valamit nem tudtam, én is megkérdeztem anyukámat,most pl pont annyi lesz a korkülönbség a gyerekeim között, mint a sógornőim között, hát nem voltam rest kifaggatni anyósomat, milyen tapasztalatai voltak két ilyen kicsi gyerekkel.

Nálunk is ez van egyébként, hogy a tanács jóformán nem is tanács volt, hanem számonkérés. Miért nem adok a 4 hónaposnak csirkemájat, miért nem adok a nem járó babára csatos szandált, miért nem csinálom úgy, mint a sógornőm...

Szerintem egy idő után mindenkinek elszakad a cérna.