Elfogyott a türelmem, hiszti ezerrel? Hogyan kezeljem?

Egyszerűen teljesen kiakadtam már.20 hónapos lányom már napi szinten hisztizik,de úgy érzem már mindent megpróbáltam.A siker nulla.Nemcsak egyszerűen hisztizik hanem ha valami nem úgy van ahogy ő szeretné, ordít,van hogy órákon keresztül, és semmire, még nyugtató szóra sem reagál.Felveszem az ölembe kicsúszik,feszegeti magát,megnyugtatni sem hagyja magát.Fetreng,csapkod.Nyilván először a figyelmét terelem el.Van hogy sikerül,de ha nem ordít,hagytam hogy tomboljon,mintha nem törődnék vele,de az sem használt nem hagyta abba.Ma mikor feljöttünk a sétából(előtte a motorját elvettem tőle mert azzal nem ment csak egy másik kisgyerekével.Kérdeztem tőle nem mész vele nem ment én meg úgy döntöttem beviszem a helyére,az persze nem tetszett neki.Pedig előtte megmondtam ha nem megy vele elteszem.Azonkívül előtte amikor szóltam neki várjon meg motorral,nem állt meg,pedig ha csak ketten vagyunk kint szót szokott fogadni,most meg mint aki se hall se lát.Ha bármiért szóltam neki mintha meg sem hallaná.Szóval eltettem a motrát nagyon sírt már hüppögve,mindenki minket nézett,de úgy csináltam mintha nem törődnék vele,hogy hátha abbahagyja,aztán szép szóval próbáltam elterelni a figyelmét de semmi,így felkaptam és felhoztam.Hozzáteszem valami gond van a derekammal úgyhogy az emelgetését ha lehet elkerülöm,mert attól félek le sem tudok vele menni lassan,futni pl nem bírok utána.Szóval aztán felhoztam,de végig ordított a lépcsőházban,lift nincs,4. emeletre így hoztam fel feszegette magát és ordított.Ittfent nem hagyta hogy levetkőztessem,végén nagy nehezen sikerült aztán hideg vízben megmostam az arcát,ölbe vettem és nagy nehezen megnyugodott.De ilyen ordítást már napi szinten csinál.Nem tudom mit lehetne tenni vagy mit csinálok rosszul.A kislányom egy nagyon vidám nyugodt baba volt,egyedül eszik több kevesebb sikerrel,tanítom egyedül inni pohárból,egyedül elalszik pár szót mond,sokat foglalkozok vele,sokmindent csinálunk együtt bizonyos kereteken belül határt szabva próbálunk megadni azt amit lehet.Teljesen elkeseredtem mert ezek az ordítások elrontják a napokat,és tehetetlen vagyok és már szinte félek mi lesz megint.Körülöttem olyan mintha mindenkinek minden menne csak nekem nem sikerül megfékezni ezeket a hisztiket.Úgy érzem nem vagyok túl jó anya,mert persze elvesztem a türelmemet,már kiabáltam is és alapjáraton nem vagyok híve a verésnek de ráütöttem a seggére és kezére mert tényleg nem jutott már más az eszembe.Gondolom kint ma sokan beszéltek aztán rólam hogy na ez is milyen egy anya hogy hagyja a gyereket ennyire sírni.Segítségem nincs,férjem szinte állandóan dolgozik,nagyszülők messze.Szóval teljesen kiakadtam.Reméelm érthető voltam nagy felindulásomban.