Mire jut időtök 2 hónapos gyermeketek mellett?

Minek? azért hogy a babád kiegyensúlyozottabb és boldogabb legyen, ne sírjon, és legyen bizalma hozzád és a világ felé 15 évesen is

Nem, én ösztönből nevelek, ösztönből vettem fel mindig az első szóra, és ezek az írások csak megerősítettek abban, hogy talán igen, ez a jó, illetve most már némi tapasztalatom is van, a 2 évesem, akit mindig felkaptunk, és minden percben mellette voltunk egy áldott jó kisfiú a dackorszak kellős közepén.

Meg én nagyon szerettem a Ranschbourg Jenőt, ha valaki értett a gyerekekhez, akkor ő volt az! ne hallgass rám, nem kell, de azért az öreg már tudott valamit, amit esetleg érdemes lenne megfontolni!

Ti most tényleg ennyire nem vagytok normálisak?Azt hiszitek a gyerek le van rakva, azt csak kaja, meg pelus csere van?Istenem, ezt a beszűkült gondolkodást!

Nem ez van.Nincs magára hagyva, de nem is ugrok elsőre, ha uncsizik..

Szeretnétek olyan kiegyensúlyozott gyereket mint az enyém.

Ismerőseimmel egy korú babáink vannak.Ők a széltől is óvják, hát mondanom sem kell a gyerek már sír is, ha valaki túl hangosan beszél mellette..Az enyém, azt meg mindenki imádja, el van, mosolygós, imádni való.

Hogy rosszul csinálok e valamit!!Hát nem, mert nekem vannak anyai ösztöneim, és nem ennek a világnak az eltorzult mondva csinált nevelési elvei alapján csinálom a dolgokat!

A mai világ leginkább életképtelen egyedeket neveltet médián és könyveken keresztül.Hát köszönöm, az én gyerekem tudjon meg állni a saját lábán!!!

Neked mi a kiegyensúlyozott abban, hogy felkapkodod a gyereket?

Így csak annyit fog fel élete végéig, hogy majd anya mindent megold!!!De ez nincs így!A gyereket az életre kell nevelni, és nem egy rózsaszín felhőben!Az élet nehéz...

Ha mindig tőled várja a megoldást, az kiegyensúlyozottság?

Csak nézzünk egy szörnyű példát..ha ketten sétáltok az utcán a férjeddel, és egy részeg autós elüt a járdás 200al, és szörnyet haltok mindketten, akkor a gyereked, aki megszokta, hogy te mindig ott lesz mi lesz vele?Ez így is úgy is nehéz, én tudom, mert anyukám meghalt mikor 17 voltam, és én hála az égnek nem nevelkedtem rózsaszín felhőbe, de aki igen azzal mi van?

Részemről az én gondolkozásom életszerű, a tiéd(tiétek)meg álomszerű.

ennyi..

A válasz írója 79%-ban hasznos válaszokat ad.

A válasz megírásának időpontja: ma 22:51

Egyetértek a válaszoddal!:)

az a baj, hogy azt nem érted, hogy egy babát még nem "éltre kell nevelni", azzal ráérsz később is, hanem megadni neki azt amire szüksége van érzelmileg lelkileg is

én bizony rózsaszín ködben nevelkedtem egészen 20 éves koromig, mindenem megvolt, anyagilag, érzelmileg, egyetlen gyerek voltam, a minden, körülöttem forgott a világ, stb

aztán 20 éves voltam amikor nekem is meghalt az anyukám, majd rá egy évre a nagymamám (ketten neveltek, apa nem volt)

szóval meghalt az egész családom, itt maradtam egy szál magamban egy fillér nélkül (még a temetésre is úgy kértem kölcsön !!)

ekkor én egyetemre jártam, amit el is végeztem, mellette melóztam, végigcsináltam egy 9 évig tartó lakásmaffia pert, (amibe még anyukám hibája miatt futottunk bele) megmaradt a ház, egy részét kiadtam albérletbe, hogy meg tudjak élni, és ki tudjam csengetni a félmilliós örökösödési illetéket

most van egy diplomám, egy férjem, egy gyerekem, egy saját házam saját kocsim, és egy jó munkahelyem

szóval nem gondolom, hogy a babakorban történő elkényeztetés miatt nem fog majd megállni a saját lábán a gyerek

Hát Lányok, szép kis vita alakult itt ki már megint.

A "minden percben szórakoztatnom kell a gyermekemet, mert különben csalódik bennem" táborba tartozó Anyukák már az óvodai beszoktatásnál meg lesznek áldva, nem kell a felnőttkorig előretekinteni. Akinek a gyereke pedig megszokta az önálló játékot és úgy alapjában véve az onállóságot, annak pedig mindig lesz idejemindenre, amire szeretne időt.És ezt nem feltétlenül agyerek napokig tartó sírni hagyásával kell elérni, hanem kezdettől fogva így kell csinálni. Egy 2 hóshoz cak akkor megyek be a szobájába ha éhes, na pelenkázom, vagy főrdetni viszem. Köztes időkben pedig max. beugroj megnézni milyen szépen alszik, milyen szép, ahogy nézelődik, megpuszilgatom. És megyek a dolgomra...15 kg céklát befőznitéli vtaminforrásnak...játszani a középsőkkel, megnézni mit csonálnak a nagyok. Aki nem így csinálja, vessen magára, megérdemli.

Pont ket honapos a kislanyom es azt kell mondjam, kiegeszitette az eletunket. Teljesen termeszetes, hogy itt van, es meg tudom oldani, hogy legyen idom arra, amit szeretnek csinalni.

Azert azzal nem ertek egyet, hogy hagyjuk sirni a babat. Ettol nem onallo lesz... jo, hogy nem mar elvarjuk, hogy kiszolgalja magat a hutobol. Pfff... Egy kisbabaval igen is foglalkozni kell, beszelgetni, jatszani vele. (Mi van, ha nem is unatkozik, hanem faj neki valami, huh? Egyesek meg nem segitenek neki, mondvan, "hadd sirjon, csak unatkozik"... gratulalok)

De azzal se ertek egyet, hogy kapdossuk fel minden mukkra. Mert az meg a lo masik oldala. Lehet, hogy nem is az a baja, lehet, hogy eleg lenne csak a kozelseg.

En ugy oldom meg, hogy vettem egy piheno szeket es egy szep, nagy, erdekes jatszoszonyeget. Es igy el tudok intezni mindent. Sokat jatszunk, beszelgetunk, megsincs allandoan az olemben, de tobbnyire egy szobaban velem, latom, hallom, mit csinal. Ha hiv, odamegyek, megnezem, mi a baj es vegso esetben felveszem - o is vagyhat olelesre :)

En is igenylem, hogy lassam, a kozelemben legyen. Sot -es most ezen nehanyan megrokonyodnek majd- magamtol csak ugy felveszem, mert EN vagyok ra, hogy magamhoz olelhessem. :) Eljon az az ido, amikor visszasirjuk ezt az idoszakot...

Nekem ez jon osztonosen, hogy nem hagyom magara vagy felugyelet nelkul huzamosabb ideig a kisbabamat. Sirni meg plane nem ...

A válasz írója 83%-ban hasznos válaszokat ad.

A válasz megírásának időpontja: ma 00:05

Köszi! :)

01.02-es!

Na valahogy így gondoltam én is.És mikor a gyerekem 2 hónapos volt, ez így is volt.Nincs itt szó napokig tartó sírás hagyásról.Ha tudtam, hogy gyerekem csak azért hisztizik mert kézben akar lenni, akkor én aztán nem vettem fel.Mert 2 hónaposan már én meg tudtam különböztetni a sírásait.Mint ahogy most is másként jelzi, ha éhes, vagy ha fáradt, és mivel fogzik is a drágám, már azt is tudom milyen.7 hónaposak vagyunk, és nincs vegyél fel sírás a repertoárjában.Mikor picuri volt is rengeteget foglalkoztam vele.."együtt" főztünk, táncoltam, mondókáztam neki..de sosem úgy, hogy a kezemben volt!!

És amint azt még nagyon az elején írtam, én akkor csináltam a dolgokat, amikor aludt.Be csuktam szépen az ajtót, és lehetett házi munkázni..vagy ha adtam magamnak 2 kaja között szünetet, akkor élmény beszámolókat tartottam neten, meg telefonon.

Mindenkinek meg kell találni az arany középutat, és az nem is a felkapkodom-,és nem is a lerakom azt ordítson a gyerek...

Attól, mert nincs mindig kézben, az nem azt jelenti, hogy nincs vele foglalkozva..

Mindenki maga döntse el, hogy neki, és a babának mi a jó..