Mit kellett volna éreznem, ti mit éreztetek mikor láttátok?
Mikor először láttam ezt a videót, azt hiszem ledöbbentem. És nem tudom mai napig sem, szóval nekem még mindig inkább döbbenet. Nem tudom hogy volt lelki erejük.
Tisztelem ezeket a szülőket az erejükért.
Nektek eszetekbe jutott volna ilyen? Vagy én vagyok fura? Pedig nem vagyok érzéketlen. 3 gyönyörű gyerekem van.
Hála Isten nem voltam ilyen szituban, és bocsánat ha valakit esetleg felzaklatok vele, de ti mit éreztek?
http://www.youtube.com/watch?v=n2sxLs5zP2U
Szerintem mindegyikőnk örülne,ha ennyi időt is együtt tölthetne a koraszülött picibabájával mint ők.És még emléke is van róla...Nem értem ez miért felháborító..
Valószínű tisztában voltak vele hogy menthetetlen,de azt a pár percet,órát legalább kis boldogságban tölthették el...
Bár valószínű lelkileg nem lennék képes mosolyogva fotózkodni,de biztos én is szeretnék róla emléket....
23hkm,2,5 éves kislány anyukája!!!
Szerintem is elég durva... Én ilyet biztosan nem tennék fel a netre. Ráadásul beöltöztették azt a szerencsétlent mindenféle göncökbe. Ez kicsit beteg.
És igen, az is durva, hogy a testvére kezébe adták.
Ha ilyen helyzetbe kerültem volna, biztosan nem szeretnék képeket a piciről.
Nem is tudok mit írni... borzasztó!
23 hetes kismamának üzenem hogy
logikus amiért te így érzel hiszen majdem egyidős a babád
mint a videóban szereplő..
de szerinem kicsit brutális.
Szerintem is borzalmas az egész. Épp a minap volt egy kérdés, ahol anyuka elmesélte, hogy meg kellett szülnie a picijét huszonpár hetesen - nagyon beteg volt, menthetetlen, így el kellett vetetniük (illetve megszülni), ezt is javasolták neki -, és írta, hogy ő nem is akarta látni a kislányt, mert egész életében arra a kis arcra gondolna, emlékezne.
Na én őt nagyon meg tudom érteni, és ilyen helyzetben én ugyanígy tennék, és biztos nem akarnám vigyorogva az egész családdal végigfotózgatni a halott magzatomat.
Szerintem azért nem undorító, csak kicsit sokkoló. Számomra. Este nem is bírnám megnézni elalvás előtt. És igen, a testvér kezébe nem adtam volna, meg se mutattam volna. És nem hiszem hogy mosolyogni tudtam volna, bár még az is lehet hogy fel sem fogták akkor. De mikor feltették a netre, akkor már biztosan felfogták.
Szerintem szép hogy akartak egy emléket róla, hiszen a gyermekük, és hogy kicsit vele akartak lenni.
Nekem nem lett volna erőm hozzá.
És igen, csendben gyászoltam volna, nem tettem volna fel a netre. Még a család sem biztos hogy kíváncsi erre a videóra (pl nagymama)
Engem is sokkolt, főleg hogy én lehettem volna hasonló helyzetben. 33 hétre született halva a babám anno. Nem tudtam őt megnézni és nem is ajánlották hogy megtegyem. Azóta már bánom, bár tudom hogy ez igy jó. Néha jó lett volna ha tudom hogy milyen is lett volna, ha csak egyszer is a kezemben tarthattam volna. Sokat szenvedtem miatta, a mai napig minden nap eszembe jut pedig 13 év telt el azóta. Nekik lesz róla emlék, bár szerintem ez csak a szülőkre tartozott volna és nem a világra!
Hülye eszemmel megnéztem a többi videót is amit ott találtam és most bőgök...
Nekem nagyon pozitív minden pillanata ennek a videónak, a zenével, hangulatával, mindennel együtt.
Szerintem ők ott, abban a helyzetben örültek neki, hogy ennyi megadatott(Isten adott nekik még 20 percet együtt), és el akartak búcsúzni tőle szeretetben, együtt. Hogy ne cek a hahlál maradjon meg mondenki emlékezetében, henem az élet is. Mert itt valaki megszületett, és meghalt...annak monden méltóságával együtt.
És valószínű, hogy ezt szépen meg tudták magyarázni a kislányuknak is, azért engedték, hogy láthassa a testvérét. Szeritem nem elítélni kellene őket, hanem tényleg csak megpróbálni átérezni azt, amit ők érezhettek.
Mo -n mindezekre nincs lehetőség, sőt a 24. hét előtt született babák esetében a temettetést sem engedélyezik (csak nagy harcok árán tudják a szülők ezt megvalósítani). Ez sokkal szörnyűbb, mint elbúcsúzni!!!!
Akármennyire is picike volt, az első és utolsó perceit a szüleivel élhette meg, érezte az édesanyja melegét, ölelését, hogy mennyire szereti... Méltósággal halhatott meg, nem csak egy vesetálba tették, megvárni míg feladja a kis teste, hogy vihessék...
"láthattunk, ölelhettünk.." elköszöntek tőle. Mindig nehéz elveszíteni egy gyermeket, nekik egy napjuk se lehetett, csak boldogságot próbáltak lopni az élettől, ha már egy ekkora csapást mért rájuk.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!