Hívők! Volt már Nektek olyan, hogy éreztétek Istent, vagy esetleg láttátok is valamilyen formában?

Amikor a legmélyebb pontján voltam a hívő életemnek, szinte kézzel fogható módon tapasztaltam Isten jelenlétét. Kerestem az okát, hogy amikor minden rendben van, miért nem lehet így megtapasztalni, és rájöttem, azért, mert mikor minden rendben van, akkor csak úgy oda integetek Istennek, hogy helló itt vagyok, egyébként boldogulok magam is, de amikor nagy a baj, és kilátástalan a helyzet, akkor teljes szívvel és két kézzel kapaszkodom Istenbe. Tehát nem Istenen múlik.

A Jézusba vetett hit reményt ad.

Igen, sokszor volt már, hogy azt hittem, most teljesen a padlóra kerültem, de sokszor voltak "mini-csodáim", sokszor volt, hogy megtapasztaltam, hogy

a JóIsten tényleg tud a görbe vonalon is egyenesen írni.

(egy elveszettnek hitt ügy jóra fordulása, váratlan jó dolog, amire nem számítottál, mert annyi rossz történt, egy bukottnak hitt vizsga jó lett)

Persze ehhez az is kell, hogy kérj! Kérni nem szégyen! De mindig tedd hozzá, hogy ne az én akaratom teljesüljön, hanem a tiéd! S akkor biztosan, ha nagyon szükséged van rá, megadja azt, amit kérsz, ott lesz veled.

Az egyik legrosszabb élményem, de mégis jó:

Nagymamám 84 éves volt, s már több hónapja ágyban fekvő beteg. Mindannyian (vagy legalábbis, aki egy kicsit józanul gondolkodott) tudtuk, hogy már nem sok van neki hátra. Március 25.-e volt, csütörtök, készítettem valami dolgozatot. Gondoltam, hogy most tartok egy kis szünetet, felfrissítem magam, s kimegyek, megnézem mamát. (ekkor már sokszor beszélt magában és nem ismert meg hónapok óta) Aztán ittam egy teát, s visszaültem a helyemre, hogy most inkább sietek befejezni a beadandót, majd kimegyek holnap. Kb. 10 perce ülhettem a gép előtt, amikor valami indíttatásra mégis vettem a kabátom és kimentem hozzá. Kb. 1 órát voltam nála, fogtam a kezét. Ő a régi dolgokról beszélt, össze-vissza, már egy pár hete nem volt összefüggés a beszédében.(Mindig a már meghalt embereket láttam maga körül.)

Másnap, mikor jöttem haza a könyvtárból, mikor a kapun beléptem, akkor halt meg.

Sosem bocsátottam volna meg magamnak, ha akkor este nem megyek ki hozzá.

Miért ne?

Rengetegen állítják a legmélyebb meggyőződéssel, őszintén és a szívükből, hogy ők bizony találkoztak szellemekkel. Másokat ufók raboltak el. Megint másonak időkiesésük volt.

Miért pont az istenélmény hiányozna a sorból? Ugyanolyan agyi önbecsapás.

Kedves szövegértéssel nehezen boldogulók! A felszólítás "Hívők!", tehát nem látom be, miért kell olyanoknak válaszolniuk, akik nem vallásosak. Mi nem fogunk titeket megtéríteni, ti nem fogtok minket "eltéríteni". Hagyjunk mindenkit abban hinni, amiben akar.

Kérdésre válaszolva: Nem láttam Istent, és sosem éreztem (fizikailag), hogy mellettem van. Gondolom jelenésekre gondolsz. Hitemben persze tudom, hogy velem van.

Kockafejű mérnökember lévén sokáig materialista voltam, de olyan sok nulla valószínűségű pozitív esemény történt velem, velünk, hogy ez már "szignifikáns", vagy legalábbis elgondolkodtató.

Megtanultam relaxálni, meditálni, és alázattal KÉRNI.

A meditatív állapot (ilyen a mély imádság is) alkalmas arra, hogy érezzük a Gondviselés jelenlétét. Nem kell feltétlenül azt hinni vagy keresni hogy 1 "db" Jóisten majd időt szakít pont miránk. A rendszer sokkal bonyolultabb, de a lényeg a szeretet, a jószándék, és a fejlődésünk érdekében vannak elvárások is velünk szemben.

Tehát a "jelenlét" szubjektív érzése lehet sokféle, de van objektív látszatja, haszna, eredménye.