Hogyan rázzam fel magam? Hogyan ráznátok fel magatokat?

Szia! Nekem is vannak ilyen napjaim, ilyenkor nem erőltetem nem csinálok semmit csak a gyerek dolgait. Én is néha eléggé unom a társaság mentes napokat, és úgy veszem mindig észre, hogy a kisgyerekes anyukák nem szeretnek ismerkedni inkább elvannak magukban, amit itt olvastam is párszor. Pedig jó lenne vkivel jót dumcsizni meg ilyenek. Mostanában szoktam nézni ilyen ingyenes programokat ahová el tudunk menni a kisfiammal, de az se mindig van, a többi meg drága az én pénztárcámnak...

Itt a tavaszi fáradtság.. sajnos. Igen, ez nálam is néha előjön, ilyenkor tényleg nincs az embernek kedve semmihez. Ha halaszthatók a dolgok, nyugodtan hagyd most ki, majd esetleg holnap, vagy utána megcsinálod. Pihenj egy kicsit, esetleg sétáljatok csak ketten a babával, menjetek el kicsit nézelődni, kikapcsolódni... Én is néha így teszek, pedig nálunk már 4 gyerek van, de a napi rutinba bele lehet néha unni, ilyenkor fogom a kislányomat és elindulunk. Esetleg keresd meg a régi barátokat, hiszen azért, mert neked kisbabád van, azért nem kell feladnod a kapcsolatot velük.

Én már gyesen vagyok, okt.-ben volt 2 éves a kisfiam. Én is hasonló cipőben járok, szinte folyamatosan kedvetlennek érzem magam. Nekem sincsenek barátaim, elköltöztünk másik városba a férjem munkája miatt, nem igazán ismerek senkit. A próbálkozásaim sorra kudarcba fulladnak. Szeretnék már dolgozni menni, de nem találok munkát. Viszont mindig próbálok pozitívan gondolkodni. Nem akarom, hogy a gyerekeim (2 van) azt lássák, hogy egy "depis" anyukájuk van. Ennek ellenére el szokott szakadni a cérna. Ilyenkor a páromra próbálok támaszkodni, vagy neten próbálom meg felkeresni a régi barátokat, ismerősöket egy kis dumcsira, tanácsért. Pénzt nekünk sem nagyon van, ezért is kéne a munka, meg a társaság miatt is. A játszóteres anyukákkal nálunk is ez a helyzet. Nem barátok. Néha cseverészünk, de ennyi.

Ok, benne vagyok. Kiskőrös.

Sopron :-)

Első vagyok! Budafokon lakom.