Nem szeretem a babám?

Van két gyerekem,a kisebbik 8 hónapos.Nem nagyon akartam őt megtartania kis korkülönbség,a házzasságom válsága,és egyéb tényezők miatt.Amikor megszületett,elég komoly depim lett,ami ugy a gyermekágyi időszak után csökkent,de igazi érzelmeket csak 5 hónapos kora körül kezdtem el érezni iránta.A szülés utáni depresszióm elég durva volt,mindenért őt hibáztattam,amikor a férjemmel veszekedtünk nem egyszer mondtam azt is hogy gyülölöm mind a kettőjüket :-( Volt hogy szabályos késztetést éreztem hogy megüssem.Persze soha nem tettem-tenném meg,de amikor éjjel sokadjára kelt fel,minden bajom volt,ezer problémám,és amikor elkezdett sirni ilyet éreztem.:-( Ez szörnyü érzés.Nem tudom érzett e már ilyet valaki közületek.

Most 1-2 hete megint előjöttek ezek az érzések,és fogalmam sincs mitől.Rettenetesen ingerült vagyok vele,főleg amikor harmadjára kelti fel az egy hete lázas nagyobbik lányomat a visitásával... Egyébként mindent megkap,semmiben nem szenved hiányt,sokat nevetgélek vele,és normál körülmények között sokat szeretgetem is.Ha kettesben vagyok vele,akkor mindent szépnek és jónak látok,de ha mindkét gyerek épp visit,vagy felkelti a kicsi a nagyot akkor nagyon ki tudok akadni:-( Sokszor gondolok arra most megint mennyivel könnyebb lett volna a z életem ha ő később születik.

Bocsi hogy hosszu lett és kusza,remélem azért érthető voltam. :-(((