Nem szeretem a babám?

Mindenkinek nehéz akkor, ha nincs egy olyan külső dolog, ami felfrissíti és pozitív dolgokkal tölti fel. Mindenkinek ez más, nekem pl. a sport, a szépítkezés vagy az olvasás.

Eleinte lelkiismeret-furdalásom volt, de rájöttem, hogyha nem adom meg ezt magamnak, akkor a család issza meg a levét. Mindenképp megéri saját örömforrást találni és abban létezni, mert a mindennapi dolgok és a mókuskerék,a peluscsere és a "megint kiborította a vizet" totál kiszívják az ember energiáit.

Ha hormon problémát sejtesz, akkor mindenképp egy kombinált vérvizsgálat kell, illetve egy endokrinológus szakorvos.

Hm, csodálkozom, hogy ennyien beleesünk ebbe a problémába...

Én is nagyon durva szülés utáni depresszióban szenvedtem. Én ott akartam hagyni a babám a kórházban. Sajnos nekem már ott kijött. (császáros voltam) amikor meg hazajöttünk, teljes csőd, nem aludtam, nem beszéltem, csak állandó gyomoridegem volt, és sírtam. Rá sem bírtam nézni a babámra, anyósom volt itt 2 hétig, utána meg anyukám, ők látták szinte el a babát. De azért szoptattam. Elmentem pszichiáterhez, és jobb lett, de néha még rám szokott törni sajnos az érzés, csak már korántsem ilyen erősen, "csak" annyi, hogy nagyon nem kellett volna nekem még gyerek. A Férjem megértő, és imádja fiúnkat, és én vele tök higgadt és normális vagyok. Én inkább magamban vezetem le a feszültséget, vagy megiszok egy pohár bort, vagy áthívom a barátnőmet. Ne a Férjeden töltsd le, semmiképpen sem, és ne is a babádon! Nekem is nagyon nehéz volt ez, de imádom a Férjem, és ha amikor hazajön egy fárasztó nap után a munkából a családjához, akkor ő sem ezt szeretné kapni, hanem egy mosolygós, boldog és kiegyensúlyozott családot, így ő is szívesebben jár haza, és van veletek. Ha sokáig igy megy ez, talán menekülni fog. Sajnos nem egy ilyet ismerek... Keress fel egy pszichiátert, ha gondolod, megadom az enyémnek a számát,nekem segített!