Mi a véleményetek a kötődő nevelésről?

A kérdésedre reagálnék először. Én úgy látom már a 2 éves fiam mellől, hogy nem kell attól tartanod, hogy a sok ölelgetéstől, az igény szerinti szoptatástól önállótlan lenne a babád. Az én fiam mindig jelezte, hogy most cicit kér, ölelést kér, és később már azt, hogy hagyjam békén. Most, 2 évesen, ha a játszótér kapuját kinyitom, már el is tűnik szem elől a kölyök, annyira nem nőtt a szoknyámhoz. Abszolút önálló. Evésben, játékban, a világ felfedezésében. Persze, ha elesik, sérelem éri, vagy csak pihenésre vágyik, akkor megkeres a játszin, és megölelget. Sertepertél körülöttem, megvigasztalódik, aztán tovább játszik. Persze az is hozzátartozik, hogy kezdettől mindig csak akkor voltam mellette a játszótéren, ha igényelte. Én magamtól nem ajnároztam soha. És szerintem inkább ez számított.

Mi már ugye beléptünk a dackorszakba, és ebből kifolyólag vannak hisztik napi szinten, amivel meg kell birkóznunk. Én akkor is inkább a vigasztalás pártján állok, és jöhet hozzám megölelni attól még, hogy nem kapja meg, amit szeretne. És él is mindig ezzel, jön és villámgyorsan meg is nyugszik. Nem kapja meg, amit szeretne, de sokkal könnyebben elfogadja, elviseli, ha ölelés, vigasztalás jár vele.

A kötődő nevelés alapja szerintem nagyon jó. Én ugyan nem alkalmazom, inkább a saját fejem után megyek, vagy még inkább a saját ösztöneim után. Én is azt gondolom, hogy a természeti népektől sokat lehet tanulni. Nézd meg a "Babák" c. filmet. Az afrikai törzsben az anyuka igény szerint szoptat, és mindig a gyerek mellett van. Amikor a gyerek őt akarja, akkor ott van neki. Mégis az a gyerek az, amelyik a legönállóbb és talpraesettebb lesz 1-2 év múlva. És ő is hordozóval közlekedik.

Hát ha a kötődő nevelés azt jelenti, hogy körbeugráljuk és minden látható vagy vélt igényét kielégítjük...nos mi így neveltük-neveljük a lányunkat. Akkor evett-ivott amikor akart ő maga alakította ki a napirendjét ami felettébb jól sikerült :) Hordozókendőben hordoztuk, csak egészen piciként volt kocsiban és még sorolhatnám.

Abszolút nem nőtt a fejünkre! 2 éves lesz, értelmileg-fizikailag 3 éves szinten áll szakember szerint (elvittem felmérésre mert féltem nem hiperaktív-e olyan kis nyüzsi). Simán jön megy, eszméletlen talpraesett, a pékségben kiválasztja mit szeretne, folyékonyan beszél, önállóan játszik, kezet és fogat mos stb.

Nyitott, barátságos, beszélgetős-mondókázós és felettébb

huncut a kisasszony. :)

Az más kérdés, hogy még szereti és igényli a dajkálódást, és a melegfront nagyon megviseli (engem is) akkor bizony nyüszi egész nap. Akkor rajtam lóg :)

Összegezve a kötődő nevelés nem rontja el a gyereket, de nem szabad magadhoz láncolni. Ne irányítsd, hanem legyél mellette, ha szüksége van rád (amikor már mászik-jár stb)had fedezze fel a világot de tudja, hogy számíthat rád. Későbbiekre még. Ha valamit mondasz vagy megígérsz neki mindig tartsd be. :)

Remélem, hogy a későbbiekben ez a nyílt bizalom, szeretet meg fog maradni :) S bár most léptünk a hisztis korszakba azért csak anyuka és apuka tudja átsegíteni, mindig hozzánk jön ha valami frusztrálja.