Akik a kötődő nevelést részesítik előnyben, azoknak nem volt nehezebb beszoktatni a gyerkőcöt bölcsibe, oviba? Elsősorban a bölcsi érdekelne.

Én is kaptam már megjegyzést a nevelésemre. Olyantól még nem, akinek a kapcsolatát a gyerekeivel mintaértékűnek vagy követendőnek találnám. Úgyhogy kicsit sem győztek meg, baj a kötődő nevelés.

A másik egyébként szomszéd néni tapasztalata, 2 lánya van, a nagyobb külön szoba-külön ágy, sírni hagyni, nem kényeztetni típusú nevelést kapott. A kicsit viszont hordozta éjjel nappal, az ágya végében aludt még kisiskolásként is, szoptatta. És nem találod ki, melyik lett önállóbb és magabiztosabb, problémákon könnyen átlépő ember? A második. Úgyhogy szomszéd néni bánja, hogy az elsőnél a könyvekre hallgatott. És nem a megérzéseire.

Egyébként szakértők is azt mondják, hogy fura módon, ha kielégíted ezt az igényét a babának, akkor magabiztosabb lesz. Mert olyan bizalmi kapcsolat alakul ki.

Ja és az jutott még eszembe, amikor a fiam elkezdett bepisilni éjszaka, és én azt gondoltam lelki probléma, aztán kiderült, hogy cukorbeteg. A gyerekorvos azt mondta, ha első reggel felhívom, hogy éjjel bepisilt a fiam, azonnal mondta volna, hogy cukorbeteg, mert létezhetetlen, hogy lelki baja legyen és bármi úgy megviselje, hogy ez tünetekkel jelentkezzen. És hozzá teszem, példaértékű, ahogy a cukorbetegségét- inzulinozást, diétát kezeli. Úgyhogy nekem már ezért megérte így nevelnem. Mert nincs hadakozás.

Az én fiaim egyébként nem szoktak be az oviba, mert szeretnek velem és otthon lenni. De a közösségbe, a közösségi normákhoz azonnal igazodtak, soha nem volt probléma. Tehát csak annyi, jobban szeretnek velem lenni. És örülnek ha szünet van, vagy hétvége, de még annak is,ha betegek. De szerinted ez baj? Én annyira azért nem bánom, ha lelkem mélyére nézek.