Mi a véleményetek a kötődő nevelésről?

ha óránként akar enni a baba, nem feltétlen éhes, és enni akar.

Attól, hogy a tej folyékony, a kicsik ugyanúgy szomjasak lesznek tőle, mivel azért édes az a tej. Szóval lehet, hogy egyszerűen szomjas. Sógornőm meg szokta teáztatni, mert rájött, hogy nem is éhes csak szomjas a kis picurka.

A kendőben hordozás meg, kinek, mi. Nekem ha lesz gyerekem én biztos nem fogom ilyenben hordani, mert egyszerűen nem szimpatikus ez a hordozási módszer.

Minden gyermek más. Ha vannak gyerekek a közeledben , és nem csak a tied akkor látod hogy van olyan aki 3 évesen sem ereszti el az anya szoknyáját vagy mint az én kislányom akit barki kezébe bele nyomunk és élvezi az idegent, jól megnézi, megtapogatja.

èn nem vagyok híve annak hogy a gyerek rajtam lógjon reggeltöl estig, és nekem azért ne legyen életem mert még félévesen is a csöcsömön lóg reggeltöl estig. de ha olyan gyerek lenne aki nagyon kötödik hozzám, akkor többet karba venném. De a kislányom ezt nagyon keveset igényli, általában este felé kezd el csak bújni is.

Szóval hiába nem veszi kézbe, hadja magára valaki a gyerekét ha az anya centrikus. és hiába akarod magadmellé láncolni ha az szabadságot akar.

pl barátnöm a kisfiát le sem tudja magáról vakarni, 1 éves de más kezébe sem veheti, pedig anyuka nem ezt szeretné, de ö ilyen baba.

Szerintem nem fognak a"fejünkre nőni"!Az első fiamat úgy neveltem,hogy ne legyen túl erős az bizonyos "kötődés"!És ahogy megnőt /12éves/ már megölelni sem lehet:(A picit aki 6 hós azt amikor tehetem ölelgetem,puszilgatom,nem vigyázz rá senki más csak néha az apuka,de az is csak ritkán!Szerintem és ez csak az én véleményem,hogy már most érezzék a gyerekek,hogy ránk mindig számíthatnak,majd!

Bocsi,ha nem pontosan a kérdésedre válaszoltam,de én így értelmeztem:)

Nálunk ez úgy működött, hogy sok módszert kipróbáltunk mert lányomnak volt olyan időszaka amikor nem akart hízni. Próbáltuk csak fél órát szoptatni és utána két óra elteltével szoptatni stb. Nálunk az igény szerinti szoptatás vált be. Mert a szoptatás a babáknál nem csak táplálék meg folyadék pótlás, hanem az anya közelségét is jelenti. Az én lányom pont ma kereken 6 hónapos és nem lóg non-stop a cicmen, de nem is korlátozóm akkor és annyit szopik amikor szeretne és addig ameddig gondolja. Tény a legelején volt kicsit húzósabb főleg 6 hetes 3 hónapos korában de akkor rengeteget is nőtt és kellett az energia neki és ott sokat cicizet. Én azt az elvet vallom, hogy a gyerek nem egy gép amire minden "sablon" szerű dolgot rá lehetne húzni és mi felnőttek sem mindig ugyan akkor és annyit eszünk. Akkor náluk ez miért nem lehetne. A hordozásról kezdetben én sem tudtam volna elképzelni, hogy hordozzam, de amikor elmentünk először sétálni, hogy én ezt a babkocsit a harmadikról nem tudom levinni. Vettem egy kendőt és azóta meg a kocsit elképzelni. Tetszik, hogy szabad mind a két kezem látom a lányomat.

De ez mindenki saját maga döntheti el, hogy melyik a jobb.

szerintem az eredeti természetes módszereket kell követni ezekben a kérdésekben. Mit csinálna egy ősember, vagy emberszabású majom? Persze, hogy etetné a babáját, ha az akar, és ki nem engedné a kezéből. Ez a kötődés adja meg a biztonságot a gyereknek, nem ilyenkor kell önállóságra szoktatni. Ha a szülő megadja neki ezt a biztonságot, az önbizalmat ad neki és emiatt majd önállósodik magától.

Valaki feljebb azt írta, hogy nem akarja, hogy azért ne legyen élete, mert a gyerek rajta lóg fél éves koráig. Hát könyörgöm, mi az életed, ha nem a gyereked ennyi idős korában?

Utolsó! A kötődő nevelés nem feltétlenül azt jelenti, hogy rajtatok kívül senki nem vigyáz rá, az pedig természetes, hogy egy 12 éves fiú nem szereti, ha anyukája ölelgeti. :)

Ez az egész kötődő nevelés egy elég komplex nevelési rendszer, nem csak a hordozás, együttalvás, igény szerinti, lehetőség szerint évekig tartó szoptatás tartozik bele, hanem a környezettudatosság (mosható pelenkák), "Erőszakmentes Kommunikáció", és a hagyományos iskolarendszer elvetése is, köreikben nagyon divatos a Waldorf-pedagógia, de sokan otthon tanítják a gyereküket.

Úgy gondolom, amíg csak a csecsemő igényeinek a kielégítéséről van szó, addig semmi probléma. Össze lehet ezt hangolni a család életével. Nekem egyéves a kisfiam, sokáig hordoztam, most már csak a tömegközlekedéshez, az együttalvás viszont nem igazán jött be. Lassan szeretném elválasztani, most vagyunk az éjjeli szopi elhagyásán, eddig könnyebben megy, mint gondoltam. Ennek elnére egyáltalán nem ítélem el, ha valaki máshogy csinálja.

Azt már valahol viccesnek, de még mindig ártalmatlannak tartom, hogy 50 ezerért mennek Erőszakmentes Kommunikáció tanfolyamra, de ez még mindig mindegy. Amit tényleg nagyon veszélyesnek érzek, az a köreikben dúló elitizmus. Eszméletlen dolgokat lehet olvasni a kötődően nevelő fórumokon, pl. "A mi gyerekeinket soha nem fogják megérteni azok, akiket nem kötődően neveltek." illetve "Otthon tanítom, de vizsgázni sem szeretném bevinni a körzeti iskolába, mert hogy jön ahhoz az iskola, hogy véleményt mondjon az ÉN GYEREKEM fejlődéséről?"

Összegezve azt gondolom, a kötődő nevelés is addig jó, amíg természetes. Tök jó, hogy egyre kevésbé divat a gyerek betörése, és terjed az a szemlélet, hogy az ő igényei is jogosak, de ezzel is át lehet esni a ló túloldalára, ami már taszító.

Ja, és az indító kérdésre válaszolva: a csecsemőkor nem a fegyelmezés ideje, attól, hogy megeteted, ha éhes, és felveszed, ha sír, nem fog a fejedre nőni. Az később kezdődik valamikor a durva beszéd, a hiszti és a szülő megütésének eltűrésével.

szia,

nos ez valóban gyermek és szülő függő. mi az elejétől kezdve úgy álltunk hozzá, hogy egy életre való, nem csak a szüleitől függő gyermeket szeretnénk nevelni, mert mi is ilyenek vagyunk és így is élünk. igyekeztünk ezt mindig az adott élet korához és éppen a világhoz és hozzánk való hozzá állásához igazítani.

pici korától aludt a nagyszülőknél, heti 1-2x pár órára mindig elvihették. igyekeztem megteremteni az egyensúly a kicsi és Apa között, ami az elején azért nehéz volt. korától függetlenül utaztunk, vittük magunkkal, de volt olyan hogy itthon hagytuk egy hétvégére. tavaly nyáron egy hétre elengedtük Apósomékkal nyaralni, a munkám miatt évente 2-3x egy hétre külföldre kell utaznom, amikor a férjemmel marad vagy amíg Ő dolgozik a nagyszülőkkel. 6 hónapos korától hagytam, hogy egyedül játsszon, ha jól elvolt, a játszótéren sem lógok folyton a nyakán, nem fogom állandóan a kezét, hagyom had tapasztaljon meg jó és rossz dolgokat egyaránt a saját bőrén, persze csak annyira amennyire a kora engedni. a szoptatás részéről sajnos nem tudok nyilatkozni, mert nem volt tejem, így nem is szoptathattam. én kengurut használtam fél éves koráig. úgy érzem attól, hogy mi vagyunk a szülei hagynunk kell, hogy az önállóságot is tanulja!! mára egy 2,5 éves fickó, akit nyugodt szívvel hagyok a családra, ha el kell utaznom, vagy dolgom van. elvihetem bárhová magammal, nem kell attól tartanom, hogy jelenetet rendez (persze nálunk is vannak dac korszakok, de igyekszünk megoldani őket), hagyunk egymásnak teret otthon is, rengeteget tanulunk egymástól. lehetek vele egy kicsit gyerek :) Ő pedig viselkedhet a maga szintjén úgy, mint a nagyok :) eddig bejött ez a módszerünk, meglátjuk mi lesz később. az érzelmeit mindig kimutatja, ölel, puszil, mondja hogy szeret bennünket, ha éppen szomorú vagy mérges. igyekszem nagy hangsúlyt fektetni arra, hogy ne szégyellje kimutatni és kifejezni az értéseit!! egyszóval én vagyok a neveljük a gyerekünket a szoknyánk mellett elv mellett, mert attól, hogy Ők a gyermekeink és mi vagyunk a felelősek a fejlődésükért még Ők is kicsi emberkék!!

Ági

Na hát én pl nem értek egyet azzal-vagyis én nem tudnám csinálni-hogy hordozom és szopik éjjel-nappal-viszont sokat van klézben,ha kéri felveszem,este ha még nem álmos,nem vágom be a szobájába h "már pedig alszol",figyelek az igényeire,sokat puszilgatom,babusgatom.

Az ismerőseim nagyon nagy többsége inkább "betöri" a gyerekét,Suttogó és társaik.

Na most az én lányomat lépten nyomon dícsérik,hogy milyen kiegyensúlyozott,látszik,hogy boldog,harmonikus a kis élete,gyakorlatilag nem sír,(pedig első 3 hónapban nagyon síros volt).Az említett ismerősök babái viszont naphosszat nyűglődnek,én uyg gondolom amiatt,mert próbálnának több szeretetet és törödést kicsikarni a szüleikből,illetve azért mert nem érzik magukat biztonságban illetve nem érzik azt,h bármikor számíthatnak a szüleikre,hiszen esténként is magukra hagyják őket.