Gyerekesek! Mennyire segítenek be a nagyszülők és hogyan?

Mi gyűlöljük egymást anyósommal, semmilyen kapcsolatot sem tartunk már lassan 3 éve. Be nem teheti ide a lábát de mi se tesszük be oda.

Anyukám meg rapszódikus. Ha nekem olyan dolgom van amit másképp nem tudok megoldani, akkor jön. De van, hogy hónapokig nem látjuk. Érdekes ember, de én így szoktam meg. Arra, hogy kiszakadjak, kikapcsolódjak, sajnos nem segít senki, szabikkal próbálok ügyeskedni, de többnyire nem jön össze mert mindig akkorra lesz beteg a gyerek...

Nálunk a nagyik nem ingyencselédek, eszembe nem jutna, hogy takarítson ki helyettem vagy vágja le a füvet. Kb a pofámról lesülne a bőr.

Ha jönnek, akkor unokáznak, de mivel nem is ingyen bébiszitternek "tartjuk őket", így velünk is beszélgetnek, bográcsozunk stb.

Nyilván ha valami van és el kell ugrani a gyerekért vagy nem tudunk valamit megoldani akkor besegítenek.

Imádom ezeket a kommenteket. :D "A szüleink nem ingyen cselédek.... de azért ha valami hirtelen van és vigyázni kell a gyerekre, vagy menni érte, akkor mennek." :D Legalább gondolnátok át mit írtok le bakker.

A kérdésre válaszolva: A szüleink 200 km-re élnek tőlünk két ellentétes irányban. Anyósom idős, már nem tud vonatra ülni, vezetni meg sosem tudott. Abban segít, hogyha megyünk, vagy a férjem munka miatt arra jár, akkor felpakolja pár napi kajával. Én ennek is nagyon örülök.

Anyuék még dolgoznak, így ők nem utazgatnak olyan könnyedén és a távolság miatt a mindennapi logisztikában sem tudunk rájuk számítani. Szintén abban tudnak segíteni, hogy előre megbeszélten néha vigyáznak a gyerekekre egy-egy nap, vagy hoznak/küldenek néha kaját. Illetve ha nagyon elmaradunk a ház körüli teendőkkel, vagy valamihez több kéz kéne, akkor eljönnek egy-egy napra és kicsit besegítenek. Anyu, vagy a nagymamám lefoglalja a gyerekeket, apu meg "dolgozik" velünk, esetleg anyu főz, vagy hoznak előző nap megfőzött kaját, így azzal nem kell bajlódni. Ilyen egy évben kb. kétszer van, de akkor már tényleg ki sem látunk a teendőkből. Szerencsére nem úgy fogják fel, hogy cselédnek tartjuk őket, szívesen segítenének többet, ha közelebb élnének.

Egyébként fizetett segítségünk van. Takarításban heti kétszer, a gyerekek logisztikázására pedig bébiszitter ugrik be, ha szükséges.

Én kértem, hogy semennyire se tegyék, mert anyósom segítsége annyira volt jó, mint egy hátba vágás, pl takarítás címén fontos papírjainkat dobta ki, meg átrendezte a fiókokat, hogy neki hogy tetszik. Egyébként a férjem kért tőle segítséget, míg kórházban voltam, és arra jöttem haza, hogy semmit se találok.

Ő a város másik felén lakik, szívesen jönne minden nap, de annyira önfejű, és mindent felülbíráló ember, hogy nem bízzuk rá a gyereket.

Anyukám messze lakik, de őt is kértem, hogy ne segítsen, mert ő meg szervezkedős, azt hiszi, segít, de igazából intéz nekünk ötször akkora problémát. Pl valahogy fél szóban mondtam, hogy hideg a padló, pár nap múlva hívott, hogy ekkor meg ekkor legyek otthon, mert rendelt nekünk szőnyegeket, akkor hozzák ki, ennyibe került, majd készpénzben fizessek a futárnak, mert úgy beszélte meg.

Szóval ha a segítség valóban segítség lenne, annak még örülnék is, de az ilyennel sokkal több bosszúság van, mint tehermentesítés.