Feleségem szeretne 2. gyereket, én egyáltalán nem! Ti hogy egyeztetek meg?

Engem is az érdekelne, hogyha az egzisztenciális kérdések nem játszanának, akkor egyébként vállalnál-e?

Nálunk más miatt jött a lehetséges tervmódosítás. Anyagi értelemben mindketten jócskán beletettük a magunkét az alapok megteremtésébe és két gyerek volt a terv. A férjem részéről három, de nyitott volt arra, hogy megálljunk kettőnél. Aztán megérkezett az első kislányunk, aki brutálisan megborított az életünkben mindent. Engem lélekben totál taccsra vágott a szituáció és én is az a "szégyen" anya lettem, aki azért ment vissza viszonylag korán heti 1-2 napokra dolgozni, hogy feltöltődjön. Mondjuk az én fizetésem mértéke azért látszik is a családi kasszában, így kellemeset a hasznossal... Sok oldalról átrágtuk, zömében szabin volt a férjem, amikor én dolgoztam, így igazi csapatmunka lett az, hogy mindketten jólérezzük magunkat a helyzetben. Rendbejöttünk és jött a vágy a második babára. A férjem rámbízta, én sokáig úgy voltam vele, hogy nem bírnám és hogy csatlakozzak a sztoridhoz: ha a férjem sosem lenne itthon, két állásban kéne dolgoznia, hogy eltartson minket és nem tudná kivenni a részét a szülői teendőkből, SOHA nem vállaltam volna be a másodikat, akkor sem, ha a lelkem vágyott rá. Nekem az nem élet, hogy apuka robotol, én meg otthon próbálok túlélni a gyerekkel/gyerekekkel, szóval őszintén nem értem a feleségedet. Ebben a helyzetben ki/mi a boldog?

Nem lesz harmadik gyerekünk, ahogy én soha nem is szerettem volna, beigazolódott, hogy nem is nekünk való. A férjem is egyetért, de abban is egyetértünk, hogy amióta picit nagyobbak, nekünk könnyebb, hogy ketten vannak és szórakoztatják egymást, nem mindig csak mi vagyunk kéznél.

Ennek ellenére azt mondom, hogy üljetek le, ha kell kétszer, négyszer, tízszer átbeszélni az érveiteket, hogy pontosan megértsétek egymást és ne menjetek el egymás mellett a döntésben.

Nálunk a férjem szeretne 2. gyereket, én nem. Nem egyeztünk meg semmiben régebben. Mert pontosan tudtuk hogy semmit nem tudunk a témáról, és kár ezt előre számolgatni amíg azt sem tudjuk milyen az élet 1 db gyerekkel.

Na most már tudjuk, és én abban is biztos vagyok, hogy nem szeretnék már. Így nem is lesz. A férjemnek is fontosabb a meglévő családja, én és a lányunk, minthogy mindent eldobjon egy nem is létező, majdani gyerek miatt. Mármint írják itt sokan, hogy a kérdező felesége majd akkor jól elhagyja és csináltat mással még gyereket. De egyrészt nem is kapkodnak a férfiak az elvált, gyerekes, minimálbéres asszonyok után. Másrészt a mozaikcsalád az már soha nem lesz olyan, mint egy nukleáris család. Aki egy olyan idillre vágyik hogy papa-mama-gyerekek, az szerintem inkább lemond a több gyerekről, mint hogy az idillből papák-mamák-ramdom mostohagyerekek felállás legyen.

Kérdező, a leírás alapján teljesen egyértelmű, hogy nem kéne több gyereket vállalnotok. Nem is értem a feleségedet, fogyatékos hogy nem látja át hogy nem jön ki a matek? Mondd meg neki hogy nem fogsz semmi plusz bevételi forrást "kitalálni".

A feleséged gazdag családból jön, megtehette, hogy olyan tanulmányokat folytasson, amivel később keveset keres, de gondolom, szereti a szakmáját. Nagyban támaszkodik most is valakire, rád, a sok munkádra és babázni szeretne még. Beszélj vele, hallgasd meg. Neki nehéz lesz elvonatkoztatni attól, amiben nevelkedett.

Te pedig gürcölsz és már pihennél, látod a karriered végét, így új terveket kell együtt kitalálnotok.

A nyers adatok szerint 10 év múlva a meglévő gyerekre is kevesebb pénz jut, a feleséged sem tervez szakmát váltani több fizetésért.

Így az érzések ellenére sem célszerű újabb gyereket vállalni.

Nem lehet ezt előre megtervezni igazán. Én egyet se akartam, a férjem kettőt. Lett 1, azóta ő se akar többet, én egy pillanatra belegondoltam, mi lenne ha és gyorsan el is hessegettem a gondolatot... :) Mi ketten éppenhogy meg tudunk bírkózni az eggyel is, több gyerekhez nem tudom milyen szupererővel kell rendelkezni, de nekem olyan nincs.

Ebben nem igazán van kompromisszum, valamelyik félnek engednie kell, aztán mindkettőnek a döntés következményeivel kell élnie.

Nálunk az a szabály, hogy 2 igen kell az "igen"-hez, szóval csak akkor lenne második, ha mindenki ugyanúgy akarná. A vétójog nálunk teljes mértékben működik másban is. Ha valamelyikünk nagyon nem akar valamit, azt nem toljuk át, hanem elvetjük, újragondoljuk, mást találunk ki stb.

Ráerőltetni ilyet a másikra nagy bajokat hozhat, akár a család széthullását eredményezheti, ami a gyerekeknek se jó.

Mindenképp ezt tartanám szem előtt a vágyakozó fél helyében.

Kérdező, én értem, amit mondasz, de azért ez nem így működik, hogy nekem 8 év múlva feleennyi bevételem lesz es kész, és csak ülök és nem kezdek ezzel semmit. Hát tanulj ki akkor valami mást. Alapíts rendes ceget, ahol te alkalmazod azokat a fiatalokat. Találj ki valamit. Én sem szeretnék ilyet hallgatni a férjemtől, hogy x év múlva feleennyi pénzből kell élnünk. Arra kell törekedni, hogy legalább ugyanannyi maradjon.

A gyerekkel kapcsolatban ha te nem szeretnél, akkor nem és kész. Ebben nincs kompromisszum. Meg kell értenie.

Amúgy ha olyan jómódú családból jön, akkor hogyhogy csak minimálbéres állása van?? Miért nem tanult valami rendes dolgot utazgatás helyett? Nekem ez nagyon fura, mindkettőtök hozzáállása elég fura.

#48

Ő már gürizett eleget. Én úgy értelmeztem, hogy a főállása is elég fizetést ad ahhoz, hogy már 40 felett visszavegyen a tempóból, egy gyerek mellett, még úgy is, hogy a neje minimálbért keres.

Itt az ideje, hogy a neje agyaljon jólfizető álláson, mert eddig mindent a kérdező teremtett meg.

Nagyon szomorú, hogy sokak szerint a férj dolga halálra güriznie magát.