Bevállalnátok úgy a babát, ha anyagilag teljes mértékben a párotoktól függnétek?

Nem tervezetten teherbe estem (védekeztünk, ezzel kapcsolatban nem szeretnék kommenteket, szemrehányást, számonkérést).

Alapjáraton én már évek óta szeretnék kisbabát, párom is mondogatja egy ideje, viszont kettőnk közül csak neki van bevétele. Anyagi problémáink nincsenek, sőt, kb. ha rangsorolnom kéne, a felső 1%-hoz tartozik/tartozunk. Viszont mint írtam, ez neki köszönhető, nekem ehhez semmi közöm, az előnyeit tapasztalom maximum. Az én nevemen egy lakás van csupán, az is a szüleimnek köszönhető (továbbtanulás miatt költöztem Budapestre, ésszerűbbnek látták, ha vásárolnak, minthogy fizessék az albérletet éveken át).

2 éve vagyunk együtt, nagy a szerelem. Dehát minden kapcsolat, házasság elején az, aztán mégis több, mint a fele válással végződik... Nem így indulok neki, nem azt várom, mikor akar szakítani, de ez is ott van, mint lehetőség. Viszont a másik oldalon meg az van, hogy én már kamaszként is imádtam a babákat, gyerekeket, mióta együtt vagyunk, azóta még jobban érzem azt, hogy őt szeretném a gyerekem apjának, vele tudom elképzelni a családalapítást... Csak hát nem ennyire hamar gondoltam ezt, nem úgy, hogy ami pénzt költök, az nem a sajátom. Mert ha pl. fél év múlva azt mondaná, hogy megismerkedett valakivel, akibe beleszeretett és a mi kapcsolatunknak vége, akkor konkrétan én úgy tudnék megélni, ha újra a szüleim támogatnának anyagilag.

Ha ti kerülnétek ilyen helyzetbe, hogyan döntenétek?