Bevállalnátok úgy a babát, ha anyagilag teljes mértékben a párotoktól függnétek?

29, nem azt írtam, hogy "képes vagy értelmes mondatokat fogalmazni, leírni". Ne manipulálj. Azt írtam, aggályos gondossággal fogalmazol. A stílusra tettem megjegyzést. A másik, amit mondtam, hogy a aztori alapelwmei mindig ugyanazok. Gazdag idősebb pasi, fiatal egyetemista, és a szülők is mindig előkerülnek.

Ennyi. Ha a kérdés valódi, akkor nem kell az én kis tűnődésemmel foglalkoznod, nem?

Őszintén szólva, bár ha én személy szerint ebben a helyzetben lennék, nem tartanám meg a gyereket, azt látom, hogy te annyira máshogy vezeted az életedet, mint én, hogy valójában nem tudnék okot mondani arra, hogy miért ne tartsd meg a saját prioritásaid alapján. Mert az egy dolog, hogy én nem vállalnám be, de én ezt az egész életet nem vállalnám be. A felvázolt életed megnézve nem látom azt, hogy mikor fognak változni a körülmények, ami miatt később biztosabb lenne meghozni ezt a döntést. Legalábbis ebben a kapcsolatban. A párod 42 éves, kb. 62 éves lenne, mire ez a gyerek érettségizne, 65-67, mire elvégezne egy egyetemet. Azért ha kitartotok egymás mellett és gyereket szeretnétek, szerintem nem kellene kb. 3 évnél tovább húzni. Ha most végzel az egyetemen, 3 év alatt hova jutsz ahhoz képest, mint ami az ő általa kettőtöknek megteremtett életszínvonal? Nekem nem a baba bevállalása nem tűnik tarthatónak, maga a kapcsolat nem tűnik tarthatónak. És ezt magamról tudom is, nem is kezdtem volna soha ilyen kapcsolatba, egyáltalán nem vonzott. Ha viszont neked ez nem szempont, és ez jó, akkor tényleg azt a kérdést tenném fel, hogy mi változna még 3 év alatt?

Azért leírom a saját nézőpontomat is, aztán meglátod, hogy te mennyire azonosulsz azokkal az indokokkal. Egy annyira kiszolgáltatott kapcsolatba, ahol én semmit nem teszek hozzá a közös élethez, én nem szülnék gyereket. Úgy, hogy még soha sem dolgoztam, nem szívesen szültem volna gyereket, bár ha becsúszott volna, egyetem végén már megtartottam volna (igaz, addigra én már kb. 2 éve félállásban dolgoztam). Ha a diplomás gyed mellett lett volna egy lakáskiadásnyi bevételem, egész biztosnak éreztem volna a helyzetemet, jelenleg, a max. gyedet kapva se lenne sokkal több saját pénzem. Ha a kapcsolatunkat nem érzem stabilnak, nem gondolom úgy, hogy egy életre egymás mellett maradunk, akkor nem vállaltam volna be a gyereket, mert nem akartam volna elvenni magam elől a lehetőséget, hogy az igazival éljem ezt meg, és 23 évesen egyáltalán nem éreztem volna ezt az utolsó lehetőségemnek. (Mondjuk pont emiatt én eleve nem kezdtem volna egy nálam majd' 20 évvel idősebb emberrel, ezt írtam is.)

Tegyük fel ,hogy nem kamu.

Biztos nem tudnék ilyen életet élni, mint te, ennyire függeni valakitől pénzügyileg.Gyakorlatilag olyan ,mintha a luxus prostija lennél, vagy neked lenne sugárdaddyd. Van aztán gyomrod...gyereket ilyen csupasz seggel aztán végképp nem vállalnék, persze el se jutnék addig, hogy ilyenen kelljen gondolkodnom.

Szerintem az buktatja meg a sztorit, hogy felelősen akarnál gondolkozni, de elejted a kicsit sem magad által megteremtett életszínvonalbeli elvárásaidat (aminek szerintem a kérdéshez egyáltalán nincs köze) közben meg még te magad is egy hatalmas gyerek vagy, aki nem képes belátni, hogy ezt nem egyedül, magadban kell megrágni, hiszen nagyon is fontos tényező az, hogy a párod hogy áll a terhességed tényéhez és egy ilyen kiszolgáltatott helyzetben lehet hogy a szülőket sem ártana bevonni a döntésbe, hiszen a nyakukba szakadtok a gyerekkel, ha úgy adódna.

A másik ami "megbuktat", hogy viszik helyetted a háztartást, drága lízingelt autód van, nem főzöl, mert..., menci cuccaid vannak és vagyonokat költesz magadra, de nem adod ki a lakásod, mert félsz, hogy lelakják? Nemár... Mégis mit tudnak lelakni abban a lakásban, ami helyett ne tudnál ilyen életszínvonalon kettőt venni, vagy kétszer felújítani?

Ezen az életszínvonalon valószínű semmi gondod nem lesz, hiszen vélhetően bébiszittered is lesz, jó eséllyel bentlakásos, így te tudod élni tovább az életed és ápolni a kapcsolatotokat 100%-on, hogy a párodnak eszébe se jusson másra nézni. Ha mégis, akkor meg majd anyuék megoldják.