Akik fiatalon (20-22) évesen vállalnak/vállaltak gyereket ők hogy álltak rá készen ilyen fiatalon anyagilag, meg lelkileg?

Hagyjuk már ezt a nagyszülőkkel felnövést...

A legtöbb 40+ szülő egyáltalán nem engedi, hogy oda hozzá alapítson családot a gyerekük. Max. nem rakja ki őket, ha már becsúszott és a többség erre játszik.

Az egyk barátnőm is ezt csinálta, odaköltözött hozzájuk a barátja spórolás címszó alatt, aztán oda szült. De nem kérdezte meg a szülőket, benne lennének-e, merthogy eszébe sem jutott, minek kéne megkérdezni, úgyse dobják ki, őket.

Egyébként kérdező, a legtöbb 20-22 éves fiatal anyukának semmilyen saját egzisztenciája nincs, ez az igazság. Nyilván van 1-2 kivétel, de a többségnek csak becsúszik a baba, vagy ha nem is, de a szüleinél/anyóséknál lakik, vagy az idősebb pasija házában. Ez teszi ki a 95 %-ot.

"Szerintem egy 30 éves sokkal inkább gondolkozik úgy, hogy ha gyerekem lesz, akkor mindent meg akarok neki adni, amit tudok. A 20 éves meg úgy, hogy mindent megadok neki, amire szüksége van."

Vagy inkább az átlag 20 évesnek még nem kellett számlát fizetnie, nem látott maga körül sok válást, nem tudja, mit jelent a munkaerőpiacon anyaként megjelenni és azt sem, milyen kemény éveken-évtizedeken át előteremteni a lakhatásra/ételre/cipőre valót, mert ezt mindig mások tették meg helyette. Egy átlag 20 éves max. akkor szül, ha valaki finanszírozza vagy becsúszik a gyerek, de ő maga nem sokat tesz hozzá a saját gyerekvállalásához.

Egy 30 éves meg azért tisztában van már a fentiekkel, és nem véletlenül gondolkodik úgy, hogy előbb legyen legelő és utána bárányka.

Munkavállalásnál már pont rosszabb, ha később szülsz, mert nem mindegy, hogy 25-26 éves szülő vagy, vagy 40 éves. Utóbbi esetben gyerek nélkül sem találni jóformán munkát, nem még kiskorú gyerek mellett.

Miért mindig mi 20 évesek vagyunk a rosszak? Aki 30 évesen még mindig az egyetemen ül az mivel jobb? Neki mikorra lesz saját egzintenciája?

Konkrétan sikerült leírni egyébként, hogy egy gyerek mennyi nyűggel jár, és ezeket mind csak anyagilag lehet kompenzálni. Gondolom az ilyen szülők gyerekei nem mehetnek sehova, meg töltik tanulással az utolsó hétvégét is, mondván, ha nem lesz diplomája stb. csak egy proli lehet aki képtelen eltartani a családját.

"Miért mindig mi 20 évesek vagyunk a rosszak?"

Azért, mert általában úgy vállaltok gyereket, hogy egy cipőt nem tudnátok neki magatoktól megvenni, aztán jöttök ide kiírni a kérdéseket, hogy mit csináljatok, ha anyós mindenbe beleszól, de nem tudtok elköltözni tőle gyerekestől mert nincs pénzetek, meg válni kellene, de két gyerekkel, normális végzettség és munkatapasztalat nélkül nem kelletek sehova, honnan szerezzetek pénzt.

Tudod, az átlag 30 évesen szülő anyuka nem az iskolapadban ül, hanem már évek óta dolgozik és ezért van is hova visszamennie gyerekek után, van pénze beszállni egy saját lakásba, esetleg megtakarítása is pluszban, meg normális gyede, és nem ő írja ki ide a kérdéseket minden 1-jén, hogy mikor jön a családi.

Az rendben, hogy nem kell, milliomosnak lenni, de nagyon lekicsinylitek a gyerekvállalással járóköltségeket. Persze, volt itt, aki leírta már, hogy fel lehet nőni minden nap káposztás kockán meg darás tésztán is, mert csóró gyereknek még a normális, tápanyagban megfelelő étkezést sem kötelező biztosítani.

Én pont az ellenkezőjét tapasztalom.

A 20-as éveikben járó szülők számára sokkal kevésbé gáz segítséget kérni. Pont a 30-as korosztálytól hallom többet, hogy anyám, anyósom így-úgy bele akar szólni a gyereknevelésbe, jaj amúgy babaúszásra járunk, 2 évesen vegán a gyerek, meg 3-4 évesen angol tanárhoz hordjuk. Megteremti magának a dolgokat (amúgy nagyrészt örököl, vagy szülői segítséget kap) és már csak büszkeségből is képes megmagyarázni, hogy csak az a jó a gyereknek, amit ő gondol.

A gyerekkornak pont az lenne a lényeg, hogy törvényes és értelmes kereteken belül szabad az ember, nincs 24 óra alatt 16 óra kötelezően elvégzendő feladata, de ehelyett ott vannak beszabályozva ahol csak lehet.

Szabad akaratról megy a papolás, de hogy döntse el valaki, hogy milyen életmódot akar élni, ha soha életében nem evett húst, állati eredetű ételt vagy tejterméket? Milyen módon tud egy ember dönteni arról, hogy mi a vallási hovatartozása, ha kis korától kötelező jelleggel el van cipelve a templomba?

Zseniális amikor valaki meg akarja magyarázni, hogy a környezetem és korosztályom hogyan él.

A szorosabb 15 fős baráti társaságomban mindenki 20-26 közé esik és mégis mindenki dolgozik.

Van szakmunkás, gyári munkás, kereskedelemben dolgozó, vendéglátós és vállalkozó is.

Köszönjük nagyon jól meg vagyunk, többen 4-6 éve dolgozunk, de te biztos jobban tudod ;) én speciel 6 éve egy helyen, stabil munka, jó fizetés.

A szak közép iskolás osztálytársaim közül 1 emberről tudok, aki jelenleg nem dolgozik, 26-an voltunk :) Ebből 6 ember műszaki egyetemet végzett, majd el is helyezkedett egyből.

De nem.. nem dolgozunk, sose dolgoztunk. Pénzünk nincs, mert elherdálunk mindent.

Köszi hogy szóltál

Értelmetlen szélmalom harc.

És akkor az idősebbek beszélnek nekünk tiszteletről.

Azért az majd néha jusson eszetekbe, amikor gondotok van a jelenlegi generációval, hogy ti neveltétek fel.

Részemről lezártam a történetet.