Ki érez még így?

Csak 1,5 éve vagyok itthon az első gyerekemmel, de már most annyira kikészít hogy egy börtönben érzem magam és magamnak csináltam a problémát. Persze férjem annyit van a babával amennyit tud de az édeskevés. Úton a 2. Soha ennyire feszült nem voltam. A kis ordítógép 5 perc alatt kiakaszt. Életem legnehezebb időszaka és őszintén szólva semmi örömöt nem találok ebben, nem értem más mit tud ennyire élvezni ezen. Utálom hogy a férjem eljárhat minden nap, neki pörögnek a napok míg én itthon kínlódom. Szeretem a fiam a magam módján, ellátom, de különösebb kötődést nem érzek iránta, csak a felelősség meg a kötelességtudat...ki volt még így és mikor változott? Ha változott..