Ki érez még így?

Add bölcsibe! Nekem 3 napot jár és azóta jobb, pedig hasonlóan éreztem magam. Ráadásul már 2,5 éves és ég és föld a 1,5 éves korhoz képest. Ahogy nyílik ki neki a világ egyre élvezetesebb társaság tud lenni. A hisztiket meg nagyon TUDATOSAN kell kezelni, pontosabban először megértened. Ebben nagy segítséget nyújthat a Pozitív fegyelmezés vagy az Együttérző nevelés vagy a Kapcsolódó nevelés tanfolyamai. Ezen kívül ha van időd olvasni, akkor ott az Erőszakmentes kommunikáció vagy a Beszélj úgy hogy érdekelje, hallgasd úgy hogy elmondja (kék borítós kiadás) c. könyvek.

A 3 szabadnapomon van időm a régi hobbimra és kicsit tudok magam lenni, dolgozni, én időzni. Ez szintén fontos mérföldkő volt abban, hogy egyre jobban ráhangolódjak. Segítség nélkül nekem nem ment, az is nagyon fontos!

Én személyesen is többször megkaptam hogy nem fair hogy nekem összejött, míg a másiknak nem, hetekig bűntudatom volt miatta. (Azóta mindkettőnek vannak gyerekei.) Őszintén sajnálom hogy valakinek lassabban, nehezebben vagy egyáltalán nem jön össze, de erről nem mi tehetünk.

-ahogyan mi sem arról, hogy nektek nehéz, nem tudtok lereagálni egy helyzetet a gyereketekkel.

Ha nem voltál ezen az oldalon, mert összejött, nem tudod, hogy mennyire nehéz. Igen, én sem tudom MÉG milyen az anyaság, de ha lesz, akkor majd tudni fogom azt is, hogy mennyire vártuk, milyen rossz volt nélküle.

Kérdezőt meg nem értem, azt írja tudja, milyen amikor nem jön, most meg ordítógépnek nevezi. No comment.

1. "ahogyan mi sem arról, hogy nektek nehéz, nem tudtok lereagálni egy helyzetet a gyereketekkel" - te le tudsz?

2. Az egyetlen szignifikáns különbség a kettő között az az hogy mi nem megyünk senkit fikázni v mellet döngetni a teherbeesési nehézségek menüpontba.

#14

Ismerek olyat akinek öt év után, lombikkal lett babája, jelenleg olyan idegállapotban van mint a kérdező. Szóval ez se fekete-fehér.

A kérdésre válaszolva többen pedzegették már és én is csak ezt tudom mondani: rengeteg program lehetőség van amit vele is tudsz csinálni. Tudom, baromi nehéz sokszor elindulni és sok minden van ami pénzbe is kerül,de ha vállaltatok másodikat, gondolom nincs olyan nagyon rossz anyagi helyzet.

Az enyém egy éves múlt, ringatóra járunk, nemrég kezdtem el biciklizni vele, van hogy csak kimegyünk tópartra kacsákat nézni, vagy eszünk valahol egy fagyit. Egyre több dologba bevonható, és neki is nagyon jót tesz ha gyakran kimozdultok.

16, nem is neked, hanem a kérdezőnek szólt az első kommentem. Én simán a gyermekvállalás témakörben válaszoltam. A kérdés alapján másra gondoltam, majd amikor elolvastam, akkor már leírtam amit akartam.

Mellet döngetni én sem jöttem, csak szemet szúrt, hogy minden undorító módon beszél a gyerekéről.

Azthiszem nekem is olyan 1,5 éves kora körül jött hasonló érzés, bár nekem nem a kislányommal volt vajom, csak az otthon léttel. Annyira mókuskerék lett a mindennapok, pedig jártunk sokfelé, nem ültünk otthon.

Kb fél év volt, mire ezen túllendültem és újra élvezni tudtam az anyaságot.

Azóta már visszasírom azt az otthonlevős korszakot.

Kb nekem is fel eve volt ilyen melypontom most viszont megint jobb (par het mulva 2 eves)

Gondolom hormonok is kozrejatszanak most neked.