Csak az én párom nem érti, hogy mennyi meló van egy pici babával? Igazából nem érti, mitől vagyok kimerült, mire ő hazaér a munkából.

Az én babám is 3 hónapos és tegnap megkaptam a férjemtől, hogy szerintem körülöttem forog a világ, valamint azt, hogy neki jár az, hogy hétvégén aludjon délutánonként, mert ő hulla fáradt... akkor úgy gondoltam, hogy most azonnal elköltözöm. (Én előző este 3 részletben aludtam 5 és fél órát, jogosnak tartottam jelezni, hogy ez bizony nekem is járna, csak van egy kis bökkenő.. van egy babánk, akinek ezt nem mondhatom.)

Mindezt azért, mert szóvá mertem tenni többek között azt is, hogy jó lenne, ha foglalkozna néha ő is a gyerekkel, amikor itthon van, mert heti 7 napból min. 3 napot későn jön haza, mert a szüleinél van, vagy haverozik.. ilyenkor max 5 percet tölt a gyerekkel.

Eddig úgy voltam vele, hogy ok, menjen tovább az élete, úgy ahogy eddig, nehogy azt érezze, hogy aztán mostantól minden tilos, de csak azt értem el, hogy ezt kaptam. Azt hittem, hogy a gyerek születése után pár hétbe bele fog teli, mire tudatára ébred, hogy gyerekünk lett, de már ezek nem hetek, hanem hónapok...

Azt is mondta, hogy én tudok aludni délutánonként..Ahhhaa mondtam ,hogy az, hogy egy héten kb 2X sikerül 45-60 percet délután vízszintesben lennem, az nem azt jelenti, hogy kipihent, fitt anyuka lettem, arról nem is beszélve, hogy hajnalban azért etetek, szóval amíg ő alszik én ébren vagyok.

Ja és még annyi, hogy nem tudom az az apuka, aki korábban írt ide olvassa-e még ezeket a sorokat, de annyit megjegyeznék, elképzelhető, hogy nem szabadidőnkben, jókedvünkben írunk ide, hanem elkeseredésünkben, és úgy mint pl én, hogy az egyik kezemben fogom a gyereket, aki épen eszik, a másikkal meg írok.

Sajna nem vagy egyedül:-)

Én hiszem, hogy egy apa csak akkor tudja meg, hogy mi ez, ha legalább 3 napra rá marad a gyerek és a háztartás valami ok miatt. (a szomszédom pl kórházba került, azóta becsüli apa, hogy mit csinál anya otthon...)

Nálunk is az van, hogy azért vagyok gyesen, hogy ellássam a gyerkeket meg a háztartást, férjem hazajön, pihen , mert ő elfáradt...

emellett én fekszem utoljára, én kelek először, két kislányom van, pörgök reggel 6-tól este 10-ig, mindig meleg kaja van , mire hazaér, van tiszta vasalt ruhája, nem mondom, hogy a ház ragyod, de igyekszem rendet tartani, minden nap sétálunk...

Szóval sajna ők ezt nem tudják. Vagy ha tudják is, nem fogják fel.

Javas-olnám, ha nem szopna, hogy egy napra hagyd rá a babát, és menj el kikapcsolódni, kapjon egy kis ízelítőt...

Az enyém sem értette, miért nincsen főtt kaja meg frissen vasalt ing, egészen a kisfiunk 4 és fél hónapos koráig. Akkor én visszamentem tanulni, na nem sokat, heti két szombaton vagyok távol. Az első ilyen eset után azzal fogadott, hogy bocsi, már érti...

Azóta eddig négyszer mentem el, a kicsi már 6 hónapos, és a legutóbbi alkalom után tudjátok, mivel fogadott a férjem? Hogy milyen jó, hogy néha elmegyek, mert így rá van kényszerítve, hogy a babával foglalkozzon, közel kerültek egymáshoz, és ennél nagyobb örömöt a világon nem tud elképzeni. :D

Érdekes, az én férjem is ilyen, kedves ide írogató "kispapa". Szerinte is 1 gyerek az nem gyerek, de 3....!!!

Ezt szokta mondani: mit panaszkodok, hiszen csak egy gyerekem van, mi lenne ha három lenne?

De az én férjem legalább most is látványosan dolgozik és keresi a pénzt, nem úgy mint te, aki munka helyett ide írogatsz. Gondolom otthon is ugyanezt csinálod, ahelyett, hogy a 3 gyerekeddel foglalkoznál.

hát a kedves kispapát, aki az elején írt, inkább nem kommentolom, mert gondolom minden apuka így érzi hogy ő foglalkozik a gyerekkel... ja, tényleg szegény anyukát kéne megkérdezni inkább.

Szóval úgy éreztem, mintha az én férjemről írnátok a válaszokat.. Délután hazajön, lefekszik aludni, mert ő fáradt. Jó, alszik egy órácskát, v pihen. Addig mi általában lemegyünk sétálni, bevásárolni, stb. Hazajövünk, mondom a férjemnek hogy figyeljen már addig a babára, amíg én mondjuk elmosogatok, elkészítem a uzsiját, stb. Jó figyel rá azt mondja. Utánna meg csak azt hallom, hogy gyere vissza, ne menj oda. Bemegyek a szobába, és fekszik az ágyon, és úgy "figyel" a gyerekre. Ő már mászik, gyors mint a villám. persze hogy unatkozik a gyerek és rosszalkodik. Volt h rá is ordított..

Soha nem fogom megérteni, hogy a pasik mit gondolnak, az anyukák csak lógatják otthon a lábukat?? Az hogy etetni, pelenkázni, JÁTSZANI velük, levinni levegőzni, tejet fejni, és még sorolhatnám az nem fárasztó feladat? 10 hónapos a lányom, születése óta 10 óra előtt nem kerültem ágyba. Pedig ő már 8kor szépen alszik. Utánna jön a házimunka napközben kimaradt része. Ugyhogy nekem egyik kispapa se papoljon hogy az anyukák egész nap "pakolgatnak :-)" otthon. Egyszer kipróbálnám, hogy a férjem 1 hétig (1 napot azért simán ellenne vele, max a gyerek egész nap tévézne, de szerencsére azt is megunja egyszer :D) vigyázna a gyerekre, én meg mondjuk elmennék wellnesselni a barátnőimmel :-) persze ez csak álom marad.

Miért kellene értenie?

Természetes, hogy nem érti szerintem. Honnan értené?

Annyit mondj neki, hogy a szoptatás(tejtermelés) nehéz fizikai munka. Kérj segítséget! Köszönd meg, ha kapsz. Kedvesen.

Mondd el neki, hogy természetesen nem tudod az idődet egyáltalán tervezni, mivel bármilyen tevékenységet többször is meg kel szakítanod, hogy a gyermek rendelkezésére állj. Biztasd őt, hogy ez nem fog sokáig tartani, ahogy nő a kicsi, egyre könnyebb lesz, mind szervezettebb les anapod, és lesz tiszta lakás, vasalt ing meg vacsora. Mondd neki, hogy 90 éves korotokig még 50-60 év lesz, amikor ragyogni fog a ház, ezt a pár hónapot féllábon is kibírjuk :)

Mutasd meg ezeket a cikkeket!

"Nehéz fizikai munka

„A szoptatás rendkívül nehéz fizikai munka, a kismamának és a babának is hozzá kell szoknia" – világít rá Domokos Nándor az egyik szoptatással kapcsolatos ellenérvre. „Azonban nem a kényelmesség vagy a lustaság tartja vissza a szoptatástól a nők egy részét, hanem az anya félelme attól, hogy gyermekével nem alakul ki kellően meghitt kapcsolat, hiszen a szoptatás kezdetben nehézségekkel jár". Ezen érdemes szorongás nélkül túllépni, hiszen valójában csak a nők egy-két százaléka nem képes természetes úton táplálni csecsemőjét. "Létezik még egy erős visszatartó tényező, ez pedig a mell szépségének elvesztése" – hangsúlyozza a doktor."

[link]

[link]

" A legfontosabb azonban valószínüleg az, hogy az apák megértsék, hogy mind a szoptatás, mind a gyereknevelés egyéb mozzanatai megterhelő fizikai munkát jelentenek, kevés alvással, amit egy újszülött törődést követelve rendszeresen megszakít alkalmatlan időpontokban is. Az édesanyának állandó segítségre és támogatásra lesz szüksége a szerelmétől. Minél több segítséget kap a férjétől, annál több energiája marad más tevékenységre."

www.donna.hu

Egyszer hagyd rá 5-6 órára a kicsit, s mindjárt meg fogja érteni.

A férjek szeretnék - miután kibírtak 9 hónapot, meg még hármat - szeretnék ha egy kicsit velük is foglalkozna valaki. Mondjuk a feleségük. Érdemes erre az igényre tekintettel lenni, ha nehéz is, legalább eg ykicsit megforgatni a kispapa körül is a világot(legalább egy-egy félőrára) - mert mindig áll a lesben 3 csinos, tájékozo, figyelmes szingli kolléganő, aki percek alatt felméri ezt a kielégítetlen vágyat - és ugye az újdonsült APUkát nem akarjuk ilyen kis nőcik martalékául dobni..

45 nő

Mosatlan az ágy alá, csipkebugyi fel, kis desszert az asztalra - mire a lift felér, megis van, és megtérül, higgyétek el, lányok!

Egy család vagyunk, nehogy apa kívülállóvá váljék!

Érdemes rászánni öt percet ha hazajön, puszi, üdítő, leültet, érdeklődni napjáról...és csak akkor önteni a nyakába a mai napunk történetét, mikor kezet mosott, elolvasta az újságot, és tele a hasa.

És megkérdezi :)

Ez így összesen 25 perc, és busásan megtérül:)

És nem csak a kicsiről beszélgetünk. Foci, kultúra, az új szomszéd..

"A lányom 3 hónaposan annyira pici, hogy pár órára se merném egyedül hagyni sajnos."

Hát ne is egyedül :)

hagyd a férjedre, és menj el úszni, fodrászhoz, vagy találkozz a brátnőiddel. Muszáj, ha nem akarod tönkretenni a párkapcsolatodat, (és ezzel a kicsi családját) Itt az ideje, mozdulj ki!

az enyém sem érti, de szerintem nem is érdekli.és már engem sem érdekel. fél évig küzdöttem, hogy bevonjam játékba, ellátásba, akármibe a gyerekkel kapcsolatban, de már nem érdekel. már rég egymagam csinálok mindent, és csodálkozik, hogy a gyerek nincs el vele 5 percet sem. nem is ismeri.

ha itthon van, hozzá sem szól, ha nagywc-zek és üvölt a gyerek, fel sem kel hozzá, csak ha nagyon idegesíti a sírás, odaszól neki a kanapéról, hogy maradjon csendben. ennyi. csak akkor volt nagylegény, amíg terhes voltam. mióta megszületett nem. csak büszkélkedni tud vele, hogy milyen okos milyen szép, ha megyünk vhova... másra nem telik.

átállítottam az agyam arra, hogy egymagam vagyok, és ezzel a tudattal nem olyan rossz érzés, hogy nem segít semmiben.